Hamarosan újra itt az évben az egyetlen nap, amikor a szív győz az ész felett. Életünk jelentős részét töltjük a munkahelyünkön, így nem meglepő, hogy az itt kötött ismeretségek időnként szerelemmé alakulnak. Ennek ellenére a munkahelyi románc a HR-osztályok rémálma. Sok esetben rossz hatással van a munkamorálra, amíg dúl a szerelem azért, mert elvonja a figyelmet a feladatokról, adott esetben kellemetlenül érintheti a többi kollégát. Ha pedig esetleg szakítással végződik a románc, egy plusz nehézséget kell leküzdeni mind munkaszervezés, mind a munkahelyi motiváció fenntartása területén. A Valentin-nap alkalmából ezt a problémakört jártuk körül egy kicsit.
Egy korábbi, Randstad Workmonitor felmérés szerint a magyar munkahelyi szerelmesek 13 százaléka szerint egy munkahelyen kívüli találkozás indította el a románcot, 11 százalék esetében az ebédszünetekben, 10 százalék szerint a túlórák során kerültek közelebb egymáshoz a felek. A férfiak inkább hajlanak a cégen belüli ismerkedésre (43 százalék), mint a nők (28 százalék). Az egyre növekvő ódzkodás oka elsősorban a munkahelyvesztéstől való félelem. 30 százalék szerint karrierjébe kerülne egy ilyen kapcsolat. Igaz az is, hogy a munkahelyi kapcsolatok 22 százaléka végződik házassággal egy amerikai felmérés szerint. A felmérés szerint a munkavállalók majd 40 százaléka találkozott már azzal, hogy a munkahelyén összejöttek párok. Az alacsony arány a szakemberek szerint arra is utalhat, hogy sokan még most sem merik felvállalni, ha a munkahelyükön találtak párra: félnek a kollégák reakcióitól, illetve az esetleges következményektől. Pedig a magyarok nemzetközi viszonylatban kifejezetten toleránsak, ha erről van szó: igaz, a megkérdezettek 40 százaléka más osztályra helyeztetné a pár egyik tagját, viszont azt 88 százalék ellenzi, hogy az egyik emiatt kilépjen.
Sok cég alakított ki eljárási szabályzatot a munkahelyi románcok kezelésével kapcsolatban. Az USA-ban például a vállalatok mintegy 30 százalékánál szabályzatban is rögzítették a munkavállalók randevúira vonatkozó előírásokat. Magyarországon ez még kevésbé jellemző. A magyar munka törvénykönyve nem tartalmaz erre vonatkozó szabályokat, a téma inkább a céges etikai kódexekhez tartozik. Vannak cégek, ahol tiltják a munkahelyi párkapcsolatot – elsősorban természetesen azt, ha főnök –beosztott viszony van a felek között –, mivel így fennáll annak az esélye, hogy elfogult döntések születhetnek. A közigazgatásban például bár házastársak, illetve bejegyzett élettársak dolgozhatnak azonos szervezeti egységben, főnök–beosztott kapcsolat nem lehet közöttük.
Egy részük munkaszervezéssel választja szét egymástól a párokat. Más feladatot kapnak, vagy más osztályra helyezik őket, így a napi munka során nem találkoznak. Ez jó megoldás, mert legtöbbször a pároknak sincs kifogása ellene. Azonos szinteken, illetve eltérő munkakörökben foglalkoztatott dolgozók között azonban akad olyan, akik sikerre tudták vinni, hogy munkaadójuk elfogadja kapcsolatukat. Ebben az esetben a megoldás a külön légtér, az eltérő felelősségi és feladatkör lehet, illetve a minél ritkább lehetőség a találkozásra a munkaidőn belül. Fontos hangsúlyoznunk a kollégák együttműködését is e tekintetben, mert máskülönben meddő próbálkozás a zökkenőmentes munkahelyi légkör elérése. Ha a többiek ebben nem partnerek, sajnos nem lesz a párnak jövője az adott cégnél.
Persze azért előnyei is lehetnek a munkahelyi románcnak. A munkáltatók egy része a magas rizikófaktorok ellenére is inkább örülnek az efféle erős kollegialitásnak, mert bár lehet, hogy csak ideig-óráig, de hosszú távon is felerősíthetik egymás munkahelyi teljesítményét az érzelmi kapcsolatba bonyolódók. Előny lehet az is, hogy senkinek nem okoz gondot, ha a párja hazaviszi a munkahelyi problémákat, hogy egymást egyre jobban megismerve félszavakból is megértik egymást, ami hatékonyabbá is teheti közös munkájukat. Attól sem kell tartani, hogy a munkahelyi párkapcsolatban élők nehezményeznék, hogy nincs idejük a kedvesükkel lenni. Inkább a túl sok együtt töltött idő okozhat problémát…