A 2009-ben elindult JEREMIE-programok fontos hatást gyakoroltak a hazai kockázatitőke-piacra: az MV Zrt. tájékoztatása szerint a 28 alapkezelő 2014 végéig mintegy 75 milliárd forintot helyezett ki. A program olyan környezetben indult el, ahol a források csak szigetszerűen álltak rendelkezésre, és egyes fejlődési szakaszokban lévő cégek nem is juthattak hozzájuk.
A ma futó négy, egymást követően megindult, de lényegét tekintve egy egységként kezelhető JEREMIE-programoknak négy fontos sarokköve van:
1. Társfinanszírozás: A rendszerben olyan társfinanszírozott alapok működnek, amelyekben az EU-források aránya nem haladhatja meg a 70 százalékot. A tapasztalatok szerint mind az arányokat, mind az alkalmazott ösztönző eszközöket célszerű lenne az adott finanszírozott vállalkozások életciklusához igazítani: minél korábbi fázisú az adott befektetés, annál nagyobb a befektetői kockázat. Ha az állam célja minél több ötlet megvalósítása, célszerű lenne a korábbi fázisú befektetések esetén az EU-források számára a jelenlegi 70 százaléknál magasabb arányt is lehetővé tenni.
„Fentiek mellett szükség lenne az úgynevezett tárfinanszírozási alapok arányának növelésére is, amelyekben egy-egy magánbefektető nem az egész befektetési portfolió, hanem csupán egy-egy befektetés kockázatát futja – hangsúlyozza Dr. Budai Judit, a Szecskay Ügyvédi Iroda partnere. – Így egyrészt kisebb magántőkék is bekapcsolódhatnak a programokba, másrészt senior iparági szakemberek is közvetlenül bevonhatók az adott menedzsmentek támogatásába, ami a jelenlegi gyakorlat komoly hiányossága.”
2. Földrajzi megkötés: A jelenleg működő 28 alapból 27 GOP forrást kapott, amely Budapestre és a közép-magyarországi régióra nem terjed ki. A tőkét kapott cégek jelentős része ezért más régiókban alakította ki székhelyét, amely azonban számos nehézséget támaszt a portfolió-társaságok számára. Az innovatív vállalkozások tipikus működési területe – már csak a speciális szakemberigény miatt is – leginkább a fővárosi régió. Ezért ezt a kérdést kiemelt jelentőséggel kell kezelni, akár az EU-s források átcsoportosításával, akár azok egy részének költségvetési forrással történő kiváltásával. 3. Időbeli megkötés: A jelenlegi programokban az alapok kizárólag öt évnél fiatalabb vállalkozásokba fektethetik az általuk kezelt forrásokat. A tapasztalatok szerint azonban az egyes befektetési kategóriákban célszerűbb lenne, ha nem a cégek alapításának időpontja, hanem az elért üzemméret, vagy az árbevétel nagysága szabná meg a finanszírozható társaságok körét.
További koncepcionális javaslatok
5. A program életciklus szerinti megosztása és az egyes fázisok felépítése: Öt év távlatából egyértelműen látható, hogy a JEREMIE-programok meghirdetésének sorrendje nem volt optimális: elsőként növekedési alapok jöttek létre, majd a JEREMIE II. program keretében jelentek meg a magvető alapok is. Ennek következtében az egyes cégek támogatása az életciklusuk során nem volt folyamatos, egyesek forrásbőséggel, mások forráshiánnyal találkoztak. „A jövőben induló kockázatitőke-programokat célszerű lenne eleve csoportokra bontatni – mutat rá Zsembery Levente, a HVCA elnöke-. – Ésszerűen a magvető (angyal), az induló és a növekedésifázisokat kell elkülöníteni. Mivel ezekben a fázisokban eltérőek a cégek igényei és a tőkebefektetők kockázata, ezért a programokat azonos keretrendszer és szabályok alatt ésszerű lenne egymástól megkülönböztetni és az egyes növekedési fázisok sajátosságait külön kezelni.” (Az egyes fázisok javasolt sajátosságai a mellékelt táblázatban találhatók.)
6. A programok időzítése: Igen szerencsétlen körülmény, hogy az eddig létrejött valamennyi JEREMIE-alap befektetési időszaka egy időpontban, 2015. december 31-én zárul le. Mivel új programot még nem írtak ki, a jelenlegi forrásbőséget komoly tőkehiány válthatja. Ez a vállalkozások forrástervezését alapvetően nehezítheti meg. A tervezést jelentősen segítené egy hosszú távú naptár létrehozása, amely alapján a forrásgyűjtést tervező alapkezelők is pontosan láthatnák, melyik évben milyen alapok indítását tervezi az állam, így lehetővé válna, hogy a kockázati tőke forrásai folyamatosan támogassák a gazdasági növekedést.
7. Régi vs új szereplők: A rendszer stabilitása szempontjából fontos kérdés, hogy a már piacon lévő alapkezelők és inkubátorok esélyt kapnak-e arra, hogy a korábbiak zárását követően új alapokat indíthassanak. Ezért célszerű azt a korlátozást eltörölni, hogy ugyanazt az alapkezelőt, amelyik az egyik JEREMIE-forduló keretében forráshoz jutott, a következő fordulóban kizárják.
8. Transzparencia: A piaci szereplők jogos igénye, hogy a program a lehetőségekhez képest transzparensen működjön. A piaci szereplők mindegyike számára jelentős segítség, ha az ágazatról megfelelő statisztikák állnak rendelkezésre. Ezért célszerű volna előírni, hogy a tranzakció bejelentésén túl, időről időre aggregált statisztikai adatgyűjtésekre is sor kerüljön – anélkül, hogy ezzel egy-egy adott tranzakcióról üzleti érdekeket is sértő információk kerülnének nyilvánosságra.
