"A közéletet úgy tematizálták, hogy ha valaki mind nagyobb baromságot dob be a köztudatba, az nyeri a választást. Az embereknek azonban nem rövid a memóriájuk, pedig éppen erre játszik rá a mai politika. És ez nem más, mint becsapás" - idézzük Monok még csak nem is pénzügyminiszterré lett szülöttét, hanem Monok kormányfővé lett szülöttét. És ez azért fontos körülmény, mert az abaúji település harmadik feltörekvője - manapság még csak helyi polgármester - talán azért sem kopogtat be az iménti idézet gazdájához, mert az képes lenne megismételni, s most az ő fejéhez vágni a 2004. május 28-án tett kijelentéseiből azt, hogy "ha valaki mind nagyobb baromságot dob be a köztudatba, az nyeri a választást". A második monoki jeles államférfi, aki ugyebár Monok kormányfővé lett, egyébiránt most 60 éves szülötte, s visszavonulásának helyszínéül éppen szűkebb pátriáját választotta, aligha lenne bíztatója az egész országot az urnákhoz trombitálni igyekvő polgármesternek.
Az bizonyos, hogy Monokot mostanában nem Kossuth Lajos és nem Németh Miklós nevével köti össze hazánk "jelen-idejű hírfogyasztója", hanem Szepessy Zsoltéval, aki a minap bejelentette: ő bizony aláírásgyűjtési akcióba kezd, országos ügydöntő népszavazást szeretne a segélyezési rendszer és a gyermekvédelmi támogatás átalakításáról. Szép tőle, mert azt legalább elhitte, hogy tényleg alkotmánysértő rendeletet alkotott faluja önkormányzata, tehát lépni kell, és törvényt létrehozatni az Országgyűléssel, de megelőzőleg az urnákhoz járuló szavazópolgárokkal szentesíttetni, országos rangra emeltetni a sokak által szalonrasszizmusnak nevezett gondolkodásmódot.
Naná, hogy leértékelődik Monok két korábbi államférfija, Kossuth Lajos és Németh Miklós. Naná, hogy legalább hárommillió - a vizitdíjra is nemet mondó - szavazót akar a polgármester a "munka mellé" állíttatni. Azt nagyon halkan, inkább csak magunktól kérdezzük meg, miről is szól az a népszavazás, amely ugyan igényt tart 3 millió, egyféleképpen voksoló ember munkát és segélyt összekötő törvényére, ha a teljes lakosságból összesen nincs 2,4 millió azoknak a száma, akiket egyben munkájuk után adót fizető polgárokként is jegyezni lehet?
A munkáért nem adnak munkabért, legfeljebb segélyt viszonyrendszer a monoki szótár szerint ugyanis azt is jelenti, hogy csak munka lenne, de a munka utáni adózás már nem segítené éppen azt a kasszát, amelyből a segélyt kifizetik. Igaz, az a munka, amely piacon eladható árut, hasznot is jelent, a monoki modellben nincs benne. Az meg aztán végképp nem illik bele az abaúji falu logikájába, amit a balmazújvárosiak kipróbálnak: az ottani helyhatóság azért vesz fel hitelt, hogy a településnek munkahelyet teremtsen, ahol értéktermelés folyik, s az eladott portéka ellenértékéért a gyártáshoz anyagot, energiát, gépet, munkaerőt vásárolnak - ez utóbbit éppen ott, ahol a legnagyobb belőle a kínálat, azaz Balmazújvárosban.
Igen ám, de sem a balmazújvárosi kísérlet, sem annak a ma is élő jogi normának a hangoztatása, hogy közmunkát szociális segély fejében e pillanatban is elő lehet írni, nem szól akkorát, mint amekkorát a programhirdetés: legyen aláírásgyűjtés meg népszavazás. Végre. Régen volt már és sokat kell várni a következő össznépi voksolásra, kenyérre és cirkuszra. De most Monok felcsillantotta a reményt. A világ zajától eddig jól elzárt, csodálatos környezetben lévő település gondoskodik mind a két alaptételről. Az egész országnak kínál kenyeret - persze nem valódi, piacképes, odavitt kenyérkeresetet - és cirkuszt, mely felől aláírásgyűjtési tervük nem hagy kétséget.
Az azonban fontos körülmény, hogy kap-e az ország népe frappáns, mozgósító, harcias kérdést? A település első emberének miért is ne segíthetne Monok második nagy szülötte, aki a 2004-es Hegyaljai gazdanapok megnyitásakor elhangzott állítását bizonyára kész 2008-as kérdéssé is átfogalmazni. Talán éppen így: Tisztelt Magyar Választópolgár, kegyeskedjék megválaszolni, hogy falunk elöljárója bedobott-e akkora baromságot a köztudatba, hogy nyerni lehessen vele?
