A BP-olajkatasztrófa talán a legismertebb vállalati krízis, és egy azok közül, amelyek művészi eszközökkel nyertek új réteget. De nem ez az egyetlen megoldás, hogy a krízisből katarzis legyen.
A napokban került a mozikba az elmúlt évtized legnagyobb ember okozta környezeti katasztrófájának történetét bemutató hollywoodi szuperprodukció, a Deepwater Horizon (magyarul Mélytengeri pokol címen). A többek közt John Malkovich, Kate Hudson, Kurt Russell felvonultatásával taroló film a BP olajvállalat 2010-es mélytengeri fúrótorony-balesetét dolgozza föl drámai erővel. Egy kisebb horderejű, de nem kevésbé ismert krízis, a Hudson-folyóra biztonságosan letett repülőgép története épp az elmúlt hetekben varázsolhatta el a hazai moziközönséget; a film sikerét és a biztonságos landolást Tom Hanks (Sully) kapitány higgadtsága biztosította.
A Deepwater Horizon eredeti képen Forrás: Wikipedia
Egyáltalán nem ritka, hogy a valódi krízisek az események után a művészet eszközeivel is új dimenziót nyerjenek. A kríziskommunikációs szakértői elemzések, tanulságok szakszerű levonása mellett a közvélemény az egyes művészeti ágak – akár kevéssé valósághű vagy épp erősen stilizált – ábrázolásán keresztül kap segítséget a feldolgozáshoz. A sikeres és időtálló művek drámai tetőpontok köré szövik a cselekményt, értékek pusztulása vagy végveszély drámai elhárulása nélkül nincsen katarzis. Ebben nincs változás az Antigoné vagy Shakespeare királydrámái óta.
Őszintén a hibákról
A cégekre is igaz az a népszerű szólás, hogy csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. A legfelelősebben működő cégnél is becsúszhatnak hibák, olykor pedig az igazán nagyok is óriásit hibáznak – gondoljunk csak a Volkswagen-botrányra. A kérdés, hogy mit kezdjünk, ha napvilágra került a szennyes.
A kríziskommunikáció, mint minden szakterület, szeret számon tartani olyan emblematikus eseteket, amelyeket esettanulmányként használhat, részeire bontva elemezhet, szétcincálhat, mert minden megtalálható benne, amire egy egyetemi hallgatónak, pályakezdő fiatalnak szüksége lehet. Ilyen „állatorvosi ló” a fent említett BP olajkatasztrófa is, Magyarországon pedig a vörösiszap-katasztrófát lehet említeni hasonló szerepben. Az egyik leghíresebb eset az Egyesült Államokból származik, 1982-ből, amikor Chicagóban a népszerű Tylenol fájdalomcsillapító gyógyszerekbe egy máig ismeretlen bűnelkövető halálos dózisú cianidot csempészett, összesen hét ártatlan fogyasztó halálát okozva. A gyártó Johnson & Johnson munkatársai akár színházban is megtekinthetik a gyógyszerkrízist: épp nemrégiben állította színpadra egy amerikai társulat a botrány történetét.
A kríziskommunikációs folyamat szerves része, hogy magát a krízist mindig esélynek, lehetőségnek is tekintjük.
Egy csőd közelbe sodródott vállalat, reputációs mélyrepülést elszenvedő szervezet, ipari balesetet okozó építőcég, gazdasági visszaeséssel küzdő iparág nem csupán a művészettől várhat vigasztalást. A kríziskommunikációs folyamat szerves része, hogy magát a krízist mindig esélynek, lehetőségnek is tekintjük. A krízis mindig módot ad arra, hogy a szervezet az alapoktól gondolhassa végig működését, felkészülhessen egy jövőbeli, újfajta fenyegetésre, hírnevét, reputációját pedig új arcéllel bővíthesse – például a krízis megfelelő, hiteles és őszinte kommunikációja által. Azok a szervezetek, amelyek a felelősséghárítás helyett a krízis mélységeiben történő kezelésére fókuszálnak, nagyobb eséllyel képesek megújulni, új esélyt kapni. Azok a vállalatok, amelyek még arra is képesek, hogy példaként álljanak saját iparáguk elé, nagyobb valószínűséggel és előbb lesznek képesek az újbóli felvirágzásra, a krízisből történő kilábalásra. A krízisből megerősödve és megújulva kikerülni: alighanem, ez az igazi katarzis egy cég, a cég dolgozói vagy egész iparág számára.
Bőhm Kornél
a Magyar Public Relations Szövetség Kríziskommunikációs tagozatának elnöke
a Spindoc Kommunikációs Hálózat alapítója
