Az angliai piacot a 90-es évek elejéig a Tesco és három másik nagy kiskereskedelmi szupermarketlánc uralta, mellettük maroknyi kisebb vállalat volt a piacon.
Azonban alaposan felbolygatta a két német óriás, az Aldi és a Lidl megjelenése – az új vetélytársak különösen a pénzügyi válság idején tudtak egyre gyorsabban terjeszkedni. 2014 végén a két német cég a brit piac 8.5 százalékát mondhatta magáénak, jelenleg már megközelítik a 13 százalékot.
A Tesco válaszul „új kereskedelmi formájára“ keres személyzetet hirdetéseiben. „Jack's“ néven szerveznek új bolthálózatot – a név Jack Cohenre utal, aki az első Tesco-boltot megnyitotta, 1931-ben. Utódai azzal is próbáljak visszaszorítani a német versenytársakat, hogy elcsábítják azok vezető alkalmazottait.
A Tesco nincs könnyű helyzetben, mert a németek marketingje igen ügyes, áraikkal pedig nehéz versenyezni. Egyikük „a brit labdarúgó válogatott hivatalos boltjaként“ hirdeti magát, a másik nagy gondot fordít arra, hogy termékeit „jó brit áru“ felirattal forgalmazza.
Nagy visszhangot keltett, hogy a Lidlnél vásárolhatnak a szülők legolcsóbban – a legtöbb brit iskolában kötelező – egyenruhát gyermekeiknek: két pólóing, pulóver és szoknya vagy nadrág 5 euróért kapható – az Aldinál csak 10 százalékkal drágábban. A Tesconál viszont éppen kétszer annyiba, a Marks és Spencernél két és félszer annyiba kerül az egyenruha.
(Forrás: Die Welt)
