Egy volt a kollégium, egy volt a szoba - és egy a minta is?
A népszerű és páratlanul magvas, gondolkodásra késztető, a társadalmi-gazdasági környezetet kritikával és értékekhez mérten kezelő műsorvezető felolvasta tévéje és saját maga közös erővel szerkesztett közleményét: a "Friderikusz most" című műsor pár napig még tart, de bevégezte. A kívülálló ezt nem nagyon értette. Már-már olyasmire gondolt, hogy a választások félidején szokás beavatkozni a sajtó belügyeibe, ehhez maradt hű a tévétulajdonos és még ki tudja ki, a háttérben. Mert hát hasonló történt 2000-ben is, az akkori Magyar Nemzetnél: a tulajdonos a politika nevében zavarta el a lap addigi készítőit, s adta át a lapnevet egy merőben más politikai beállítottságú csoportnak. Ki tudja, talán most jött el az idő az ATV-nél a hasonló irány-, stílus- és politikaváltásra. Hacsak... A múlt heti hírek fogyasztói azt is megtudják, hogy a közszolgálati televíziónál a közeljövőben megszülethet az új elnök. Hogy ki? Nem tudjuk.
Azt azonban igen - az egyenletet talán így is meg lehet oldani -, hogy Friderikusz Sándorból, bejelentése értelmében, munkanélküli lesz. Ám ha meg nógatjuk egy kicsit szürke állományunkat, akkor azt is megtudja - saját magától -, Fridi egyszer már megtette, most miért ne ismételne: talán megint nekifut a közszolgálati tévé elnöki tisztségéért folyó, igaz, nem szakmai, hanem politikai küzdelemnek. Az egyenlet: lesz egy munkanélküli, akinek idővel lesz egy munkahelye?
Friderikusz egykori kollégiumi szobatársa - talán nem véletlenül - hasonlóan gondolkodik. Nem egyebet mondott a minap, mint azt, hogy tíz év alatt - persze a megszerzett hatalom függvényében - egymillió munkahellyel örvendezteti meg honunkat. Jókora szám, kivált, ha a szintén tőle származó, de már kevéssé vállalt másik közlés is a tervezett valóság része lesz: leállítanak drágának mondott nagyberuházásokat, melyek amúgy egyet jelentenek autópálya- és metróépítéssel, s ki tudja még mivel. Ezek a kivitelező cégek ezernyi kétkezi foglalkoztatnak, akik - elvégre az új hatalom lakatot tesz vállalatuk kapujára - az utcán találják magukat.
Úgy, mint Friderikusz, aki a minap nyilvánosságra hozta eltávolítását. Persze egyelőre csak mi kombináltuk hozzá, hátha mégis tévés lesz, de nagyon, mert hát nem akárki várva üres a szék a Szabadság téren... Ha a szobatárs nagyban űzi ugyanezt, akkor először ő is megszünteti az állásokat a metrót, az autópályát építő vállalatoknál. Aztán - tíz év alatt - többször annyi állást teremt, kézenfekvő módon először miért is ne az autópályát és a metrót építő szektorban? Állítottak már le a szobatárs jóvoltából épülő Nemzeti Színházat, hogy aztán pár kilométerrel arrébb építsenek - mi mást is - Nemzeti Színházat.
Az egykori kollégiumi szobatárs - a hajdan volt és tervei szerint leendő polgári kormányfő - nagyon elégedett lehet a legfrissebb statisztikai számokkal is, hiszen a trendből következően az ő tízéves tervéhez elegendő számban lesznek "alanyok". Az áll a múlt heti KSH-jelentésben, hogy február és április között a foglalkoztatottak száma 3 millió 850 ezer, a munkanélkülieké pedig 323 ezer fő volt, a munkanélküliségi ráta 7,7 százalék, az egy évvel korábbinál 0,2 százalékponttal magasabb. Az idei év január-március közötti időszakában a foglalkoztatottak száma 3 millió 844 ezer, a munkanélkülieké 333 ezer volt, a munkanélküliségi ráta elérte a 8 százalékot, ez pedig 0,5 százalékpontos emelkedés az egy évvel korábbihoz képest.
Az már egy másik statisztika, hogy 400 ezer felnőtt találtatik az országban, aki a 8 általánost sem végezte el és a nyilvános munkaerőpiacról egyszerűen kiszorult. Az pedig hab a tortán, hogy segélyekből és a szürke gazdaságban szerzett munkabérből jobban élnek, mint a habot gyártó cukrászsegédek. És jobban, mint az az ötven körüli sokgyerekes, diplomás Győrújbaráton élő családanya, aki boldogan újságolja, hogy "Napi 12 óra öt hónapja. Nagyon kemény..."
Lesz dolga tehát Fridi egykori kollégiumi szobatársának, keresni kell még néhány állami beruházást, ahonnan utcára tehet embereket, hogy aztán elindítson néhány állami beruházást, hogy összejöjjön az egymillió munkahely. Ugyanakkor a 400 ezer szerény képzettségű embernek teremthet állami munkahelyet, de ő maga nem fogja fölvenni őket állásba a segély és a szürke gazdaságban szerezhető munkabér összegénél magasabb "állami" bérért. A hon munkaadó szövetségeinek vezetői ugyanis mintha nem tettek volna olyan ígéreteket, hogy önként fizetnének meg olyan új alkalmazottakat, akik képtelenek piacképes termékeket előállítani. Ha meg akad állástalanná váló, de kvalifikált, érték előállítására alkalmas ember széles e hazában, akkor őt nem várakoztatják a hatalomváltásig, hanem már holnap felveszik állásba - egészen becsületes fizetésért.
"Jó esély van arra, hogy a választásokat követően komoly megállapodások jöjjenek létre a parlament, a politika és az üzleti élet képviselői között. Egy ilyen megállapodás középpontjában a munkahelyteremtés áll" - tudtuk meg a múlt héten ugyancsak Fridi kollégiumi szobatársától. Ha a parlament és a politika a választások után - a szobatárs szándékai szerint - ő maga, illetve pártja lesz, akkor persze az üzleti élet képviselőivel tényleg nem lesz nehéz megállapodást kötni. Egy hangyányi nógatás után melyik vállalkozó meri majd azt mondani, hogy ő mégsem állapodik meg, mégsem gyárt új munkahelyeket cégénél, hogy eltartson néhányat a piacra termelni nem képes polgártársak közül.
A győrújbaráti, sokgyerekes, ötven körüli, diplomás családanyának tehát már nem kell sokáig "napi 12 órát nagyon keményen"... Egyrészt a gyerek felnő, s a milliónyi új munkahely valamelyikét azonnal megkaphatja. Másrészt talán versenyképes lesz ő maga, az asszonyság is, ha már egyszer a nógatott üzleti élet képviselői a parlamenttel és a politikával egyet jelentő erő kérésének eleget téve csak ontani fogják a munkahelyeket, de betölteni felkészült munkatársakkal képtelenek lesznek. A Győrújbaráton élő, sokgyerekes, ötven körüli diplomás családanyára egyszerűen rászakad a boldogság, hiszen a "napi 12 óra keményen" helyett napi 11 órára is felveszik - lazán.
