Talán meglepő, de a kritika jelentőségének vonatkozásában, roppant tanulságos John. M Gottman és Dan Silver „A jól működő házasság 7 alapelve” című könyve.
Gottman (aki a világ egyik legelismertebb és sikeresebb párterapeutája) kutatásainak eredményeként, mindössze 15 percig figyelve egy pár kommunikációját, 91 százalékos pontossággal meg tudja mondani, hogy a kapcsolat tartós lesz-e vagy sem.
Az egyik dolog, amit figyel az alatt a bizonyos 15 perc alatt, hogy megjelenik-e a beszélgetésben „a házassági apokalipszis” egyik legveszélyesebb lovasa, a „kritika”.
Mi is a „kritika”? A legfontosabb, hogy elhatároljuk a „panasztól” vagy „bírálattól”.
Gottman szerint „A kritika globális jellegű, és negatív érzéseket fogalmaz meg a másik jelleméről, illetve személyiségéről”.
A kritika könnyen felismerhető. Ha a másiknak szánt visszajelzésünkben olyan szókapcsolatokat használunk, amely egyszerre általánosít és egyben minősít - mint a „már megint…”; „Te mindig” , „Te soha…” - kritizálunk.
A panasz (bírálat) ugyanakkor „valamilyen sajátos személyiségvonásra vagy egy konkrét esetre fókuszál.” (Ha „panaszunk” van a másikra, akkor megmondjuk, milyen érzést vált ki belőlünk a viselkedése, egy adott konkrét helyzet vagy ok
Míg a panasz tisztáz helyzeteket és kapcsolatot megerősítő, építő szerepet tölthet be, a kritika rombol.
Vezetőként, nem csak arra érdemes figyelni, hogy ne essünk bele „kritika” csapdájába, hanem arra is, hogy a munkatársaink is diplomatikusabban, kritika helyett panaszként (vagy bírálatként) tudják kifejezni egymásnak mondanivalójukat.
Néhány fontos sarokpontot érdemes ezért figyelemebe venni, ha valóban elegánsan és diplomatikusan szeretnénk negatív tartalmú visszajelzést adni:
- Egyszerre csak egy dolgot bíráljunk – a legfontosabbat . Ha listázva zúdítjuk valakire a panaszainkat, könnyen csúszhat a bírálat kritikába, a beszélgetés perpatvarba.
- Véleményünk közlésével várjunk addig, amíg már lenyugodtunk. (Egy rövid séta csodát tehet!)
- Még a beszélgetés előtt tisztázzuk, a magunk számára is: Miért bírálom? Mit akarok elérni?
- Gyűjtsük össze a tényeket, hogy megalapozott és tárgyilagos módon tudjuk az álláspontunkat elmondani.
- Nyugodt, minél semlegesebb semleges helyszínt válasszunk a beszélgetéshez.
- Csak az érintett legyen jelen. (Dicsérjünk nyilvánosan, bíráljunk négyszemközt!)
- Jelezzük a másik fél számára, hogy a viselkedése milyen gondolatot vagy érzést váltott ki. („rosszul érint…”, „bántónak érzem…”, „elgondolodtat…”)
- A viselkedést bíráljuk (pontatlanság, hibás munka) - ne a személyt!
- Mindig tegyünk valami pozitívumot is a bírálatunkhoz.
- A bírálat elmondását követően, maradjunk ott és figyelmesen hallgassuk meg a másikat, így amellett, hogy kifejezzük ezzel a tiszteletünket is iránta, megismerhetjük a nézőpontját és rögtön tisztázni lehet az esetleges félreértéséket.
Szerző:
Erdős Zsuzsanna
üzleti etikett tanácsadó és coach
