J) Az extrém forró napok száma drámaian megnőtt a Földön az elmúlt évtizedekben – jelenleg 20 százalékkal haladja meg az 50 évvel ezelőtti átlagot. A 2020-as években tapasztalt ugrásszerű növekedés azt mutatja, hogy a hőhullámok gyakoribbá, intenzívebbé és hosszabbá váltak, ami egyre súlyosabb egészségügyi és gazdasági hatásokkal jár világszerte.

K) A Föld globális albedója, azaz sugárzásvisszaverő képessége lassan évről évre egyre alacsonyabb, vagyis bolygónk kevesebb napfényt ver vissza, és több energiát nyel el. Szembetűnő, hogy a csupán 1 százalék alatti változás is milyen nagy hatással bír a földi folyamatokra.

L) A tüzek okozta globális erdőveszteség minden idők legmagasabb értékét érte el 2024-ben. A 2000-es évekhez képesti háromszoros növekedés egyszerre tovább gyorsítja a klímaváltozást, és súlyosbítja a biodiverzitási válságot.

Gyakorlatilag nincs megállás, pedig van megoldás

Mindezek alapján a világ egyre közelebb sodródik a veszélyes „forró Föld” forgatókönyvhöz – egy olyan állapothoz, amelyben a klímarendszer önmagát erősítő folyamatok miatt még akkor is tovább melegedne, ha az emberiség gyorsan csökkentené a kibocsátásokat. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy még mindig van esélyünk ennek a folyamatnak a megállítására: rendelkezésre állnak olyan nagyon hatékony és gyorsan alkalmazható beavatkozások, mint például a tüzek és erdőirtások visszaszorítása, a fosszilis energiahordozók azonnali drasztikus ütemű kiváltása és az energiahatékonyság radikális javítása, a mezőgazdasági kibocsátások jelentős csökkentése, valamint a fenntarthatóbb fogyasztási szokások és zöldebb környezetpolitikák gyors bevezetése. (Szabó Péter, éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza; Kis Anna, meteorológus, a földtudományok doktora, az ELTE Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársa; Pongrácz Rita, meteorológus, hidrológus, a földtudományok doktora, az ELTE Meteorológiai Tanszékének adjunktusa)