Magyarország nem tartozik a tengeri hatalmak közé, mégis komoly pozíciókat szerezhet az európai haltenyésztésben. Ezekre kedvező természeti adottságai és a magyar halgazdálkodók erőfeszítései jelölik. A magyar vállalkozások 2012 közepéig összesen 7,8 milliárd forint halgazdasági támogatást nyertek el az unió erre a célra nyitott közel 10 milliárd forintos keretéből. Euróban számolva a 34,3 millió 2013 végéig minden valószínűséggel a magyar termelőkhöz jut, így a halgazdaság lehet az egyik olyan ágazat, amely 100 százalékos abszorpciót produkálva összesen mintegy 47 milliárd forint beruházást valósít meg – olvasható a KPMG jelentésében.

Grafika:Piac&Profit

A beruházások többségével halastavak és intenzív haltermelési medencék jöttek létre. Előbbiekben a ponty viszi a prímet, míg az intenzív termelés szupersztárja az afrikai harcsa. A válság azonban ezt az ágazatot sem hagyta érintetlenül: különösen az elmúlt évek aszályos időjárása és a szárazság miatt megugró takarmányárak jártak a cégek számára súlyos következményekkel. – A takarmány jelentősen drágult, és a huszonhét százalékos áfa is rontja a versenyképességünket, a hazai piacon mégis a hét-nyolc évvel ezelőtti árakon kerül a fogyasztóhoz a hal – mondta Németh István, a Tógazda Zrt. vezérigazgatója és egyben a Magyar Haltermelők és Halászati Vízterület-hasznosítók Szövetségének elnöke. A cégvezető szerint a magyar haltenyésztőket elsősorban a hazai fogyasztás alacsony szintje sújtja, így a haltermelés jelentős részét exportálják. – A busa- és az amurtermelés mintegy hetven százaléka Lengyelországba, az értékesebb süllő és csuka Ausztriába és Németországba megy – magyarázza a szakember.

A hazai piacon elsősorban a hagyományosnak számító ponty a kelendő, a tenyésztés gerincét adó mintegy 10-15 ezer tonnás termelés túlnyomó része ide kerül.

Jó jel

Az utóbbi években változnak a hazai fogyasztási szokások. Korábban a magyarok főleg karácsonyhoz kötődően ettek halat, az elmúlt években – jelentős részben a nyári halászlészezonnak köszönhetően – viszont nyáron is több fogy. Üröm az örömben, hogy a többlet közel fele importált tengeri hal, zömmel konzerv formájában.

Hasonló a helyzet az EU-ban. 6,7 millió tonnát termelnek, és 5,6 millió tonna halat importálnak évente a tagállamok. Csakhogy míg az unióban évente átlag 22 kilogramm az egy főre jutó halfogyasztás, idehaza 4-4,5 kilogramm. Bőven van tehát hova felfutnia az édesvízi haltermelésnek. Ha csak egyetlen kilogrammal növelni lehetne az évenkénti hazai halfogyasztást, az húsz százalékkal növelné a belföldi hal iránti keresletet. Külön kiugrási pontot jelent, hogy a tengerből kifogott mennyiség évek óta gyorsan csökken, 2000 és 2007 között 1,7 millió tonnával kevesebb hal végezte az unió hálóiban. Zöld szervezetek évek óta hangoztatják, hogy a legfontosabb étkezési tengeri halfajok állománya összeomlóban van világszerte. Becslések szerint a fogás visszaesése gyorsuló ütemben nőhet, így komoly rés keletkezik az uniós halpiacon, amelyet többek között a magyar édesvízi fajták tölthetnek be.

Nem olcsó azonban beszállni az üzletbe: egy hektár tóépítés 2010-es áron 4,5 millió forint (nem számítva a terület megvételét), az ivadékbeszerzés halfajtól függően 1,1-1,5 millió forint (hektáronként 12 tonna ivadékkal számolva), a szükséges szivattyúk, levegőztetők mintegy 2 millió forintba kerülnek. A működtetés költségei sem alacsonyak: intenzív haltermelésnél hektáronként 50 tonna takarmánnyal kell számolnunk, miközben hektáronként 35 ezer kilowattóra energiát fogyasztunk, amelynek ára jelenleg mintegy 1,3 millió forint évente. Sajnos számolni kell az őrzés költségeivel is. A rapsicok mellett a Magyarországon egyre szaporodó hallal táplálkozó madarak és emlősök is óriási károkat okozhatnak tenyészetünkben.