Megfigyeltük Simicska Lajost.
Sőt, megfigyeltük Szikora Jánost is.
Azaz, megtudtuk a Fidesz-idők emblematikus adómindenhatójáról és a jelenlegi APEH-elnökről is, hogy mit nem csinált. Sem az egyik, sem a másik nem tűnt fel a május elsejei forgatagban: nem ettek virslit, nem söröztek a városligeti majális népével. Nem voltak azok között, akiket szoktak volt a munkásosztály tagjainak, avagy bérből, fizetésből élőknek nevezni.
És akkor sem járnánk távol az igazságtól, ha a május elsejét az adófizetők seregszemléjének keresztelnék át. A Városligetben amúgy is elfér minden ünnepelt, akiket, ha megszemlélt volna a mostani APEH-elnök, akkor a hon adózóit, mint egy statikus állapotban lévő csoportot vehetett volna szemügyre. Az emblematikus Simicska Lajos viszont dinamikus változás elkönyvelésére vállalkozhatott volna. Hogy miért is? Vélelmezzük, hogy azért, mert a '98-as adómindenható pártja visszakívánkozik a hatalomba, s a minap már azt is közölte, milyen személyi jövedelemadó programon dolgozik. Simicska Lajos a tíz évvel ezelőtti tömeghez képest most létszámú adófizetőt talál a Kárpát-medencében, de a '98-as adómindenható a dinamikus létszámcsökkenés számszaki ellenőre is lehet, ha a pártja visszaveszi a stafétabotot, és persze bevezeti szja-programját, az egykulcsos, mi több, családi egykulcsos jövedelemadót. A lap, amelyik birtokolni véli a tervezetet, még a részleteket is volt szerencsés világgá kürtölni, így azt, hogy az szja egyetlen kulcsának mértékét 15, 18, vagy 20 százalékban akarják meghatározni a majdani döntnökök.
Kikkel lehet majd számolni az adózók gyülekezetében az egykulcsos világ bevezetése után? Gyanítjuk, a minimálbérből élők például maradnak is, meg nem is. Lennének ők látható, legális dolgozók, ha ugyanaz lenne a sorsuk, mint volt '98-at követően, amikor a polgári kormány pillanatok alatt szinte megduplázta az adható bér alsó határát, s pillanatok alatt meg is tisztította az adófizetési kötelmektől. Leegyszerűsítve: 1998 óta ők, a minimálbéresek az adómentes adózók, s a jövőben is a haszonélvezői lehetnének annak, hogy a minimálbér fölött kezdenék a lineáris egykulcsos adóztatás rendszerét. Amennyiben a minimálbéresek 0 kulccsal adóznának, a többiek meg 15, 18, de legvalószínűbben 20 százalékossal, akkor azonnal feltaláljuk a kétkulcsos szja-t.
Ha persze tényleg egyetlen kulcs lesz csak, az, amelyikkel minden jövedelemtulajdonos pénztárcáját ténylegesen ki is nyitják, akkor vajon nem fog vészesen csökkenni éppen a pénztárcáknak a száma? Sőt, ha minden megkeresett forintot megsarcolnak 15, 18, pláne 20 százalékkal, akkor, gondoljuk, nem egész egy perc alatt kidolgozzák és bevezetik az ellentételezés rendszerét, nehogy már éhség-lázadjanak a büdzsé bevételi oldalának hősei. Még majd tán fizetnek is nekik, ha villamossal, metróval, vonattal utaznak, s tandíjat sem ők postáznak, hanem nekik utalnak át, ha gyerekeik felkeresik a sulit, az egyetemet. Miből is?
Az adóbevételekből nem - annak jó nagy részéről ugyebár lemond az egykulcsosítás meghonosítója. De az anticiklikus gazdaságpolitika egyszer már (majdnem) bejött módszerének segítségével ideig-óráig megint csordogálhatnának jövedelmek, abból futná ellentételezésre. A 2001-es mintának megfelelően a kormányzat ilyenkor kitalálja, majd generálja az állam óriás-beruházásait, s egy füst alatt fogyasztást, fizetőképes kereslet is "gyárt". Ilyenkor ugyan nem el, csak kivarázsolja a büdzséből azokat a kiadásokat, amelyek a mesterséges fejlesztések miatt keletkeznek, de jön majd újabb kurzusváltás, újabb uniós ejnye-bejnye kiigazításokkal, konvergencia-programmal. Ettől családi is ez az egykulcsos szja, hiszen a mi generációnk hol lesz akkor, amikor az új adósságot behajtják rajtunk? Mi vagy sehol, vagy valamelyik szociális otthonban leszünk, de családtagjaink - gyerekein és unokáink - piszkosul fizetnek majd helyettünk, s legfőképp miattunk.
Miért is ne tennék, hiszen a családban marad.
