A személyes adatok kezelésének általános szabálya szerint személyes adat kizárólag meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében kezelhető. Csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas. A személyes adat csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig kezelhető.
A személyes adatok kezelése alapvetően kétféle jogalapon történhet. Az egyik jogalap az érintett személy hozzájárulása, a másik az adatkezelésre való törvényi felhatalmazás.
Fontos, hogy az érintett személyt az adatkezelés megkezdése előtt tájékoztatni kell többek között az adatkezelés jogalapjáról, céljáról, időtartamáról, az adatkezelő személyéről, az adatokhoz hozzáférő személyek köréről, a jogorvoslati lehetőségekről.
A követeléskezelő cégek esetén meg kell különböztetni, hogy a követelés behatását megbízási szerződés alapján végzik vagy a követelést engedményezés útján megszerezve a saját nevükben járnak el.
Engedményezés esetén a követelés jogosultja (pl. pénzügyi intézmény, közüzemi szolgáltató stb.) szerződéssel ruházza át a követeléskezelőre a követelést, aki ezért rendszerint ellenértéket fizet. Tehát a behajtó cég ez esetben megvásárolja a követelést. Ezzel a követeléskezelő lesz a követelés új jogosultja, aki a korábbi jogosult helyébe lép. Az engedményezéshez az adós hozzájárulása nem szükséges. Az adatvédelmi hatóság több alkalommal is megerősítette, hogy a követelés engedményezése keretében átadott személyes adatok esetén nem szükséges az érintett adós hozzájárulása az adatkezelőhöz való adattovábbításhoz. Így az engedményezés az adatkezelés az adatkezelés egyik érvényes jogalapja.
Más helyzetről beszélünk, ha a követeléskezelő megbízási szerződés esetén jár el. Ilyen esetben a behajtó cég a követelést nem szerzi meg, hanem a követelés jogosultja nevében megbízás, ill. meghatalmazás alapján jár el. Az adatkezelés ekkor is alapulhat törvényen. Bár nincs olyan törvény, amely a személyes adatoknak a megbízott részére való átadását általános jelleggel megengedi, de bizonyos esetekre vannak törvényi rendelkezések. Így a hitelintézetekről szóló törvény szerint banktitoknak minősülő adat harmadik személynek átadható, ha a pénzügyi intézmény érdeke ezt az ügyféllel szemben fennálló követelése eladásához vagy lejárt követelése érvényesítéséhez szükségessé teszi. Hasonló rendelkezéseket tartalmaz többek között az elektronikus hírközlésről szóló törvény vagy a távhőszolgáltatásról szóló törvény.
Abban az esetben, ha külön törvény nem biztosítja az adatkezelés jogalapját, a megbízottként eljáró követeléskezelő a személyes adatot csak akkor kezelheti, ha az adós az adatok továbbításához és kezeléséhez megfelelő tájékoztatás alapján előzetesen hozzájárul. Ilyen hozzájárulást tartalmazhat például a követelés jogosultjával megkötött szerződés.
A célhoz kötöttség követelménye
A követeléskezelő általi adatkezelés jogszerűségéhez nem elegendő önmagában a megfelelő jogalap megléte. Az adatkezelésnek meg kell felelni a korábban említett célhoz kötöttség és szükségesség követelményének. Ennek kapcsán leggyakrabban a behajtó cégek által kezelt adatok köre szokott problematikus lenni. Nehezen vitatható, hogy az adós és a követelés beazonosításához szükséges adatokat (adós neve, személyazonosító adatai, címe, tartozás összege) megfelelő jogalap esetén kezelheti a követeléskezelő.
Azonban gyakran előfordul, hogy ennél tágabb körben kerülnek adatok átadásra és összegyűjtésre. Így nem ritka, hogy a követeléskezelő az adós jövedelmi-vagyoni helyzetére, sőt egészségi állapotára, vagy az adós környezetére (pl. hozzátartozóira, szomszédokra) vonatkozó személyes adatokat kezel. Bár az adatkezeléseket egyedileg kell vizsgálni, de általánosságban elmondható, hogy az egészségi állapotra vonatkozó adat nem szükséges a követelés behajtásának céljából. Ugyanígy nem szükségszerű és célszerű a hozzátartozók, ill. az adós környezetében élők személyes adatainak kezelése és az ő megkeresésük a követelés teljesítésével kapcsolatban.
A jövedelmi-vagyoni helyzetre vonatkozó adatok kapcsán elmondható, hogy ezek kezelése sem szükségszerű feltétele a követelés behajtásának. Adott esetben lehetne jogszerű ezen adatok kezelése, például részletfizetés engedélyezésének feltételei kapcsán. Viszont céltalanul, „egyszer majd valamire jó lesz” alapon ilyen adatok sem kezelhetőek. Ezért ha a követeléskezelőnél nincs a követelés megfizetését szolgáló olyan belső eljárás, mechanizmus, amelyhez szükséges a jövedelmi-vagyoni adatok kezelése, akkor ezen adatok sem kezelhetőek jogszerűen.
Dr. Szabó Gergely ügyvéd Kocsis és Szabó ügyvédi iroda
