Magyarország helyzete
Költségvetési bevételek szempontjából a termelési és importadók (ezen belül az áfa) évről-évre nagyobb szerepet kapnak, a GDP-hez viszonyított arányuk a régióban már 15% körül van, egyes országokban (pl. Magyarországon vagy Horvátországban) viszont 20% környékén áll az Eurostat adatai szerint, ami egyébként jelentősen magasabb az uniós átlagnál.
Magyarországon is évek óta hangoztatott kormányzati cél, hogy az adóbevételek terén a hangsúly mindinkább a fogyasztási és forgalmi adók irányába tolódjon el. Köztudott, hogy az egykulcsos 15%-os magyar személyi jövedelemadó nem tartozik a magasak közé –a közép-kelet-európai térségben mindenesetre találunk ennél alacsonyabb, de jóval magasabb adómértéket is.
Olyan radikális adómérték-csökkentésre viszont egyetlen más államban sem volt példa, mint amilyen a társasági adózás terén hazánkban 2017-től bekövetkezett. Mint ismeretes, a 10, illetve 19%-os kulcsokat egységesen 9%-os társasági adókulcs váltotta fel. Ilyen alacsony adókulcsot eddig a régióban egyedül Montenegró kínált. Ezzel együtt már fokozottan igaz, hogy Magyarország tudatosan „aluladóztatja” a társasági nyereséget, ami azt jelenti, hogy az adóbevételeken belüli aránya jelentősen alacsonyabb, mondhatni marginális, mint az átlagosan jellemző szint.
Emellett viszonylag magasabb a társadalombiztosítási alapokat megillető befizetések aránya is. A MAZARS elemzésének táblázataiból egyértelművé válik, hogy a magyar bérköltség-szerkezet még mindig „nem az igazi”: a munkáltatónak 184 forintjába kerül, ha 100 forint nettó jövedelmet kíván juttatni a dolgozónak. Ez a jelentős „adóék” már csak részben magyarázható a munkáltatói bérjárulék mértékével, hiszen a szociális hozzájárulási adó kulcsa éppen az idén csökkent 22%-ra. Azonban, ha a munkavállalót terhelő közterhekkel együtt nézzük (15% szja és 18,5% egyéni járulék kerül levonásra), az adóterhelés nagyobb, mint máshol – legalábbis azok esetében, akik nem tudnak családi kedvezményt érvényesíteni.
A régiós folyamatok részletesebb elemzése - forgalmi adózás (Value added tax)
A hozzáadottérték-adó minden modern adórendszerben az egyik legfontosabb bevételi forrást biztosítja az állami költségvetés számára. A szabályok nagyrészt harmonizáltak – az uniós tagállamokban mindenképpen, de például néhány éve Albánia is a közösségi szabályozással nagyrészt kompatibilis törvényt vezetett be. Az egyes államok által alkalmazott adókulcsok tekintetében azonban már jelentős eltérést találunk. Ha a normál adókulcsokat tekintjük, azt látjuk, hogy a legtöbb államban ez 19 és 22 % között alakul. Ehhez képest a Horvátországban alkalmazott 25%-os, de főleg a Magyarországon hatályban lévő 27%-os normál áfakulcs különösen magasnak tekinthető.
Ami pedig az elmúlt 5 év tendenciáját illeti, elmondható, hogy mind a csökkentésre (24-ről 19%-ra Romániában), mint a kisebb emelésre (legutóbb Görögországban 23-ról 24%-ra) volt példa.
Az is látható, hogy több állam innovatív módon próbál fellépni a hozzáadottérték típusú adók hatékonyabb beszedése érdekében. Az utóbbi években egyre több olyan intézkedés érhető tetten, amelyek célja egyértelműen a kontroll alól kivont, adózatlan ügyletek adókötelezettség alá vonása, az adócsalás csökkentése, a feketegazdaság kifehérítése. Ebbe az irányba hatnak az online pénztárgépek bevezetésére irányuló kezdeményezések, illetve a fuvarozással járó ügyletek figyelemmel kísérését szolgáló új jogintézmények (így a térségben elsőként a magyar EKAER szabályozás, melyet idén követett a lengyel SENT rendszer). Ebbe a sorba illeszkedett a több országban is bevezetett belföldi összesítő jelentés is. A jövőben azonban az államok még tovább mehetnek: 2018 júliusáig Magyarországon a számlázó programokat úgy kell továbbfejleszteni, hogy azok a számla kibocsátásakor elektronikusan megküldjék a számlaadatokat az adóhatóság részére.
A foglalkoztatást terhelő adók
A forgalmi és fogyasztási adók térnyerésével párhuzamosan a jövedelmeket és a foglalkoztatást terhelő adók aránya némileg visszaszorul. Ez elsősorban a társasági nyereségadóztatás területén szembeötlő, hiszen 2017-től is több országban voltak kisebb-nagyobb társasági adócsökkentések.
