Sokunkban élnek a klasszikus képzetek az ügyvédi munkáról. Egyesek ilyenkor a mahagóni asztal mögött ülő, köpcös, szivarozó ügyvédre asszociálnak, aki ügyfélfogadási időben várja a klienseit. Mások a bírósági tárgyalótermek ódon hangulatát idéző krimisorozatokon nőttek fel, és az ott megjelenő ügyvédkép alakítja ki a szakmával kapcsolatos elképzeléseiket. Érvényesek-e ezek a sztereotípiák a mai jogi szakmára? Képes-e, akarja-e a jogi szakma megtartani a róla kialakult, sok külsőséggel ötvözött, magas presztízst sugárzó képet? Minősülhet-e a mai körülmények között az ügyvédi lét egy egyedi hivatásnak, életformának… azaz többnek, mint egy puszta szakmának – teszi fel a kérdést Jalsovszky Pál jogász-közgazdász, a Jalsovszky Ügyvédi iroda alapítója legfrissebb blogbejegyzésében.
Egyre inkább úgy tűnik, nem. Míg ugyan a jogi tanácsadás egyik leglényegibb eleme továbbra is az ügyvéd és ügyfele között fennálló bizalmi kapcsolat marad, mára ugyanolyan fontossá vált, hogy a jogi munka visszatükrözze a jelen század gondolatvilágát, a technológiai fejlődés és a hatékonyság iránti igényt. Ahogy az ügyvédek is kikerültek a mahagóni asztal mögül, és íróasztalukra a szakma jelképei helyett a számítógép került, úgy a mesterséges intelligencia megjelenése és térnyerése sem kerülhető el a jogi világban. És ennek már jelenleg is számos eleme létezik.
A szerződést nem kell ügyvédnek írnia – csak aláírnia
Küszöbön állnak (sőt a legfejlettebbek informatikai kultúrával rendelkező országokban már el is terjedtek) azok a technológia megoldások, amelyek a jogi szakma rutinszerű, ismétlődő, monoton, nagy odafigyelést igénylő feladatrészeit hivatottak felváltani. Miért kellene egy szerződést ügyvédeknek írniuk? Valljuk be, a szerződések legtöbbször olyan panelekből állnak, amelyek megfelelő beprogramozásával és intelligens kombinálásával az adott élethelyzetre megfelelő szerződés elkészítése nagy százalékban automatizálható.
És mindez csupán a kezdet. Jelenleg ugyan sci-fi-nek tűnnek, de előbb-utóbb várhatóan meg fognak jelenni azok az alkalmazások, amelyek egy élethelyzet teljes körű leírása esetén, emberi beavatkozás nélkül megadják az ügyfélnek az adott szituációra vonatkozó jogi véleményt. Ugyanígy nem áll messze a képzelettől a bírósági munka automatizálhatósága sem: a tényállási elemek megfelelő módon való betáplálása esetén egy jól idomított szoftver alkalmas lehet arra, hogy az irányadó jogszabályokat szisztematikusan feldolgozza, és az ügyre vonatkozó ítéletet egy gombnyomásra meghozza. És ne felejtsük el, abban a világban, amikor az élethelyzetek bonyolultsága, valamint a jogszabályok és precedensértékű határozatok szövevényes világa azok emberi aggyal való átláthatóságát és feldolgozhatóságát egyre inkább lehetetlenné teszi, a mesterséges intelligenciát használó megoldásokra egyre nagyobb szükség mutatkozik. (Arról, hogy mit várhatunk – és mit nem – a mesterséges intelligenciától, itt olvashat részletesebben!)
Robotok lesznek a jogászok? Jönnek a robotügyvédek? Bár nem jobban, mint bármely más szakmában, de valóban: el fognak tűnni, vagy legalábbis meg fognak tizedelődni a mai klasszikus ügyvédek. Lesznek ugyan továbbra is olyan jogászok, akik az intelligens rendszereket megalkották, és ezért tudják, hogy azok hogyan működnek; valamint olyanok is, akik az intelligens rendszerek logikáját megértik, és egy mesterségesen generált szerződéshez még érdemben hozzá tudnak nyúlni – de ők lesznek kisebbségben. Az ügyvédi szakma átlagos képviselője sokkal inkább egy általa is csak homályosan ismert rendszer felhasználója lesz. Mint ahogy vagyunk tulajdonképpen mi is, mindannyian, akik egyébként a mindennapi életben a modern technológia vívmányait használjuk – a villanykapcsoló felkapcsolásától a számítógépek és egyéb elektronikus kütyük használatáig – anélkül, hogy tudnánk, mi történik, amikor hozzányúlunk egy gombhoz.
