Akármiként is alakul, nehéz lenne a munka nélkül kapott jövedelemhez alkalmazkodni olyan társadalomban, amely igen fontosnak tartja a munkát.
Amúgy viszont a jövőkutatók azt jelzik: közeledünk a „munka nélküli” társadalomhoz. Ha helyettünk gépek, robotok dolgoznak, nem lesz munkabér, s az emberek nem tudnak abból vásárolni. Következésképp nem fognak árukat gyártani, nem lesz kereskedelem – azaz még kevesebb lesz a munkahely – írja elemzésében a The New Republic.
Az egyik megoldás, amelyet a szakirodalom tárgyal: elválasztani jövedelmet és munkát, azaz biztosítani az embereknek annyit, amiből mindennapi szükségleteiket fedezni tudják. Erre annál is inkább szükség lehet, mert sok mai, magasan fizetett munkahely teljesen felesleges.
Rengeteg olyan van, ahová nagy fanfárral felveszik az embereket, akik aztán azt tapasztalják: munkájuk a valóságban felesleges, a munkakört csak azért teremtették, hogy jó színben, még nagyobbnak, fejlődőnek tűnjön a vállalat, és az adott főnök még valaki felett basáskodhasson.
Iskolapéldaként szolgált egy amerikai nagyvállalat esete, ahol az Intranet kezelésére vettek fel szakembert, Az illető hamarosan
megtapasztalta, hogy a belső hálózatot egyetlen ember sem használta, mert abból indultak ki, hogy azt megfigyelésükre építette ki a főnökség...
Amerikai számítások szerint az irodai alkalmazottaknak 30-40 százaléka ma is felesleges, rengetegen csak presztízsokokból vannak ott.
Míg régen kapusok, küldöncök vették körül a nagy embereket, ezek előszobáiban most recepciósok, titkárnők vannak, akik sok esetben csak élő díszletként szolgálnak, milyen fontos helyre került a látogató, de érdemi munkájuk nemigen van.
Sokkal többen dolgoznak a marketing, a PR területén, mint ahányan hasznot is hajtanak, és korunk egyúttal a középvezetők világa, akikre sok esetben ugyancsak semmi szükség.
Egyébkén Bertrand Russell, a híres brit filozófus már 1932-ben megírta: valójában napi 4 órás intenzív munkának elegendőnek kellene lennie ahhoz, hogy abból valaki alapvető szükségleteit fedezze. Ha egyszer felmérnék, hogy sok esetben a napi 8 órás munkaidőből mennyi megy el bevásárlásra, internetezésre, orvoslátogatásra és egyebekre, például a tétlenségre, tulajdonképpen már nem vagyunk messze a 4 órától.
