A munkaerőhiány enyhítésének egy lehetséges megoldásaként vetette fel a vasárnapi boltzár újbóli bevezetésének ötletét múlt héten a Kereskedelmi Dolgozók Független Szakszervezetének (a továbbiakban: KDFSZ) elnöke. Nem lévén jobb indoka, a család érdekeit, valamint a keresztény nemzeti kultúra évezredes hagyományainak tiszteletét hozta fel kezdeményezésének végső érveiként. Érdemes tisztázni, hogy bármi is volt a vasárnapi boltzár évekkel ezelőtti bevezetésének elsődleges (vagy éppen másodlagos) mozgatórugója, mára a kérdés körüli szakmai és társadalmi vita tisztán családpolitikainak tekinthető. Azonban még mielőtt a KDFSZ elnökének kezdeményezése hivatalosan megérkezhetett volna a miniszterelnökhöz, a kormány jelezte, nem tartja aktuálisnak a kérdést, és nem tervez jogszabály-módosítást.

A történet it véget is érhetne, ám még ugyanezen a napon egy televíziós interjú során a KDFSZ elnöke részletesebben ismertette meglátásait a kereskedelmi szektort sújtó munkaerőhiányról és az általa elképzelhető lehetséges megoldási irányokról. De induljunk egy kicsit távolabbról.

Üres boltok nem jelentenek megoldást - Kép: Pixabay

A hazai kis- és középvállalkozások érdekképviseletének kérdésével egy év eleji írásban már foglalkoztunk. Sajnos Magyarországon ez a tevékenység még igencsak gyerekcipőben jár, hiszen a magukat érdekképviseletnek nevező szervezetek leginkább semmittevő gittegyletek, élükön súlytalan és öncélú vezetőkkel, fantáziátlan, gyakran komolytalan és semmitmondó javaslatokkal, amit esetlen, gyenge panelekből összetákolt kommunikációba csomagolva ismételgetnek. Ha már nem tesznek semmit, legalább ne kelljen őket hallgatni – jut eszembe, ha a médiában időről időre feltűnik valamelyik ilyen gittegylet vezetője, és megosztja egyik újabb eget rengető javaslatát. A munkaerőhiánnyal összefüggésben csak az elmúlt egy évre visszatekintve ilyenből akad bőven. Szögezzük le, hogy a gond sosem a személlyel vagy az üggyel van, amit egy érdekképviseleti vezető képvisel, hanem azzal, amit mond, illetve sokszor azzal, amit nem is mond. Mert ha felkészületlen és/vagy hozzá nem értő személyek képviselnek jó ügyet, akkor bizony többet árthatnak, mint használnak. Jelen esetben pontosan ez történt.

Térjünk vissza ahhoz a bizonyos televíziós interjúhoz. Már az is komolytalan, hogy a KDFSZ elnöke nem rendelkezik pontos adatokkal az általa képviselt ügy támogatottságáról, vagyis hogy a magyar társadalom többsége vajon támogatja vagy elutasítja a vasárnapi boltzár ötletét. Arra pedig, hogy a műsorvezető az irányú javaslatára, hogy az általa képviselt szervezet végeztesse el ezt a felmérést, annyit tud reagálni, hogy „jó ötletet adott, el kell gondolkozni ezen is”, már nem lehet mit mondani. Ám a java csak ezután következett. Álláspontja szerint ugyanis a jogszabály nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a munkavállalók akár sztrájk útján kényszerítsék a munkáltatókat a vasárnapi boltzár bevezetésére. Ebben igaza van. Az más kérdés, hogy 2018-ban a sztrájk ötleténél érdemibb javaslatokat illene felmutatni. Megjegyzem, a KDFSZ elnökének gondolatsorát a nap elején még a munkaerőhiány enyhítésének igényével indította, de a nap végére ennek már nyomát sem találni. A beszélgetést az automata pénztárak kérdése koronázta meg. „A vásárlók nem szeretik az automata kasszát” – intézte el röviden a műsorvezető felvetését, mint lehetséges megoldást a munkaerőhiány enyhítésére, mivel szerinte a vásárlók egy szolgáltatást vesznek igénybe, és azt szeretik, ha az ő elvárásuknak megfelelően vannak kiszolgálva. Bátor kijelentés.

A boltok többségébe nem a szolgáltatásért megyünk, hanem az ott kapható termékekért. Kenyérért és tejért. Ha pedig a kenyérrel és tejjel nem akarunk 10 percet sorban állni, akkor fizetünk az automata kasszánál. Az automata pénztárak kifejezetten a hiper- és szupermarket láncokban vannak terjedőben. Ugyan nem reprezentatív értékű a felmérés, de jól láthatóan egyre többen veszik igénybe ezt a fizetési lehetőséget. Aki pedig beszélgetni szeretne a pénztárnál, az továbbra is megteheti, és kivárhatja a sorát. Egy ideig még legalább is biztosan. Azt is nehéz elképzelni, hogy a vásárlók ne szeretnék a már létező Scan&Go szolgáltatást sem, vélhetően ezért is vezette be és működteti az egyik nagy hipermarket lánc ezt a vásárlási és fizetési megoldást is.

De térjünk vissza a munkaerőhiány kérdéséhez. Ha a KDFSZ elnöke valóban a munkaerőhiány enyhítésére keresne érdemi megoldást, akkor tudnia kellene, hogy a kereskedelmi szektorban már Magyarországon is terjedőben vannak olyan munkaszervezési és hatékonyságnövelő megoldások, amelyek alkalmazásával optimálisan használható ki a rendelkezésre álló humán erőforrás. Gondolok például arra, hogy egyes kereskedelmi láncoknál rugalmassá tettek bizonyos munkaköröket. Vásárlóként is tapasztalhatjuk, hogy az ilyen üzletekben az aktuálisan jelen lévő vásárlók számához igazodva tudnak másodperceken belül kinyitni, illetve bezárni pénztárakat, és ennek megfelelően tud ugyanaz a kolléga árufeltöltő vagy pénztárosi feladatot végezni. Ezt nevezhetjük hatékony munkaszervezésnek, innovatív munkakör-tervezésnek vagy éppen a rendelkezésre álló humán erőforrás optimalizált felhasználásának. De nevezzük bárhogyan is, ez a jövő. Persze az is igaz, hogy nem egy munkavállalói szakszervezet elnökének feladata a munkáltatók helyett megoldást találni a munkaerőhiányra. Éppen ezért nem is szerencsés a munkaerőhiány megoldásán nyíltan ötletelnie. Láthatjuk, hogy hova vezet a felkészületlenség.

Egyértelműen a hatékonyság a munkaerőhiány leküzdésének kulcskérdése Magyarországon, ugyanis a munkaszervezés és a humán erőforrás felhasználtsága/kihasználtsága terén még bőven van mit javítani. Ez egyben azt is jelenti, hogy jócskán van még tartalék a hazánkban rendelkezésre álló munkaerőben, csak a jelenleginél sokkal, de sokkal jobban kellene azt ki-, illetve felhasználni. Szerencsésebb lenne tehát, ha az érdekképviseleti és szakszervezeti vezetők előbb saját házuk táján néznének körül, rendelkeznének méréseken alapuló objektív adatokkal, és a jövőben csak ezek birtokában jelennének meg a médiában, és tennének kategorikus kijelentéseket.

Szerző:

Dr. Tomka Barnabás

a szerző  munkaerő hatékonyság szakértő,

a HRO Hungary Kft. ügyvezetője

www.humaneroforrasoptimalizalas.hu