Ha nehezen megy az üzlet a költségcsökkentés élet vagy halál kérdése lehet, az ész nélküli vágások azonban végül saját maguk ölhetik meg a vállalkozást.
A kiadási oldal természetesen minden cég esetében más és más, ám nagy körvonalakban meg lehet határozni az arányokat. Hüvelykujj-szabály szerint az összes költség 60 százaléka közvetlenül a kibocsátáshoz kapcsolódik, ezek azok a változó költségek, amelyek a termelés volumenével együtt arányosan változnak. Bár természetesen itt-ott le lehet csippenteni ezekből a költségekből, végeredményben erre a területre muszáj költeni, hogy menjen az üzlet. 10 százalék a menedzsment és az olyan, a végső kibocsátáshoz nem kapcsolódó szolgáltatások költségeinek aránya, mint a pénzügy vagy a HR. A fennmaradó 30 százalékon osztoznak az olyan támogató, kiegészítő funkciók, mint a minőségbiztosítás, a PR vagy a marketing. Ezek azok a területek, amelyek költségeit általában foggal-körömmel védik az illetékesek, ha megkérdőjelezik a hatékonyságukat.
Van hátránya
A kötelező béremelés miatt sok cég számára a bérek kitermelése komoly gondot okoz, ezért logikus lépésnek tűnhet a leépítés. Bár valóban ez a költségek csökkentésének egyik legegyszerűbb, ezért leggyakrabban alkalmazott módja, érdemes végiggondolni az alternatívákat, mielőtt a végső megoldáshoz nyúlunk. A leépítéssel elveszítünk egy csomó időt és energiát, amelyet a dolgozóink taníttatásába fektettünk. Ezek ráadásul újra költségként jelentkeznek, amikor esetleg az üzlet fellendülésével megint bővítésbe kezdünk, ami a mostani, súlyosan munkaerő-hiányos gazdasági környezetben minden korábbinál nagyobb gondot és költséget jelenthet a cégeknek.
Ezenfelül a dolgozók elbocsátása rendkívüli módon rombolja a munkamorált, nehéz egy ilyen akció után visszaszerezni a munkatársak bizalmát és elismerését. Ezzel szemben, ha a vállalat vezetése megtesz mindent a dolgozók megmentéséért, azzal hosszú távra is megszerezheti a munkatársak lojalitását. Ha pedig csak azért szeretne leépíteni, mert megszabadulna a gyengébb képességű dolgozóitól, akkor nem végezte túl hatékonyan a munkáját, hiszen régen meg kellett volna szabadulnia tőlük.
Milyen módszereket alkalmazhatunk a leépítések elkerülésére?
Először is ott vannak a klasszikus módszerek, amelyekkel rengeteg kiadástól megóvhatjuk magunkat: csökkentsük az irodai felszerelés mennyiségét, ne utazzunk költséges külföldi tárgyalásokra, csökkentsük a ledolgozandó órák mennyiségét, vagy tartsunk négynapos munkaheteket, felejtsük el az év végi jutalmakat, legrosszabb esetben, ha bízunk benne, hogy csak egy átmeneti időszakra szorult meg a cég, ajánljunk fel a dolgozóknak fizetés nélküli szabadságot.
De lehetnek olyan területek és ötletek, amelyek még jelentős költségcsökkentési potenciállal bírnak, csak mi magunk esetleg nem vesszük észre a távolból, csak a dolgozóink, akik a mindennapi munkát végzik, és jobban látják a folyamatokat közelről.
Éppen ezért vonjuk be az alkalmazottakat a költségcsökkentésbe, magyarázzuk el a fontosságát, és legyünk mindig nyitottak az ötleteikre. (Egy erre alkalmas módszerről lásd keretes írásunkat!) Az olyan nagyvállalatok, mint a General Foods vagy a Coca-Cola milliókat spóroltak a dolgozók ötletein alapuló költségcsökkentéseken. A legfőbb területek, ahol jó eredményeket lehet elérni, az energiafogyasztás, a hulladékhasznosítás, a kevéssé hatékony folyamatok megváltoztatása, a felesleges meetingek és jelentések megszüntetése, az egymást átfedő feladatkörök átalakítása vagy épp a jobb munkamódszerek meghonosítása.
Végső megoldásként megpróbálhatjuk a támogató funkciók átalakítását, költségeik csökkentését is, természetesen anélkül, hogy a cég működőképességét veszélybe sodornánk. Ezen osztályok legfőbb feladata, hogy segítség a cég működését és a menedzserek munkáját, ennek ellenére sokszor csak a meghozott döntések szolgai végrehajtói. A folyamatok áttekintésével, a felesleges duplikációk megszüntetésével, a feladatkörök pontosabb meghatározásával és az egyéni ötletek támogatásával nem csak olcsóbb, de hatékonyabb egységeket hozhatunk létre.
