Az ENSZ égisze alatt működő és a párizsi klímaegyezmény megvalósulását ügyintéző Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) 2018 októberében megjelenő jelentésének már kiszivárgott az előzetese.
Így tudta meg a világ, hogy a hivatalos tudományos klímakonszenzus is azt állítja már, „nagyon magas a kockázata”, hogy a 2040-es években meghaladjuk a 1,5 Celsius-fokos felmelegedést az ipari forradalom előtti klímához képest.
Ártámogatások
Az 1988 óta az ipari szereplők által légkörbe eregetett üvegházgázok 71 százalékáért 100 nehézipari vállalat felel. A másik nagy szennyező az agrárium.
A világ kormányai jelenleg 5300 milliárd dollárt költenek az energiatermelés és -fogyasztás támogatására. A dotálás elsősorban a fosszilis energiahordozókra és használatukra irányul (pl. lakossági gázártámogatás, üzemanyag-támogatás).
Közgazdászok szerint ez a töméntelenül sok pénz egyenlő azzal, hogy a szén-dioxid minden egyes levegőbe bocsátott tonnáját 100 dollárral támogatják a kormányok. (Az éves globális emissziónk 51,9 gigatonna volt 2016-ban.)
Egyértelmű, hogy át kellene strukturálni a támogatási rendszert, erre már évek óta rendszeresen figyelmeztet a párizsi Energia Ügynökség (IEA). Több forrást kellene irányítani a megújuló energiák terjesztésébe, a szolár és szélenergiás eszközök vásárlásának támogatásába, melyek ára egyébként is rohamosan csökkent az elmúlt 5-6 évben.
Externáliák
A másik baj, hogy a fosszilis energiatermelést és -fogyasztást megsarcoló adónemek nem elég magasak, vagyis az általuk létrejövő externáliák (negatív környezeti terhelés és károk) nincsenek beárazva kellőképpen.
Szakértők szerint minden szektorban diverzifikálni kellene az energiamixet, és idővel 100 százalékra növelni a megújuló energiák arányát, beleértve a közlekedést (napenergiás vonatok, hajók, villamosok stb.), az építőipart és a gyáripart.
2050-re csakis megújulókkal kellene fedezni áramfogyasztásunkat, 2030-ra pedig 80 százalékban. Ambíciózus cél, szokták erre mondani. Ami némi eufemizmussal azt jelenti, hogy eléggé nehéz a kivitelezése.
Emissziócsökkentési vállalások
A párizsi klímaegyezményben önkéntes alapon rögzített emissziómérséklési vállalások finoman szólva nem realisztikusak a tekintetben, hogy képesek lennének elhozni az éghajlatváltozás 1,5 Celsius-foknál való megfékezését. Ez különösen a nagy szennyezőkre igaz, a nagy iparosodott országokra.
A klímaegyezményben foglalt vállalások per pillanat 3,2 Celsius-foknál képesek megállítani a klímaváltozást. Ez túl meleg klíma lenne az emberiségnek, a kedvezőtlen hatások az emberi egészségre túl súlyolsak lennének.
Az éves globális emisszióban is a nagyok – hat ország – viszik el a szennyezés oroszlánrészét: Kína, az USA, India, Oroszország, Japán, Brazília.
A hatodik helyen valójában Németország szerepel Brazília helyett, de annak a szennyezését az EU közös légszennyezésébe tudják be a szakemberek. Az EU tulajdonképpen a harmadik a listán az Egyesült Államok után. Vagyis hét szereplőt számíthatunk a legnagyobb kibocsátóknak.
Mennyire elégtelenek a vállalásaik ahhoz, hogy akár megközelítsük a globális felmelegedés 1,5 vagy 2 Celsius-foknál történő „befékezését”? A Climate Action Tracker a következő minősítéseket adta ki három független klímakutató intézet kutatásaira és kalkulációira alapozva:
- USA & Oroszország: „kritikus módon elégtelen”
- Kína & Japán: „nagyon elégtelen”
- Brazilia & EU: „elégtelen”
- India: nagyjából arányban van a 2 Celsius-fokos felmelegedéssel.
Nemcsak a termelők viselkedését és az energiafogyasztás támogatását kellene megreformálni, hanem a polgárokat is egy zöldebb, környezetkímélőbb fogyasztási kultúra felé terelni. A napkollektorok felszerelése a háztetőinkre és az elektromos autók vásárlása csak a megoldás egyik aspektusát jelentik.
Sokkal nagyobb hatóerejű változás tud lenni a húsalapú étrendről a tömeges átállás a hússzegény étrendre. Az állattenyésztésnek ugyanis óriási a karbonvonzata, mert nemcsak a szarvasmarhák ürülékéből kiszálló metán játszik be a képletbe (ami sokkal erősebb üvegházgáz, mint a szén-dioxid), hanem a takarmánygyártás ökolábnyoma is (pl. műtrágya-, növényvédőszer- és rovarirtószer-gyártás).
Ha sikerül a növényi alapú húspogácsákat, hamburgereket, műhúskészítményeket elterjeszteni, az óriásit nyomna a globális karbonháztartásban, csökkentené emissziónkat. Az amerikai Tyson Foods élelmiszeripari óriáscég például a mesterséges húst gyártó Beyond Meat startupba fektet.
(Economist Intelligence Unit, Reuters)
