A 2012. évi I. törvény jobb struktúrában foglalja össze a foglalkoztatással kapcsolatos tudnivalókat - ezzel mindhárom megkérdezett szakember egyetért, hatásait tekintve azonban megoszlanak a vélemények a július 1-jétől hatályba lépő törvényről. A Magyar Munkaerő-kölcsönzők Országos Szövetsége szakmai támogatásával rendezett kölcsönzési konferenciát követően Látrányi Bea, a Job and Career vezetője a HR Portálnak elmondta, hogy a munkaerő-kölcsönző cégek, mint munkáltatók jogbiztonsága erősödik, sokkal gyakorlatiasabb, élethez igazodó az új Mt., mint a régi volt. (A magyarországi cégek jelentős hányada készül növelni kölcsönzött munkavállalóinak arányát, mert szerintük így jobban biztosítható a rugalmasság a válság idején.)
Ottó Csaba, a Man at Work ügyvezetője veszélyforrásnak tartja, hogy az új törvény néhány pontjában teljességgel ellehetetlenítheti a munkaerő-kölcsönzés gyakorlatát. Ezzel szemben Simon Balázs, a Humánia HRS Group Zrt. jogi igazgatója úgy látja, lényeges változást nem hoz az új Mt., bár azt nem vitatja, hogy a kölcsönzés a tavaly decemberi módosításokkal, amit az új Mt. is megtart, drágábbá vált, de véleménye szerint nem az a lényeg, hogy a szolgáltatás ára mennyivel emelkedik, ennél fontosabb, mit kap ezért cserébe a megrendelő.
Mivel a kölcsönzés esetében ideiglenes foglalkoztatásról van szó, amely a partnereknél hirtelen történő termelési felfutások kezelésére alkalmas, Ottó Csaba szerint nagyon nehéz elfogadni az Mt. 192. paragrafus (4) bekezdését, amely kizárja, hogy határozott idejű szerződést munkaszervezésre való hivatkozással fél éven belül a felek újra kössenek. Ezzel a már bevált, betanult munkaerő veszíti el majd a lehetőséget. A kölcsönbeadónak toboroznia, a kölcsönvevőnek betanítania kell majd új munkatársakat. Szerinte ezzel jelentősen növelve költségeiket nem alkalmazhatják azokat a munkatársakat, akikkel eddig együtt dolgoztak.
Ottó Csaba úgy látja, ezzel, valamint az ekvivalencia elv azonnali alkalmazásával a határozott idejű szerződések ellehetetlenülnek ---- bár eddig az atipikus foglalkoztatás egyik legjellemzőbb munkaviszonya volt. Simon Balázs kifejtette, hogy valóban szűkülnek a lehetőségek, épp ezért kiemelendő a szakértelem felértékelődése: ha az értékesítés során a partnerrel egyeztetik a lehetőségeit, tanácsadóként arra késztetik, hogy gondolja át az eddigieknél jobban a tevékenységét, hogy mennyi időre alkalmaz kölcsönzötteket, vagy mit tekinthet "objektív ok"nak, amikor újraköthető a határozott idő, vagy, hogy a határozatlan idővel és a próbaidővel milyen mozgástere van. Így a probléma nem lesz letaglózó erejű. Látrányi Bea álláspontja ezzel kapcsolatosan az, hogy vannak olyan esetek, amikor érdemes akár szervezeti átalakítást végezni, jobban elhatárolni egymástól a munkaköröket, és ennek alapján alakítani a stratégiát, dönteni a kölcsönzésről. Látrányi szerint a kölcsönzés szükséges, mert HR osztályok kapacitását többszörözheti meg az alkalmazása, ezáltal a cégek versenyképessége is javul, ezért nem mondanak le róla. (Jelentős mozgások rázták meg a kölcsönző és a közvetítő szakmát az eltelt három évben.)
Megéri az egyenlő bánásmód
A munkaerő-kölcsönzést 2001 óta szabályozza az Mt., azóta több alkalommal módosult ezzel kapcsolatban a törvény. Legjelentősebb a 2006. január 1-je óta érvényben lévő változás, amely az ekvivalencia elvét hozta be két lépcsőben. A 2008/104 EK irányelvet a jogalkotónak 2011. december 5-ig kellett a Munka Törvénykönyvébe beledolgoznia. Ez meg is történt, két fő eleme van: az ideiglenességet öt évben definiálta a törvény. Nagyon jó, hogy a határozott idejű szerződés felső határához lett ez az időtartam kötve; a kölcsönzésben érintett felek elégedettek az ötéves időtartammal - vázolta fel Ottó Csaba.
Az ekvivalencia elvet viszont határozott idejű szerződés esetén az első pillanattól behozta a jogalkotó, e szerint, ahogy a saját - nem kölcsönzött - dolgozóknak, minden juttatás jár a kölcsönzött munkaerőnek is a foglalkoztatás első napjától kezdve. A szakember szerint az ekvivalencia elvének teljes körű alkalmazása munkáltatói szemüvegen keresztül túlzottnak tűnik. Egyrészről ezzel eltűnik az árelőny kölcsönzői oldalról és nehéz a kölcsönvevőknél ezt az áremelkedést jelen gazdasági helyzetben elfogadtatni. Másrészről erre egyébként az irányelv sem kötelez (lásd EK irányelv 5. cikk 3. bekezdés) és jelentős hátrányt okoz a munkaerő-kölcsönzésnek, ezen keresztül a foglalkoztatásnak is.
