Szemét dolog - gondolhatták a nápolyiak. Mármint azok, akik munkába menet és munkából jövet elsétálnak a 350 ezer tonna hulladék mellett. Odafelé az összegyűrt reggeli újságot hajíthatták a kupacok valamelyikére. Azért, mert abban vélhetően megírták, Brüsszel ostorozza a frissiben megválasztott olasz kormányfőt: késlekedik első számú ígéretének betartásával. Hazafelé a délutáni újság végezhette hasonlóképpen, talán azért, mert a nápolyi polgárok bőszítéséhez elegendő lehetett plagizálni: Brüsszel változatlanul ostorozza a frissiben megválasztott olasz kormányfőt: késlekedik első számú ígéretének betartásával.  A múlt héten tehát szemét dolgok történtek - vagy éppen nem történtek? - a jobbra át parancsnak hűségesen és szokásosan engedelmeskedő csizmában: az olasz lábbeli alján élőknek meg kellett hallgatniuk az Európai Bizottság kifakadását. Azt, hogy Rómában vélhetően a kukába dobták Brüsszel felszólító leveleit arról, hogyan és milyen tempóban kell felszámolniuk Nápoly és más déli települések hovatovább életveszélyessé váló hulladékgyűjteményeit.

A választások előtt és alatt mindenesetre egész Dél-Olaszország vette a lapot: Berlusconi, ha hatalomba jut, első intézkedése a 350 ezer tonna szemét eltűntetése lesz. Ezzel a jól címzett, tömegek hangulatát célirányosan terelgető ígérettel hozta is a formáját a Milan AC-val is bajnokaspiráns üzletember, sajtómágnás és nem mellékesen a múlt héten harmadszor is kormányfői esküt tevő leggazdagabb olasz.

Az ígérettel egy pici bibi azért volt, van és látszólag marad is - az, hogy eltűnni látszik a süllyesztőben. Ám ez az apróság legfeljebb azon távolabb élő idegeneknek szúr szemet, akiknek a szemetét máshová viszik a kukás autók. Mondjuk azért, mert más országokban élnek, s nem Nápolyban fogyasztják a lapok beszámolóit. Esetükben tehát a választási ígéretek számon kérésének ügye legfeljebb érdekes külpolitikai eset, hiszen rendkívüli választásokra és új kormány felállítására nem az ő hazájukban, hanem Itáliában került sor. Ott, ahol ugyan brummognak a csizma alján élők, mert mocskos dolognak tartják a karácsony óta csak gyűlő és nem fogyó kommunális szemetet, de mást nem tehetnek. Csak annyit, amennyit a múlt héten: Brüsszel segedelmével emlékeztetik a hatalomban visszakerült jobboldali politikust, nem ezt tetszett ígérni a választási hadjáratban.

Mifelénk - ha lennének szemét ügyek - ugyanezt másként fogalmaznák meg, például úgy, hogy nincs felhatalmazása a kormánynak, avagy a kormány fejének arra, hogy a szeméttel is szemétkedjen. De ugyebár nálunk nincs sem választás, sem olyan jobboldali kormányfő, akinek a baloldalt túllicitáló - például szemételhárító - ígéreteinek be nem tartását az orra alá lehetne dörgölni.

Azt ugyan Budapestről kicsit nehezebb megállapítani, hogy a Brüsszel-Nápoly tengely múlt heti kifakadása a mást ígérő és mást teljesítő Berlusconi esetében nem volt-e egy cseppet elhamarkodott, hiszen a beiktatás is csak e napok eseménye volt. De Brüsszel így is, úgy is nekiesett az olasz választások nyertesének, tette ezt most, amikor már teljesen mindegy volt, hogy a 350 ezer tonna hulladék az elfogyás helyett még egy-két vödörnyivel gyarapszik is. Mindenesetre kiderült, az EU és a hulladékügy megoldását már sok hónappal ezelőtt elrendelő, uniós adó-eurócentekkel még meg is segítő Brüsszel az Európai Bíróság elé akarja citálhatja Olaszországot. De addig a Berlusconi után talán második legerősebb itáliai üzleti kör, a szemétügyön eddig is gazdagodó Camorra az északi tartományokból délre fuvaroztat még párszáz kukás autónyi, csak neki értéket jelentő szemétrakományt.

Az itáliai történetnek itt a vége, hiszen a tanulságot levonni, és kapásból elfelejteni Európának szokott sikerülni. Elvégre olyan országot még nem találtak fel az öreg kontinensen (sem), amelyikben a hatalomra törők a választás másnapján is ugyanazt az ígéretcsomagot építették be kormányprogramjukba, amit a győzelem érdekében bedobtak. Még északi szomszédainknál is úgy váltotta Dzurindáéket a Fico nevével fémjelzett jelenlegi kabinet, hogy a 2000 óta tartó fiskális és monetáris szigort - megszorításokat - feloldják: lazítanak, hosszabbra engedik a gyeplőt. Még bele is fogalmazták a kormányprogramba ígéreteiket, csak éppen pontosan ott folytatták a szigort, ahol az elődök abbahagyták. Nem is bánták meg, mert a múlt héten már Pozsony homlokára nyomták Brüsszel - azaz Frankfurt - izzó csókját, a szlovákok beléphetnek az eurózónába. Leteszik a koronát, hogy megkoronázhassák a gazdasági hét plusz egy szűk esztendő egymás ellenében ígérgető, mégis  egyféleképpen cselekvő politikai vezéreit.

Forza Italia után Forza Szlováka!

Ígéretes, ahogyan tanulnak Európa népei egymástól. Például Pozsonytól Róma, s fordítva, Olaszországtól Szlovákia. Nincs is igazi relevanciája annak, ahogyan Brüsszel - és a szeméthegyén ülő Nápoly - emlékezteti Berlusconit első számú ígéretére, hiszen komolyan venni csak a valós gazdasági teljesítményeket lehet.

A valós gazdasági teljesítményeket pedig nem a szeméthegyek, hanem az euróhegyek magasságával lehet mérni. S bár a 10 milliárd dolláros személyes vagyonával Berlusconi nem kényszerül panaszra, mégsem az ő bankói védelmében buktatták meg Romano Prodi kormányát, s segítették vissza a hatalomba őt magát, Silvio Berlusconit. S lám, Pozsonyban sem az ígéretek, hanem az esetükben fájdalmas, de következetes gazdasági teljesítmények hozhatják el - szintén az euróhegyeket.

És nálunk?

A Kárpát-medencében nem is véletlenül áll hegyekben, igaz, nem a szemét- és sajnos nem az euró-, hanem 2006 óta is a balról és jobbról begyűjtött ígérettömeg. De a baloldalit legalább már bontogatják annak tulajdonosai, hála a Pozsonytól kölcsön vett gazdasági szigornak. A jobbos ígéretkupac azonban a régi: talán nem is véletlenül, hiszen még magának a nagy testvérnek, Berlusconinak is csak vállalnia sikerült a nápolyi 350 ezer tonnányi szeméthegy eltűntetését, lapátot véletlenül sem vett a kezébe. Meglehet, nagyon is tudatosan. A nyár - és a meleg(!) - közeledtével, vélelmezzük, a dél-olaszországiakat orrba vágva emlékezteti majd a teljesítetlen ígéretekre a bomló, szétfolyó hulladék, miközben ugyanez a nápolyi tisztátalanság a közép- és észak-olaszországiak legnagyobb megelégedését szolgálja. A turizmus euró-milliárdjai nem délen, hanem ott, középen és északon köszönik meg, hogy a múlt héten beiktatott kormányfő "elfelejtette" kipucolni csizmája alját.