A számok ettől függetlenül is azt mutatják, hogy a közép-kelet-európai régióban sem igazán „olcsó” többé a foglalkoztatás. Az Eurostat 2016 Q4-es elemzése szerint például a legtöbb Visegrádi országban és a Baltikumban egy év alatt 5-10%-kal nőttek a bérköltségek, ezen belül is leginkább a kevésbé szakképzett munkakörökben.
Társasági nyereségadózás
Továbbra is igaz, hogy az adóalap számításának módja jelentősen eltérhet országonként, így a nyereségadózást nem lehet pusztán az adókulcsok alapján összehasonlítani. Ugyanakkor a legalacsonyabb és a legmagasabb kulcs között ma már 20 százalékpontos különbség mutatkozik, ami alapvető szemléletbeli különbséget takar.
Az elmúlt 5 évben több állam is csökkentett a nyereségadó mértékén néhány százalékpontot (így Magyarország, Horvátország, Szlovénia, Szlovákia és Ukrajna). Ezzel a közép-kelet-európai régióban az adókulcsok átlaga nem éri el a 16%-ot (több kulcs esetén a legmagasabb kulccsal számolva). Adómérték-növelésre pedig egyedül Görögországban volt példa, ahol a térség eddig is legmagasabb adókulcsa tovább emelkedett, 29%-ra.
- Jellemző, hogy a közép-kelet-európai országok adórendszere megengedi a korábbi években keletkezett veszteségek továbbvitelét és felhasználását a későbbi évek pozitív adóalapjával szemben. Az elmúlt években azonban egyértelmű az a tendencia, miszerint a veszteség a keletkezését követően csak meghatározott ideig használható ilyen célra, ez az időtartam pedig a legtöbb államban 5 pénzügyi é Már csak néhány állam engedi a veszteségek időbeli korlátozás nélküli elhatárolását (Szlovénia, Litvánia és Lettország). A veszteségek visszamenőleges felhasználása viszont általában sehol nem megengedett.
- Elmondható, hogy a vizsgált országok döntő többsége korábban is alkalmazott valamilyen alultőkésítési szabályt, melyek meghatározzák, hogy a vállalati hitelekre fizetett kamatok mekkora része vonható le a nyereségadó alapjából. Ez a kör az elmúlt években még tovább bővü Persze ennek körében eltérő megoldásokkal találkozhatunk. Általánosnak az tekinthető, hogy akkor számít alultőkésítettnek egy vállalat, ha a saját tőkéjének háromszorosát vagy négyszeresét elérő kötelezettségekkel rendelkezik. Van azonban olyan állam (Lengyelország), ahol ezt az arányt 1:1-ben határozták meg.
- Nem ennyire egységes a kép, ha a tőkejövedelemre kivetett forrásadó elterjedtségét vizsgáljuk. A régió államainak több mint fele alkalmaz ilyen adót a kamat-, osztalék- és jogdíjjövedelmekre, mértéke általában 15%, bár több országban is találkozhatunk ennél jóval magasabb, akár 19-20%-os kulcsokkal is. Természetesen ezeket is csak a vonatkozó adóegyezmények rendelkezései figyelembe vételével lehet alkalmazni, hiszen a legtöbb közép-kelet-európai állam kiterjedt kettős adóztatást elkerülő egyezményrendszerrel bí Ugyanakkor a balti államok és Magyarország továbbra sem alkalmaz forrásadót a tőkejövedelmekre, így ezek az országok vonzó helyszínek lehetnek a holding-struktúrák számára.
- Érdemes azt is megemlíteni, hogy az országok több mint fele számolt be arról, hogy adórendszerük valamilyen formában támogatja a kutatás-fejlesztési (K+F) tevékenységet. Az ilyen célú adóösztönzők beépítése a szabályozásba egyértelmű tendencia volt az elmúlt fél é
Az elmúlt 5 év tapasztalatai szerint a régiós országok közül egyre több ismeri fel, hogy – az adóbevételek megtartása érdekében – érdemes cégcsoporton belüli, esetleg határokon átnyúló ügyletekre koncentrálnia: ennek megfelelően a transzferár-szabályozás ma már szinte mindegyik ország adórendszerében megjelent.
Ugyancsak az elmúlt 5 év gyümölcse az OECD által meghirdetett BEPS („base erosion and profit shifting”) akcióterv, mely kiemelt fontosságú területként kezeli a transzferárak területét és a kapcsolódó dokumentációs kötelezettség kérdéskörét. Az OECD által előírt „country-by-country reporting” (CBCR) alapvető célja, hogy az átláthatóságot erősítse azáltal, hogy a helyi adóhatóságok számára az adókockázatok felméréséhez szükséges információkat biztosítsa.
