Fotó: SXC

A baj csak az, hogy a kreatív ötletek és megoldások gyakran konstruktív vita eredményeképp születnek. A cégek pedig jobban teszik, ha kihasználják ezt. A napi konfliktusok amúgy is létező elemei egy munkahelynek, már ha tele vannak ambiciózus munkatársakkal, különféle ötletekkel és eltérő látásmóddal. Egy ilyen környezetben lehetetlen mindenkinek megfelelni.

Megtalálni a helyes középutat a kreatív vita és az értelmetlen vagdalkozások között az egyik legnehezebb feladat, amivel egy menedzsernek szembe kell néznie. Bár a legtöbben egyetértenek abban, hogy a rendezetlen konfliktusok csak mérgezik a munkahelyi levegőt, csökkentik a morált, és hatalmas fluktuációt okoznak, arról már kevésbé vesznek tudomást, hogy a konfliktusok hiánya legalább ugyanilyen veszélyes lehet.

Ha a munkatársak nem mernek felszólalni az alacsony hatásfokú gyakorlatok és folyamatok ellen, melyeknek semmi értelme, valójában csak szükségtelenül hagyják túlbonyolódni a helyzetet, és beletörődnek a kialakult status quóba, ami a vállalat rugalmasságát nagyban csökkenti. Éppen ezért kell magunkévá tennünk a „nem kell mindig kedvesnek lenni" gyakorlatát a cégen belül.

Az alábbiakban pedig adunk néhány tanácsot, hogyan tegyük túl magunkat ezen a nagyon is ősi ösztönön:

– Idézze a Keresztapát. Ha szeretné felszínre hozni, de kordában is tartani a cégben felmerült ellentéteket, idézze a világ egyik leghíresebb mondatát, amely Al Pacino szájából hangzik el:  „Ez nem személyes. Ez szigorúan üzlet." Erősítse meg munkatársait abban, hogy lehet egyet nem érteni stratégiákban és ötletek szintjén, amíg az egymás iránti tisztelet megmarad, és a konfliktusok egy jobban működő céghez vezetnek. Bátorítsa őket arra, hogy mondják el, ami a szívüket nyomja, de anélkül, hogy ezzel mások lelkivilágában taposnának bele.

– Szervezzen kreatív eseményeket. Ahelyett, hogy a véletlenre bízná, hogy újító szándékú gondolatok a felszínre bukkannának, jelöljön ki időpontokat, amikor lehetőséget ad arra, hogy a munkatársak megkérdőjelezhessék az ügymenetet vagy akár az alapelveket is. Emlékeztesse őket, hogy a folyamatok természetüknél fogva változnak, ezért igenis van értelme felülvizsgálni egyiket vagy másikat. Teremtse meg bennük a bizalom légkörét, hogy a dolgozók ne féljenek a kritikáikkal előhozakodni: éppen az lenne a cél, hogy természetesnek tartsák a saját véleményük megfogalmazását.

– Támogassa a dolgozókat. Ha egy alkalmazott veszi a bátorságot, hogy kritizálja a rendszert, erősítse meg a tevékenységében. Ha valaki kényelmetlen kérdéseket tesz fel egy megbeszélésen, bátorítsa, ahelyett, hogy elhallgattatná. Ezek az alkalmak jók arra is, hogy a többiek figyelmét is felhívja arra, a cég szemszögéből is jobb, ha kinyitják a szájukat, mint ha elhallgatják az ötleteiket.

– Állítsa fel a vita alapvető szabályait. Mivel vita közben a legtöbben feszültek lesznek, érdemes szabályokat felállítani, hogyan kezelje a csapat az ilyen helyzeteket konstruktívan. Egy cégben például mindenkinek két pozitív gondolatot kell megfogalmaznia a cég működéséről, mielőtt belefoghatna a kritikába – ez a furcsa szokás hozzásegíti az embereket, hogy árnyaltabb képet fogalmazzanak meg a helyzetről, mint ha csak a negatívumokkal hozakodnának elő. Egy másik vállalatban maga a megbeszélés is a vita tárgyát képezi az utolsó öt percben: mennyire volt hasznos, mit kéne a következő alkalommal megváltoztatni. Az ilyen és ehhez hasonló gyakorlatok segítenek abban, hogy a vita strukturált és kreatív maradhasson.

Tény, hogy rövid távon könnyebb és kényelmesebb elkerülni a vitákat, hogy a „jó menedzser" képében tündököljön, de hosszabb távon a cégnek, a dolgozóknak és Önnek is jobbat tesz, ha megpróbál kicsit kevésbé kedves lenni.

A cikk az alábbi blogbejegyzés alapján készült