Fontos, hogy azelőtt tudatosítsuk, hogy miről nem beszélünk, mielőtt elhagyta valami a szánkat – visszaszívni ugyanis semmit nem lehet. Hogy pontosan érezzük, kinek mikor mit mondhatunk és mit nem, ahhoz leginkább az empátiánkra és érzelmi intelligenciánkra kell hagyatkoznunk, nincs más szabály.
De van néhány olyan téma Travis Bradberry, az Érzelmi Intelligencia 2.0 szerzője szerint, amit biztosan érdemes kerülni, mert a tapasztalatok szerint rossz irányba viszi a karrierünket.
1. Utálom a munkám
Ez az utolsó dolog, amit bárki hallani akar akár egy kollégától, akár egy üzleti partnertől. Miért bíznék meg egy cégben, amit a benne dolgozók sem szeretnek? Vagy miért akarnék együtt dolgozni valakivel, aki láthatóan nem elkötelezett és nem csapatjátékos?
A vezetők többsége ráadásul nagyon ügyesen kiszúrja a nyavalygókat, akik rombolják a céges morált és szívesen keresnek a helyükre valaki mást.
2. XY teljesen inkompetens
Minden munkahelyen vannak olyanok, akik nem biztos, hogy a legjobbak a saját területükön és valószínűleg mindenki tudja is, hogy kik ők. Ha nem mi vagyunk azok, akiknek a hatáskörébe tartozik kirúgni őket, vagy nem tudjuk segíteni a fejlődésüket, semmi dolgunk mások minősítésével. Egyrészt mindenki azt fogja gondolni, hogy magunkat akarjuk fényezni a másik lehúzásával, másrészt elveszítjük a kollégák bizalmát.
3. A pénzről
A családunk biztos szívesen meghallgatja, hogy mennyit keresünk, de nem véletlen, hogy a legtöbb munkahelyen ezt nem hozzák nyilvánosságra. Teljesen kiegyenlített fizetéseket adni egyszerűen képtelenség, ha viszont elmondjuk, hogy állunk, biztosak lehetünk benne, hogy onnantól a munkákat minden percben aszerint értékelik majd a kollégák, hogy megdolgozunk-e a pénzünkért az ő véleményük szerint. Ha valakiről tudjuk, hogy mennyit keres, egészen máshogy nézünk rá. Ez biztos.
4. Vallás és politika
Az emberek legmélyebb meggyőződései egyszerűen nem a munkahelyre valók. Biztos, hogy nem mind értünk egyet, de nincs is erre szükség, amíg a szakmai vitákban konstruktívak tudunk lenni. Nem kell titkolózni, de vallási vagy politikai vitákba belemenni munkahelyi környezetben mindenképpen romboló. Kockáztatjuk azt is, hogy elrontunk vele egy egyébként kiválóan működő munkakapcsolatot.
Amit a közösségi oldalakon művelünk az számtalan módon rossz fényt vethet ránk a kollégák, a főnök vagy az üzleti partnereink előtt. Nem biztos, hogy azt kell látniuk, hogy hogy sikerült a hétvégi buli, vagy épp milyen ajándékot kaptunk a családunktól a születésnapunkra. Az öncenzúra helyett egyszerűbb, ha elkülönítjük a céges és magánéletünket a közösségi oldalakon is, és a magán profilunkkal nem vesszük fel ismerősnek az üzletfeleket.
7. A szerelmi életünk és mások szerelmi élete
Akár éppen nagyon rendben van minden, akár a kietlen sivatag miatt forog a legprivátabb szféránk körül az agyunk munkaidőben, ehhez aztán végképp senkinek semmi köze. Sokakat kellemetlenül zavarba hoznak a „sikamlós” megjegyzések és biztos, hogy nem a megbízható szakmai képünket építjük velük. Még ennél is nagyobb baki mások hálószobájában kutakodni, akár olyan jóindulatúnak szánt megjegyzésekkel is mint „bárcsak megint friss házas lehetnék, mint te”… Biztos, hogy senki nem akar tudni arról, hogy valaki más fejében az ő magánélete forog.
8. A korábbi vad sztorijaink
Mindenki csinált fiatalabb korában olyasmit, amit ma már nem tenne és nincs olyan ember, akinek ne lenne a múltjában egy-két félrecsúszott este, amikor elengedte a gyeplőt. Ezzel nincs is baj, de ha ezekkel „kérkedünk” a munkahelyen , azt már nem tudjuk befolyásolni, hogy kizárólag a múltunk részének tekintsék az üzleti partnerek – főleg, ha arról is beszámolunk, ha esetleg épp az elmúlt hétvégén futottunk bele egy túl jól sikerült buliba. Egy olyan színt adunk a rólunk kialakult képhez, amit egyáltalán nem biztos, hogy akarunk. Persze, híres színészek és politikusok is sokszor bevallanak kisebb kihágásokat, amit korábban tettek, de esetükben egész PR csapatok dolgoznak azon, hogy bemutassák, már egészen másmilyenek mint akkoriban.
9. Hogy munkát keresünk
Ha elmondjuk, hogy menni akarunk, onnantól mindenki időpocsékolásnak fogja tartani a velünk való munkát és kikerülünk a rendszerből még azelőtt, hogy valóban döntöttünk volna. Ha pedig ez után esetleg mégis maradnánk, nagyon nehéz lesz visszaépíteni az elveszett bizalmat.
