Kép: Pixabay
Ki a fogyasztó?
A fogyasztói kölcsön- és lízingszerződések elszámolására vonatkozó törvény meghatározza, hogy az elszámolás tekintetében ki számít fogyasztónak. A törvény szerint fogyasztó: az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy.
E fogalomnak két lényeges eleme van. Az egyik, hogy a fogyasztó természetes személy, azaz ember. Így tehát a kötelező elszámolás szabályai nem vonatkoznak a cégekre és más vállalkozásokra, mivel azok e szempontból nem minősülnek fogyasztónak.
A másik lényeges elem, hogy a szerződéskötésre milyen célok érdekében került sor. Ha az adott személy – leegyszerűsítve – magáncélból kötötte a kölcsönszerződést és vásárolta az autót, lakást, egyéb eszközt, akkor a szerződés fogyasztói szerződésnek számít. Ha viszont a szerződést azért kötötte, hogy a kölcsön segítségével megvásárolt eszközzel önálló munkát, rendszeres haszonszerző tevékenységet végezzen, így az eszközt önálló foglalkozása során felhasználja, akkor az illető nem minősül fogyasztónak. Pl. adott esetben ilyennek minősülhet, ha valaki az ingatlanvásárlási kölcsönt azért vette fel, hogy a megvásárolt lakást bérbe adja, és lakások bérbeadásával foglalkozzon. A félreértések elkerülése végett ki kell emelni, hogy a foglalkozás körébe eső célból kötött szerződésbe csak az önálló foglalkozás tartozik bele, tehát semmi esetre sem az, ha valaki munkavállalóként a munkahelyére járt be a gépjárművel.
Az ügyfeleinkhez eljuttatott levelében a pénzintézet arra hivatkozik, hogy a kölcsönszerződés alapján finanszírozott eszköz a jellegéből adódóan nem fogyasztói célt szolgál, így a szerződés nem fogyasztói szerződés.
A bank hivatkozása önmagában azonban nem állja meg a helyét, mivel – mint láttuk – nem a kölcsön-, ill. lízingszerződéshez kapcsolódó eszköz típusa, jellege határozza meg azt, hogy a szerződés fogyasztóinak minősül-e, hanem az, hogy az illető a szerződést milyen célok érdekében kötötte meg. A megvásárolt eszköz jellegét figyelembe lehet venni a szerződési cél vizsgálatakor, azonban kizárólag ennek alapján eldönteni, hogy egy szerződés fogyasztói szerződés-e, különösen téves és egyoldalú értelmezéshez vezet. Ugyanis önmagában a megvásárolt eszköz (pl. gépjármű) jellegéből nem lehet egyértelműen a szerződéskötés céljára következtetni.
Például egy kisbuszt használhat egy sokgyermekes család ugyanúgy, mint egy személyszállítással foglalkozó személy. De egy négy-ötszemélyes személyautó nem volt-e használható ugyanúgy üzletszerű személyszállításra, pl. taxiként? Vagy például egyes platóval, nagyobb raktérrel rendelkező gépkocsikat (pl. pickupok, kombik) – amelyek elvben alkalmasak áruszállításra, és sokszor kistehergépjármű-besorolást kaptak – sokan használtak csak saját, családi, hobbi célra vagy más, nem gazdasági jellegű magáncélra.
Tehát kizárólag annak alapján, hogy a finanszírozott eszköz alkalmas vagy alkalmas lehetett jövedelemszerző tevékenységre, nem lehet a fogyasztótól megtagadni a törvény által előírt elszámolást.
Mi a teendő?
Ha a pénzintézet az említett okokból megtagadja a szerződéssel való elszámolást, vagy e kötelezettségét bármilyen értesítés nélkül nem teljesíti, akkor a törvény értelmében az ügyfélnek először írásbeli panasszal kell élnie a pénzintézet felé. A panasz elutasítása esetén, az ügyfélnek a Pénzügyi Békéltető Testülettől kell kérnie, hogy kötelezze elszámolásra a bankot. Ha itt is elutasításba ütközik, akkor a testület döntésének megváltoztatását a bíróságtól lehet kérni. Ha az ügyfél fogyasztói minőségére hivatkozik, akkor az eljárásban neki kell bizonyítania, hogy a fentebb említett feltételeknek megfelel.
Dr. Szabó Gergely ügyvéd Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda
