A február legvégének az lett a különlegessége, hogy nem volt különleges, megismétlődött - megismétlődik - a tavalyai télvége. Hó egy szál sem, s a hideg helyett a tavaszi langy életre kelti a természetet. Úgy, ahogyan az a nagy könyvben és Jakab honatya forgatókönyvében meg van írva: kipattannak a rügyek, már-már zöld lesz a táj, majd nagy hirtelen ráront a vidékre a fagy, az adófizető polgárokra pedig a biztosítást, adót ugyan nem ismerő, de kártérítést rendes gazdakörös módra követelő - sőt, meg is kapó - kertész és szőlész.

A jegybankelnök sem volt elég alapos, mert anélkül figyelmeztette a kormányzatot a hatósági árakkal való mérsékletes bánásmódra, hogy kinézett volna Szabadság téri irodája ablakán. A pompás harmadik emeleti sarokszobából ugyan még nem látta volna a fák rügyeit, de azt már igen, hogy idő előtt lekerült a télikabát a járókelőkről, beköszöntött a jakabinusi alkalmi felmelegedés. A 2007-es agrárárak elszaladásának, az inflációs remények tönkretételének is az első stációja a fagykárt előkészítő februári és márciusi tízen fokok időszaka volt. Az ugyan igaz, hogy a pénzromlás tervszerűségének tankönyvi értelemben az árfolyamsáv megszüntetését követően kormányzati szinten most már tényleg "csak" a hatósági árak emelésével, illetve az emelések időpontjának rossz megválasztásával lehet "ártani".  No de ha megint jön egy fagyos tavaszvég, majd meg egy száraz nyár, akkor a gázárnál, a városi kommunális tarifáknál lesz nagyobb úr is. És mellesleg ismét készülhetünk a tavalyi értelmetlen vita idei megismétlésére is: a hús kapjon külön, könnyített áfát, ha a takarmány ára az egekbe szökik fel.

A "váratlan" téli tavasz nem csupán az időjárást, hanem az időérzékünket is megzavarta, hiszen még a kormány-közeli sajtó is kapásból belekötött a kormányfő új tehercsökkentő programjába, s azonos lendülettel az ablakán ki nem néző jegybankelnököt is pellengérre állította. Az inflációs figyelmeztetés a Szabadság térről a jelennek és a 2008-as gazdaságpolitikának szólt, a Gyurcsány-adókönnyítések 2009-től vennék kezdetüket, de inkább 2010-ben működnének, hatnának, s addig "csak" programot kell írni, vitatni és eldönteni. A tavalyi kiigazítás pedig oly annyira készen volt, hogy az főleg 2007-ben "dolgozott" a kiadások szigorú megfogása, a bevételek komoly növelése formájában. A múlt a Népszabadság hasábjain mégis találkozott a jövő évi tehercsökkentéssel. Talán mert a fagymentes tél valóban nem adott alkalmat a friss levegőn való csúszkálásra, kaptuk meg a "nyomtatott csuszit" otthonra. Tálcán felszolgálva, a reggeli kávé mellé. Így: "Nem meglepő, hogy egy kormány gazdaságot élénkítő adócsökkentést határoz el olyan időszakban, amikor a gazdaság teljesítménye csak a számok szintjén írható le a növekedés szóval, és inkább a siralmas rá a megfelelő jelző".

Hacsak...

Hacsak kedvenc napilapunk nem annyira előrelátó, mint az időjárás felelőse, aki - a február végi jelekből ítélve - megismételni igyekszik az agrárium "elcsúszását". Ha persze így állnak dolgaink, akkor a tavalyi növekedési számok valóban nem fognak különbözni az ideiektől, s ilyenformán akár újabb visszakorrigálásra is vállalkozhat az MNB. Sőt, az inflációs előrejelzése sem áll meg a múlt heti szintnél, a jakabinusi alkalmi felmelegedés, majd a fagykár, s végül az aszályprobléma, tetézve a mégsem konszolidálódó világpiaci olajárral újabb tizedeket jelenthet. Igaz, még ezen kellemetlenségeket is, ha lesznek, 2008-ban mondhatjuk magunkának, az adókönnyítéseket pedig a jövő évi törvények tartalmazzák majd.

De ha egyszer az időjárás parancsnoka eltörli az évszakokat, avagy ugyanazt nyújtja, mint eddig, csak éppen keverve, akkor miért zavar bennünket, ha 2008-at meg a jövő évet összetolják-összemosság-összecsúcstatják? Tettek ilyet már mások is, akadt rá példa a Kárpát-medencében - volt itt már kétéves költségvetésre. Igen ám, de akkortájt voltak telek is, havak is februárban, s bizony nem volt aszálykárt okozó nyári aszály.

Csak bőséges olvadás és árvíz.