Elsőnek itt van mindjárt a szabad mozgás. Attól tartok, hogy ez az, ami a kormányoknak nem igazán tetszik, az elképzelés, hogy az állampolgárok korlátozás nélkül mozoghatnak a tagállamokon belül. Pedig ez a szabadság az, amelyet talán a legjobban hiányoltunk, egészen azóta, hogy az első világháború, a „Nagy Háború” után megalakultak a nemzetállamok és útlevél nélkül még a szomszéd faluba sem mehettünk át. Ma csak a saját lustaságunk tarthat vissza minket, Európán belül oda megyünk, ahová akarunk. Ha Bécsben akarunk reggelizni, Pozsonyban ebédelni és Budapesten vacsorázni, akkor annak semmilyen bürokratikus akadálya nincs. Ez a szabadság még húsz évvel ezelőtt is elképzelhetetlen volt, ma pedig hajlamosak vagyunk természetesnek venni.
Ugyanez vonatkozik a munkavállalás szabadságára. Azon senki sem akad már fent, hogy „Lajoska kiment németbe szobafestőnek”. Pedig húsz éve még mindenféle machinációkat kellett végezni, trükközni egy külföldi munkavállaláshoz, sokszor feketén melózhattunk kint és nem ritkán rabszolgaként dolgoztunk nyugati szemmel éhbérért. Ma ugyanazok a jogok illetnek meg egy magyart is Németországban, mint egy bajort, vagy egy belgát. És nem csak munkavállalóként. Ha vállalkozóként akar valaki boldogulni kis hazánk határain kívül, azt szabadon és korlátozás nélkül megteheti - amíg betartja a fogadó ország szabályait. Ez a korlátlan hozzáférés a közös piachoz az európai prosperitás alapja.
És harmadiknak mindjárt itt van a béke. Természetesnek vesszük, hogy Európában béke van. Pedig, ha történelmünkre tekintünk, éppen a béke a természetellenes állapot a vén kontinensen. Nem kell messzire néznünk: húsz éve a szomszédjaink, a horvátok, a szerbek és a bosnyákok ugrottak egymás torkának, és a háború most is közel van, Ukrajnában most is szólnak a fegyverek. Aki abban a hiszemben rtingatja magát, hogy a háború veszélye végérvényesen elmúlt Európában, annak tehát nem kellene messzire mennie. Sose feledjük: a békénk, a szabadságunk és a gazdasági prosperitásunk nem adottság, hanem az európai integráció eredménye. Becsüljük meg tehát, amit az Európai Uniótól kapunk, mert könnyen el is veszíthetjük azt. Mi ne hagyjuk magunkat behülyíteni.
Szerző:
Farkas Károly
főszerkesztő
Piac & Profit
