A globális felmelegedés tényét kampányában sokáig tagadta Trump (kínai összeesküvésnek titulálta, aminek szerinte csak az a célja, hogy az ázsiai nagyhatalom rá tudja sózni a világra az olcsó szoláreszközeit), majd elnökválasztási győzelme után egy halovány lehetséges-hogy-létezik indoklással intézte el a The New York Times-nak adott interjújában.
2017. június 1-én Trump a Fehér Ház kertjében jelentette be a sajtónak, hogy szándékában áll kiléptetni az Egyesült Államokat a párizsi klímaegyezményből. Ám az egyezményt direkt Trump hatalomra kerülésére gondolva direkt úgy szövegezték meg, hogy az USA legkorábban 2020-ben léphet csak ki. A Fehér Ház és Trump azonban ignorálhatja az USA üvegházgázkibocsátás-csökkentésre vonatkozó vállalását (amit még az Obama-adminisztráció határozott meg), mert az egyezménynek nincs szankcionáló ereje.
Mivel az USA-ban szövetségi -vagyis föderális- kormány működik, a tagállamok és számos város jelezte, hogy továbbra is a párizsi klímaegyezmény alá tartozónak tekinti magát és tovább dolgoznak az emissziócsökkentés megvalósításán. A megválasztását követő két hónapban Al Gore személyesen is lobbizott Trumpnál, hogy megértesse vele a zöld technológiákban rejlő gazdaságserkentő erőt.
Bár időközben a háttérben Trump megtett mindent a csatlósaival, hogy elmeszelje az Obama-adminisztráció idején elfogadott környezetvédelmi törvényeket és az olajkitermelésnek kedvezzen, de a párizsi klímaegyezményről szóló bejelentése óta eltelt egy évben nagyjából tartózkodott a témától, talán mert érezte, hogy az USA és a világ közvéleménye már belátta, a klímaváltozás igenis valós folyamat és okozója nem más, mint az ember meg a légszennyezése.
Az se nagyon érdekelte, hogy a Környezetvédelmi Hatóság (EPA) vezetője, Scott Pruitt -a tulajdonképpeni környezetvédelmi miniszter- visszás pénzügyek miatt lemondott.
Ennyit az előzményekről. Mindezek fényében meglepő fordulatnak hat, hogy Trump éppen a szélsőséges időjárás szakértőjét jelölte a Fehér Ház Tudomány és Technológia Politikai Osztályának (OSTP) vezetőjévé. Talán rájött Trump, hogy a szélsőséges időjárás kedvezőtlenül érinti az ország agráriumát, katonai és céges infrastruktúráit?
Döntése egy rekordhosszúságú keresési folyamatra tesz pontot, hiszen a posztot 560 napja (azaz másfél éve) nem töltötte be senki. Még az eddig leghosszabb időszak, amíg üres volt ez az állás, csak a fele volt a mostani 18,5 hónapnak.
A jelölt neve Kelvin Droegemeier. Azért jelölt, mert az illetékes szenátusi bizottságnak még jóvá kell hagynia a kinevezést, de -mivel elismert szakemberről van szó, akinek múltját és szakmai tekintélyét nem övezik ellentmondásos nézetek és kijelentések-, a meghallgatás valószínűleg csak formalitás lesz és megkapja a szükséges szavazatokat.
Droegemeier elődje, az OSTP-t Obama mandátuma alatt vezető John Holdren azt nyilatkozta, Trump választása azért is kiváló, mert Droegemeiernek van tapasztalata abban, hogyan viszonyuljon a politikához, és valószínűleg energikusan lesz képes megvédeni az állami K+F-költéseket, s ezen belül a klímaváltozás kutatását.
Más szaktársa azt hangsúlyozta, hogy Droegemeier "mérsékelt" figura, aki nem fogja átpolitizálni -értsd: politikai csatározások terepévé tenni- a tudományt. Egy másik érv mellette az, hogy jól tudja kezelni az embereket meg a nagy bürokráciákat, s egyúttal megérti az egyetemek K+F-igényeit. Kollégái azt is hangsúlyozták, hogy Droegemeier többször is hitvallást tett a klímatudomány mellett, tehát nem klímaszekptikus vagy klímatagadó.
Persze erre nincs garancia, hiszen Trumpnak számos váratlan húzása volt már és gyakran nem hallgat a tanácsadóira, sőt előszeretettel rúgja ki őket, alighanem a legnagyobb fluktuációval működő kabinet az övé, amit a Fehér Ház valaha látott.
Droegemeier lesz az első tudós az 1976-ban alapított OSTP élén, aki nem fizikus. Mi lesz a dolga új pozíciójában a Fehér Házban? Tanácsokat adni az elnöknek tudományos kérdésekben és koordinálni a szövetségi kormány tudománypolitikáját, vagyis a megvalósítást és a pénzek elosztását. Trump alatt elsősorban a technológián és a munkahelyi biztonság volt a prioritás K+F-ben, nem pedig az ökoszisztémák megértésén, s az elnök kezdeményezte a klímakutatási program büdzséjének meghúzását is.
Az új tanácsadó remélhetőleg képes lesz megértetni Trumppal, hogy a szélsőséges időjárás a klímaváltozás kísérőjelensége, s ha ezt mérsékelni akarja bármelyik kormány, saját jól felfogott érdeke a nemzetközi klímapolitikában aktívan résztvenni és a gazdaság dekarbonizálásának, valamint az emissziócsökkentésnek az útjára lépni.
(Science, Nature, Associated Press)
