Szabadság, de nem teljes

A helyi önkormányzatok Magyarország Alaptörvénye alapján a törvény keretei között dönthetnek a helyi adók fajtájáról és mértékéről. Az önkormányzati rendeletalkotás joga azonban nem biztosít teljes szabadságot az önkormányzatok számára, mivel annak egyéb, magasabb szinten álló jogszabályok – elsődlegesen a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) – szabnak korlátokat. A Htv. 6. § c) pontja szerint a helyi önkormányzat az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan a törvényben meghatározott adómaximumra figyelemmel állapíthatja meg. Jogszabálysértő ezáltal az a helyi adórendelet, amely az adóztatott vagyon értékéhez képest aránytalan mértékű és/vagy az adórendelet különböző adómértéket határoz meg (jellemzően körzetek, övezetek kialakításával), amely különbségtételt az önkormányzat nem tud a Htv. 6. § c) pontja szerinti szempontokkal megalapozottan indokolni.

Egyre több önkormányzat fog települési adókat és földadót bevezetni, mivel ezek nélkül nem tudják finanszírozni kiadásaikat – vélte korábban egy szakértő.

Mikor aránytalan mértékű a helyi adó?

Az önkormányzati rendeletek felülvizsgálatára jogosult Kúria határozatai alapján az önkormányzat kötelezettsége az adómérték meghatározásakor az adózó teherviselési képességének és annak vizsgálata, hogy az adó mértéke ne oldódjon el számottevően az adótárgy értékétől. Az adóalany teherbíró képessége a Htv. 6. § c) pontja tekintetében tehát nem az adóalany gazdasági fizetőkészségével és képességével áll összefüggésben, hanem az adótárgy értékével. A Kúria legújabb joggyakorlatában már a telkek forgalmi értékének 20 százalékát elérő éves telekadómérték is súlyosan aránytalannak minősülhet, ezáltal a Htv. 6. § c) pontjába ütközik.

Kép: Wikipedia

Milyen esetben diszkriminatív az adóztatás?

A Kúria gyakorlata alapján az önkormányzatnak az adórendeletek megalkotása során figyelembe kell vennie az illetékességi területe alá tartozó telkek rendeltetését, azok földrajzi elhelyezkedését, a településre jellemző forgalmi értékeket általában és a településen belüli forgalmi értékekben jelentkező eltéréseket is. A Kúria értelmezésében tehát az eltérő adómértékek alkalmazása a települési telkek között olyan értékkülönbséget feltételez, amely alátámasztja, ésszerűen indokolja az adózók eltérő adókötelezettségét, az adózók közötti megkülönböztetést. Hátrányos megkülönböztetés ezáltal akkor állapítható meg, ha az adómérték a különböző körzetekben eltérő, és az eltérő mértéket az érintett önkormányzat nem tudja – a Htv. 6. § c) pontja alapján – a helyi sajátosságokkal megalapozottan indokolni.

Így például jogszabálysértést állapított meg a Kúria abban az esetben, amikor a telekadó-rendelet kizárólag az önkormányzat gazdasági megfontolásait tükrözte azzal, hogy a telkek között részben funkciójuk, részben pedig méretük alapján tett különbséget a fizetendő adó mértéke szempontjából. Azonos megállapításra jutott a Kúria abban az esetben is, amikor az önkormányzati rendelet módosítása egységes adórezsim alá helyezte a korábban elkülönült és eltérő adómértékkel adóztatott övezeteket, aminek következtében a telkek egy csoportja esetében – változatlan feltételek mellett – háromszorosára emelkedett az adómérték. Nem fogadta el továbbá a Kúria a telekadó alóli mentesség esetében a helyben lakás előírását sem, mivel az sem az adóalany teherbíró képessége, sem pedig a vagyontömeg értéke szempontjából nem tekinthető releváns szempontnak.

A helyi adórendeletek felülvizsgálatára irányuló eljárás

Amennyiben az adózó álláspontja szerint a helyi adórendelet aránytalan mértékű telekadót állapít meg ingatlanaira vonatkozóan, vagy az önkormányzati adórendelet az adót diszkriminatív módon állapítja meg, úgy az az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényben meghatározott módon megtámadhatja a helyi adót kivető adóhatósági határozatot, ennek keretében pedig a helyi adórendeletet is. A közigazgatási jogorvoslati rendszer kimerítését követő bírósági eljárás során kérhető az eljáró bíróságtól az önkormányzati rendeletek felülvizsgálatára irányuló, a Kúria önkormányzati tanácsának hatáskörébe tartozó nemperes eljárás indítványozása. A Kúria ezen eljárásában nem csupán a még hatályban lévő, hanem a már hatályon kívül helyezett önkormányzati rendeletek felülvizsgálatára is jogosult, amennyiben az alapperben az eljáró bíróságnak a már nem hatályos helyi adórendeletet kell alkalmaznia.

A Kúria döntésének jogkövetkezményei

Amennyiben a Kúria az adózónak ad igazat, ezáltal a hatályban lévő önkormányzati rendeletet vagy annak rendelkezését megsemmisíti, vagy a már korábban hatályon kívül helyezett önkormányzati rendeletnek vagy rendelkezésének más jogszabályba ütközését megállapítja, úgy az önkormányzati rendelet vizsgált rendelkezése nem alkalmazható a Kúria eljárását kezdeményező bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben, és a megsemmisítés időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben. Ez a döntés pedig az önkormányzati rendelet szabályozási logikájától függően azt is eredményezheti, hogy az adózó ingatlanait végül nem fogja helyi adó terhelni, és a korábban befizetett adó – kamattal együtt – visszajár az adózónak.

Sok a kérdés

A fentiek alapján a Kúria eljárása összességében hatékony felülvizsgálati fórumot jelent mind a jelenleg hatályos, mind a korábban hatályban lévő jogszabályba ütköző önkormányzati rendeletekkel szemben. Fontos ugyanakkor, hogy az adózóknak főszabály szerint csak a bíróság által indítványozott nemperes eljárás esetén van lehetőségük arra, hogy a korábban jogszabálysértő módon kivetett helyi adót visszakapják. A szabályozás számos jogértelmezési kérdést vet fel, amelyekre a Kúria változó gyakorlata jelenleg nem ad egyértelmű választ, ezért érdemes a jogérvényesítésre irányuló eljárások megindítását megelőzően szakmai iránymutatást és segítséget kérni a hatékony és eredményes jogérvényesítés érdekében.