Szegény Mihail Gorbacsov elfeledkezett magáról. Azt gondolta, hogy az ellenzék olyan demokratikus képződmény, amelyik szabadon gondolkodik, véleményt mond, indul választásokon, s akár még nyer is. A neves orosz politikus a múlt héten oda nyilatkozott, hogy az amúgy általa is támogatott vezér ezúttal helytelenül cselekszik, mert lefejezteti az ellenzéket, s Oroszország úgy megy neki a választásoknak, hogy a Putyin-fegyverhordozó Medvegyevnek nincs ellenjelöltje.
Az még rendben lenne, hogy Kaszjanov hajdan volt miniszterelnök magát komoly elnökjelöltnek gondolta Putyin kegyeltje ellenében. De az már nincs rendben, hogy Gorbacsov - miután eltájolta magát és elfelejtette, hogy mely országban és milyen ügyben beszél - szót emelt. Ha valaki, akkor az utolsó oroszországi pártfőtitkár ugyanis tudhatná, teljesen mindegy, hogy indul-e még valaki a legrangosabb székért folyó választáson, vagy sem, hiszen a verseny nem akkor, ott, az urnáknál dől el, hanem jóval korábban. Egészen pontosan: már eldőlt. Így Kaszjanov múlt heti kizárása a választási "küzdelemből" természetesen fontos az újságolvasó embernek, de nem fontos az orosz politikának, hiszen a volt miniszterelnök is csak addig volt ellenzék - abból is a pihe könnyű változat -, ameddig azt engedték neki.
Ha nem Kelet-Európában élne Mihail Gorbacsov, akkor komolyan hinnénk aggodalmának. Meglehet, személyében a nagy orosz lélek a nagy naiv lélekkel vált egyenlővé, s ezért mond olyanokat, hogy fájlalja az ellenzék lefejezését. Akinek megadatott Kelet-Európában születni és felcseperedni, az legfeljebb csak a nyugati sajtónak brummoghat aggodalmas szavakat, az otthoniak, ha hallják sem értik meg, amit mond.
Persze a szónoki rácsodálkozásból - nini: kinyiffantották az ellenzéket - azért meg lehet élni, nincs is egyedül Gorbacsov. A minap például egy magyar hetilap írta le az orosz ellenzéki rádiószerkesztővel készült interjújában, hogy mekkora nyomás nehezedik a moszkvai derék sajtómunkásra. De él, van, alkot, s működik a rádió számos orosz városban - olvashattuk a budapesti rácsodálkozást. Látjuk lelki szemeinkkel a jelenetet, talán még oda is kuporodott egy jót zokogni Venyediktov interjúalany mellé honfitárs kollégánk, s könnyeitől nem is láthatta időközben elkészült saját cikkének szövegét, páratlanul elegáns önellentmondását: "Az állami többségű gázipari monopólium, a Gazprom, amely 2000-ben szerezte meg részvényeink kétharmadát, nem szól bele a műsorpolitikába".
Vagy talán a könnyek csak álcák? Azt írta volna a pesti hetilap, hogy beleszólhatna a Gazprom, joga is, hatalma is van hozzá, de nem szól bele? Talán mert olyan az ellenzéke, amilyennek látni akarja? A közelgő elnökválasztáson a biztos befutó Putyin-jelölt, aki pillanatnyilag még a Gazprom első számú embere, zsebében tudja az ellenzéki rádiót, de engedi karatyolni, mert tudja annak műsorpolitikájáról, hogy az attól ellenzéki, hogy közli magáról: ellenzéki.
De ha annyira lenne Putyin-ellenes, mint amennyire az volt utolsó megszólalásáig Kaszjanov ex-kormányfő, akkor az ellenzéki rádióban be lehetne olvasni mást is, mint az időjárás jelentést? Ezt a kérdést most nem válaszoljuk meg, csak felelevenítünk egy másik kelet-európai történetet arról, hogyan is született és élt az ellenzék például az üzleti életben. Még a harmincas-negyvenes években folytatott irgalmatlanul kemény reklám- és szinte fizikai irtó hadjáratot a neves budapesti padló paszta gyártó cég a konkurencia és annak kréme ellen. Sok évvel később, már az államosítások után derült csak ki véletlenül: ugyanaz a gyáros volt a tulajdonosa mind a két üzemnek, annak, amelyik ádáz csatát vívott konkurenciája ellen, s titokban annak a gyárnak is, amelyik a "piaci ellenzéknek" számító pasztát készítette.
A Gazprom-rádiót bemutató hazai hetilap netán üzent a "magyar jövőnek"? Meglehet, ezt tette, s akkor visszaüzenjük: le a kalappal előtte, köszönjük. A hetilap félve a várhatótól, közli jövőképét, látomását: vélhetően gazpromos sajtót képzel el magának a mostani hazai ellenzék hatalomra jutása esetére. Akkor, ha engedne is egy saját képére faragott Gazprom-rádiót magának, az bizonyára nem olvashatna be olyan szöveget hallgatóinak, mint amilyet Kaszjanov küldött el a múlt héten a nemzetközi hírügynökségekhez: "Az ország a tolvaj totalitarizmus felé vezető csúszós lejtőre lépett".
Mihail Gorbacsov, ha időközben olvasta e kaszjanovi kifakadást, akkor nyomban rájött: otthon van, s világos, hogy úgy megy neki Oroszország a választásoknak, hogy valóban nincs ellenjelölt. Véljük, hogy a tolvaj totalitarizmus felé vezető csúszós lejtőről orosz nyelvterületen már ma sem a "független" Gazprom rádió számot be, hanem - ahogy mifelénk mondanák - a jereváni. Azt pedig - hála az előremutató hetilapos interjúnak - saját okulásunkra már most bizonyosra vehetjük, a magyarországi földi halandó idegeit nem fogják borzolni ilyen áthallásos moszkvai kaszjanovi kijelentések közzétételével, ha a mai ellenzék jut hatalomra és tervszerűen gondoskodik saját ellenzékéről. Mert hát mifelénk már a pasztagyárosok is megmondták: annyi és akkora ellenzék dukál nekünk, amennyit és amekkorát akarunk. Ennek felismeréséhez 2010 után végképp nem kell sem Gazprom-, sem jereváni rádiót hallgatnunk...