Látrányi Bea más megközelítésben látja a helyzetet. Az ekvivalencia elv cégét nem érinti, mert partnereik részére zömében határozatlan idős munkaszerződéssel biztosítják a munkavállalókat, ugyanis már az első naptól ugyanazokat a juttatásokat biztosítják a munkavállalók részére, holott erre nem kötelezettek sem most, sem július 1-jétől. Látrányi Bea szerint hosszú távon kifizetődő, ha a bérelt dolgozókat a saját dolgozókkal azonos módon kezelik, ugyanazokat a juttatásokat, egyenlő bánásmódot kapják meg, mert így lesz elégedett, motiválható a csapat, minimális fluktuációval, és így lehet szakképzett munkakörökre is tartósan kölcsönözni. (A munkaerő-kölcsönzés szabályai is változnak.)
Rugalmas és drága
Látrányi Bea szerint a kölcsönzés a gazdasági körülményekhez igazodva rugalmasabb lesz és drágulhat a szolgáltatás, mert számos változtatást, költségtöbbletet bele kell építeni áraikba a szolgáltatóknak. Cserébe magasabb minőségű szolgáltatást, rugalmasabb kiszolgálást, gyorsabb és hatékonyabb előszűrést várhatnak el partnereiktől a kölcsönvevők. Ezzel egyetértésben Simon Balázs elmondta, hogy a törvényi változás új kihívást jelent a kölcsönzőknek, ami komolyan veendő, ha meg akarják őrizni versenyképességüket.
A kölcsönvevő számára értéket jelent, ha a nála hiányzó tudást pótolja egy erre felkészült kölcsönző cég: pl. leveszi a válláról a feladatra alkalmas munkatársak kiválasztásának terhét, gyakorlata révén pénzt spórol meg a fluktuáció csökkentésével vagy a HR tanácsadás keretében segít a munkaidő beosztás szabályait maximálisan kihasználni a megtakarítás érdekében stb. Látrányi Bea szerint célja lehet egy megrendelőnek a nem várt létszámingadozások megfelelő kezelése is. Álláspontja szerint a kölcsönzés egyre inkább kiszervezett szolgáltatás jelleget vesz fel, hiszen a kölcsönvevők nem csupán a munkavállalók biztosítását várják el, hanem azok megtartását, motiválását, az inaktív költségek mérséklését, tehát számos olyan pluszszolgáltatást, amit egy klasszikus HR osztály végez. Ezt csak szakértő, jól felkészült csapattal lehet teljesíteni. Ennek következtében várható a kevésbé kvalifikált cégek piacvesztése.
Jövőkép
A 2008-as gazdasági világválság első vesztesei a munkaerő-kölcsönző cégek voltak Magyarországon. Nagyon sokan kölcsönzött munkatársaik több mint 60-70 százalékát voltak kénytelenek elbocsátani - mondta el Ottó Csaba. A gazdaság megindulásával a multinacionális és hazai kölcsönvevők jellemzően nem mertek vagy nem akartak saját állományba felvenni munkatársakat, így a foglalkoztatás bővülése munkaerő-kölcsönző cégeken keresztül valósult, valósul meg. Ezen cégek (lásd ekvivalencia elv) nem minimálbéren, hanem a partnerrel egyeztetve, adott bérszínvonalon foglalkoztatják a munkatársakat, ezáltal nagy foglalkoztatóként jelentős adófizetői a magyar államnak.
Jól felkészült, biztos szakmai alappal működő, nagyrészt hazai vállalkozásokról van szó - fejtette ki Ottó Csaba. Cégek jövője áll vagy bukik azon, hogy egyrészt az átmeneti rendelkezésekben, vagy újra megnyitva a 2012. évi I. törvényt, a problémák átgondolása megtörténik-e. Az ÁFSZ statisztikái szerint 160 ezren dolgoztak a kölcsönzésben tavaly. A szakember úgy értékeli, az ő sorsuk és foglalkoztatásuk a tét.
Látrányi Bea álláspontja szerint is szükség van a kölcsönbeadó cégek megerősítésére, mert jelentős mértékben mérséklik a helyi munkanélküliséget, de támogatást, kedvezményt nem tudnak igénybe venni. Ahhoz, hogy a megrendelői költségek ne emelkedjenek, a foglalkoztatás jelentősen bővüljön, ezáltal a központi adóbevétel növekedjen, át kellene gondolni pl. a rehabilitációs hozzájárulás vagy iparűzési adó rendszerét. Jelenleg ezek a költségek meghatározóak a szolgáltatók árképzésében és hátrányosan érintettek más főtevékenységű vállalkozásokkal szemben.
