Akar Ön többet fizetni adójából a Gyurcsány gyermekek majdani egyetemi tanulmányaira? Ha igen, akkor a népszavason is így szavazzon, s az igen négyzetbe húzzon be egy keresztet. A miniszterelnök jelentős számú csemetéje ekkor valóban tandíj - pontosabban: fejlesztési részhozzájárulás megfizetése - nélkül folytathatná felsőfokú tanulmányait, éppen úgy, mint a papa meg a mama a régi rendszerben, amikor az állam állta a számlát. Vagyis az a pármillió ember, aki a nyolcvanas évek közepéig jóval kevesebb bért kapott a "köztől", a különbözetet helyettük fordította a büdzsé az iskoláztatásra, az egészségügyre, a kultúrára.

Azok tehát, akik most, március 9-én igent mondanak a tandíj eltörlésére, igent mondanak a Gyurcsány gyerekek papának ingyenes egyetemi képzésére. Ennek a képletnek a precíz értelmezésére szólítottak fel a múlt héten egy másik sokgyermekes családapát, Orbán ex-kormányfőt. "Jó volna tudni, hogy a népszavazási kérdés melyik kategóriára vonatkozik, és a Fidesz el akarja-e törölni a költségtérítéses képzésben részt vevők tandíját vagy sem" - mondta el a nagy nyilvánosságnak az MSZP oktatási munkacsoportjának vezetője. Naná, hogy tisztán akar látni a szocik szakpolitikusa, hiszen az ő főnöke is ontja a gyerekeket, most még csak az általános és a középiskoláknak, idővel azonban a felsőoktatásnak. Ha pedig mondjuk egyszerre lesz más és más évfolyamokon diák négy Gyurcsány csemete, akkor az évi legalább 500 ezer forintnyi teher a szülői háznak. Márciusban bizonyára meglátjuk, minő emberbaráti szeretet vezérli a Fidesz igennel szavazóit, adófizető polgárait, hiszen bizonyára oda voksolnak, hogy kis Gyurcsányok se fizessenek majd fejlesztési részhozzájárulást.

Ezek után nem is igazán lehet érteni, hogy az MSZP-s oktatási munkacsoport vezető ugyan miért sopánkodott, s üzengetett a sajtó segítségével Orbán Viktornak, hogy a Fidesznek hála, intenzív rémhírterjesztés kezdődött a felsőoktatási hozzájárulás kapcsán. Ki ne tudná ugyanis, hogy vagy mindent az adófizető fizet meg, vagy nem mindent, mert a fejlesztési hozzájárulást, s sokak esetében a költségtérítést maguk a diákok és szüleik utalják át az egyetemeknek. Ezzel nem lenne tisztában a márciusi igennel szavazó? Talán csak abban nem lehet biztos mindenki, hogy tekinthető-e ő is igazi adófizetőnek, avagy még mindig jól eldagonyázgat a fekete, a szürke gazdaságban, élvezi fix helyét a legegészségesebb leszázalékolt nyugdíjasok népes táborában, s ezért a közterhekkel nincs organikus kapcsolatban. És nem is lesz, ha nagyon bejön neki is a márciusi népszavazósdi, hiszen akkor az egyéves múlttal bíró rejtett adót - leánykori nevén vizitdíjat - sem kell majd fizetni. Például azért sem, mert azt is a büdzséből, a tényleges adófizetők összedobott pénzéből átutalják majd oda a házi orvosoknak, hiába is berzenkedik most még ellene a kormányzat. Ez bátorít bennünket arra, hogy a múlt héten kitalált átnevezést - a vizitdíj költségvetési tétellé, rejtett adóvá változtatását - fejlesszük tökélyre, hiszen azok kevesen, akik mostanában barátkozunk meg az szja elektronikus bevallásával, végre tudjuk magunkról: nem adót, hanem nyílt vizitdíjat fizetünk ezentúl. Az államnak, a költségvetésnek, melyet annak nem Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatala testesít majd meg, hanem a némiképp szintén átkeresztelt Nyílt Vizitdíj és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal.

A lényeg, hogy a tandíj - és persze az egészségügyi vizitdíj - frontján is maradjon minden a régiben, hiszen a régit ismerjük, ahhoz már volt érkezésünk. Jut is eszünkbe, az MSZP-s oktatási munkacsoport vezető mi a bánatnak kritizál, miért esik neki a Fidesz elnökének, mondván, az "a szegényeket félti attól, hogy kiszorulnak a felsőoktatásból, s nem veszi észre: egy részük már évek, évtizedek óta annak közelébe sem jut. Nehéz sorsúakat inkább találni a költségtérítéses képzésben, mint az államilag finanszírozottban". A munkacsoport vezetője azzal a Fidesz-elnöknek címzett üzenettel is traktálta a sajtót, hogy "a hazugsággal kikényszerített népszavazási eredmény csak árt az országnak".

Hát nem árt. Hiszen ha mindannyiunk adójából fedezzük majd az összes csemete összes tanköltségét az egyetemeken, akkor nem kell keresgélnünk a felelősöket sem, ha gyermekeink tollából ilyen - a minap közzétett - közlemény aprócska hibáit véljük felfedezni. Idézzük a szöveget és környezetét: A Jobboldali Egyetemisták Szövetsége (JESZ) a saját és a többi egyetemista érdekeit tartva nemet mond a tandíjra - közölte csütörtökön Varga Antal, a JESZ elnökségének tagja Szegeden az SZTE rektori hivatalának épülete előtt. Varga Antal elmondta: mindent megtesznek - szórólapoznak, rábeszélnek -, hogy minél több egyetemista szavazzon március 9-én a tandíj ellen, mert szerintük, ha bevezetik a fejlesztési részhozzájárulást, "romlani fog a hallgatói színvonal". A tájékoztatóra szóló meghívóban a fiatalok azt írták: "a sajtótályékoztatón szeretnék kifelyteni" álláspontjukat.

Valóban nem kell keresgélnünk a felelősöket ezért a minőségért, színvonalért, mert könnyedén megtaláljuk: mi magunk, felnőtt, ivarérett, adófizető papák-mamák vagyunk azok.