A munkaerőpiacon továbbra is meghatározó lesz az egyre inkább élesedő verseny, így rendkívül fontossá válik, hogy a menedzsment, illetve a munkavállaló hogyan viszonyul a versengéshez – mondta Fülöp Márta, az MTA Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet tudományos tanácsadója és az ELTE Pszichológiai Intézetének professzora a Hammel & Hochreiter menedzserszolgáltató a munkahelyek jövőjét vizsgáló rendezvényén.
Az állandó versenyhelyzet sikeres kezeléséhez az úgynevezett együttműködő versengés kialakítására van szükség. Az együttműködő versengéshez pedig olyan versenyzők kellenek, akik tiszteletben tartják versenytársaikat, azaz eleve kizárják a folyamatból a manipulációt vagy az agressziót. Az előre meghatározott versenyzési szabályok biztonságos környezet teremthetnek arra, hogy a versenyző felek kihozzák magukból a bennünk rejlő maximumot.
A versengés egyéni szinten akkor vezethet sikerre, ha a munkavállaló a versenyszituációt nem negatív, hanem pozitív folyamatnak értékeli, azaz a tudatában nem külső nyomásként, egyfajta stresszként éli meg, hanem önfejlesztő kihívásként, ahol saját teljesítményét emelheti új szintre. Több kutatás során is bizonyították, hogy szorított helyzetben a teljesítménykényszer az egyén képességeitől függetlenül gyakrabban hoz kimutathatóan kisebb eredményt. Az így megélt szituációkkal szemben állnak azok a helyzetek, melyekbe tét nélkül saját elhatározásból vág bele az egyén, és amelyek a negatív nyomás híján kiugró eredményekkel zárulnak. Valójában ezt nevezhetjük egészséges versenyhelyzetnek.
A szakember szerint nemcsak a neves egyetemek oktatásában való részvétel, hanem az interkulturális különbségek megismerése is olyan érték, mely a jövő munkavállalóinak szemléletét, versenyképességét fejlesztheti.
A témában előadó szakemberek végül ugyanarra a következtetésre jutottak: azok a szereplők lesznek sikeresek, akik tisztában vannak képességeikkel, és ismerik annyira önmagukat, hogy tudják, milyen ügyeket képviselhetnek munkájukban is szívvel-lélekkel.
