Volt egyszer egy országgyűlés. A tordai. Ezen törvényerőre emelték a vallásszabadságot.
Mi ebben az érdekes? Hát az, hogy történt mindez a XVI. században, a mai fogalmaink szerinti történelmi Magyarországon, azon belül is Erdélyben, János Zsigmond fejedelemsége idején. Akkor, amikor Európában oly annyira nem volt "téma" a vallásszabadság, hogy az óceánon mind nagyobb esetsűrűséggel átkelők a hit nevében is térítettek, mégpedig fegyverrel. A mai krónikás a népirtás, az indián holocaust fogalmakkal illetné az akkori európaiak tetteit. Abban az évszázadban Mohács eleste és Buda bevételével sem sikeredett annyira véresre, mint amennyi áldozatot követelt az Atlanti-óceán másik oldalán élők számára Európa "térhódítása". A mifelénk - azaz Európában - háborúzó I. Szulejmán is főképp hadseregekkel ütközött meg, míg az európaiak Latin-Amerikában igen gyakran komplett falvakat - senkinek sem ártó gyermekeket, nőket - semmisítettek meg.
A XVI. században - a mai Kolumbia területén - ki is tört az a vulkán, amelynek Nevado del Huila a neve. Ahogyan az egy rendes tűzhányóhoz illik, rendesen átrendezte a környéket, figyelmeztetett minden ott élőt, milyen is az, amikor a pusztítás nincs tekintettel semmire és senkire. Könnyen igaz lehet, hogy akkor és ott sokan komoly leckének fogták fel a Nevado del Huila - de mennyire régen, hány emberöltővel ezelőtt volt mindez?
Piszok régen.
Meg hát az sem biztos, hogy a Nevado del Huila a Gergely-naptár szerint számol és küldi reagálásait az emberiségnek a nyakló nélküli pusztításairól. De hogy küldi, az, úgy tetszik, több mint bizonyosság: a XVI. századi kitörését csönd követte, egészen a múlt hétig. Akkor azonban forró hamuval és a lávával nyitott, s hozzálátott megolvasztani az 5330 méter magas csúcsánál lévő havat, jégtakarót. A több száz évnyi csönd után megint figyelmezteti az európaiakat? Mire is? Arra, amire a múlt héten európaiak figyelmeztettek európaiakat(?) éppen Magyarországon?
A pesti rakparton, a vascipő emlékműnél a fáklyákkal a kezükben megemlékezőkhöz szólva Demszky Gábor úgy fogalmazott, hogy a bátor és tömeges kiállással az "élet menete" győzedelmeskedik az újnyilasok "halálmeneteléseivel" szemben. Ugyanitt Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi a holokausztnak hatmillió áldozatáról beszélt, s arról, hogy a hatmillióból sokan a Dunánál fejezték be szenvedésteli életüket honfitársaik fegyvereitől. Székely János római katolikus püspök is a vascipőket körülálló öt-hatezer emberhez intézve szavait jutott arra a következtetésre, hogy a holokauszt mögött "újpogány ideológiák álltak", s felhívta a figyelmet azokra a keresztényekre, hitüket mélyen élőkre, Sztehlo Gábor lelkészre, Angelo Rotta pápai nunciusra, Slachta Margit és Salkaházi Sára apácákra, akik tudták, hogy "aki egyetlen embert megment, az egy egész világot ment meg".
A Nevado del Huila ellen védekezni nem lehet - menekülni persze igen. A latin-amerikai országban teszik is, szervezetten, szakszerűen, a helyi hatóságok segedelmével. És tény, a legmagasabb fokú - vörös színnel jelölt - riasztást is elrendelték a vulkán környezetében fekvő településeken. A latin-amerikai XVI. századi és az európai jelenkori népirtások óriásfáklyája lenne a Nevado del Huila? Noha a kérdés tudománytalan, de ettől még az újpogány ideológiák térnyerése tény: akik a múlt héten a rakparton vonultak fel kezükben szintén a népirtásra emlékeztető fáklyákkal, szívükben fájdalommal, zsigereikben félelemmel, a vörös színnel jelölt riasztást is érzékelik, függetlenül attól, hogy nekünk itt, Budapesten nincs vulkánunk, hósipkát olvasztó lávánk és hamufelhőnk. Csak egy kérdésünk: vajon menekülni is kell?
