Mindnyájan bankolunk vagy így, vagy úgy. Időnként talán többünkben felmerül, hogy jól és törvényesen működik-e a bankunk, vagy hogy előfordulhat-e hogy informatikával átitatott világunkban egyszer csak összeomlik a rendszere.

A bank belső ellenőrzési igazgatósága is felel azért, hogy mi, ügyfelek nyugodtak lehessünk. A hivatalos definíció így szól: a belső ellenőrzés független, tárgyilagos tevékenység, feladata az adott szervezet működésének fejlesztése és az eredményesség növelése, a törvényesség érvényesülése a működési kockázat minimalizálása érdekében. A bank eredményes működése érdekében folyamatos ellenőrzéssel támogatja a menedzsment kockázatcsökkentési eljárásait. Ezért a vizsgálati tervezést és eljárásokat a menedzsment kockázatcsökkentési eljárásaihoz illesztve végzi. A meghatározásból azonban még nem derül ki, hogy valójában milyen jelentős szerep hárul az itt dolgozókra annak érdekében, hogy az ügyfelek biztonságban tudhassák pénzüket, adataikat. Mint ahogy az sem, hogy az igazgatóságot vezető szakember személyisége és szaktudása milyen meghatározó a napi kihívásokkal lépést tartó működés kialakításában.

A számos banki kockázat közül az ügyfelek bankválasztását leginkább talán két tényező befolyásolja: a pénzügyi és a reputációs kockázat. E kettő fölött őrködik a belső ellenőrzés vezetője is, az MFB esetében Mizsák Márta.

- Ha valaki egy hazai bankszámláról tegyük fel 100 eurót szeretne utalni egy másik banknál vezetett számlára, 11 lehetséges csatornán keresztül juthat a pénze egyik pontból a másikba. A szigorú szabályokkal határolt folyamat hatással van a banki költségekre, az ügyintézés gyorsaságára és az ügyfél pénzügyeinek biztonságára. A munkánk valójában házon belül végzett tanácsadói és audit tevékenység. Nemcsak a szabályok betartásának ellenőrzése a legfontosabb a számítógép világában, hanem az is, hogy proaktív módon segítsük a bank hatékony működését. Az MFB speciális feladatai következtében a prudens működés kereteit a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló és az MFB-törvény szabályozza, és van még a bank saját belső szabályozási rendszere is. A törvényeket nem módosíthatjuk, ám azt mondhatjuk, hogy a törvényt követő belső szabályozásnak bizonyos pontjai az idővel túlhaladottá váltak. Ha úgy érezzük, hogy az élet és a belső szabályozás között eltérés van, tanácsolhatjuk annak a módosítását, a törvények betartása mellett. Nem dönthetünk, de észrevételt tehetünk. Régi koncepcióm, hogy - különösen egy állami tulajdonú bank esetében - először azt kell tisztázni, kinek dolgozunk: a múltnak, a jelennek vagy a jövőnek. Ez itt nem kérdés, hiszen az MFB elsősorban hosszú lejáratú hiteleket juttat el a gazdaság szereplőihez üzleti alapokon. Ez pedig kizárólag távolba tekintő szemléletmóddal lehet hatékony.

Ön 2003-ban, az ország EU-csatlakozásának előestéjén került a belső ellenőrzési igazgatóság élére. Az elmúlt hat évben hogyan változott a feladatköre?

- Akkor a bankot az uniós csatlakozásra kellett felkészíteni. Transzparens, átlátható, a nemzetközi elveknek megfelelően működő gyakorlatot kellett kialakítanunk: meg kellett felelnünk nemcsak a hazai, hanem az uniós auditok elvárásainak is. Meghonosítottuk a ma is jellemző kockázatalapú, folyamatorientált, proaktív és tanácsadó jellegű szemléletet. Ez a munka nem csupán banki szakmai felkészültséget követel, hanem rálátást is a folyamatokra. Mi sok esetben az „előkelő idegenek" vagyunk, akik felülről ismerjük a bank működését. Nekem a makrogazdasági összefüggéseket is pontosan látnom kell ahhoz, hogy az adott keretek között a lehető legjobban és legolcsóbban működő folyamatok kialakítását segíteni tudjam. A munkánk hozzáadott értéke abban rejlik, hogy a folyamatos ellenőrzések kapcsán megszületett észrevételeink beépülnek azokba az intézkedési tervekbe, módosított belső szabályzatokba és eljárási rendekbe, amelyeket végül a bank menedzsmentje hagy jóvá. A napi drillben sok terület kicsit elszigetelődhet, a bank zökkenőmentes működéséhez viszont szükség van a szigetek közötti hidakra. Gyakran mi vesszük észre, ha az összekötő elem hiányzik, és javasoljuk a változtatást.

Változott-e a bank belső ellenőrzési gyakorlata a pénzügyi válság hatására?

- A válság minden szervezettől megkövetelte, hogy lenyesegesse csápjait, és minél nagyobb erőkkel koncentráljon a fő üzleti területekre. Ezt tette az MFB is, tavaly év elején, még mielőtt a válság Magyarországra begyűrűzött. Az eszközök összpontosítása koncepcióváltással járt. Ennek hatására pedig az átlagos működéshez képest áthelyeződtek a súlypontok és a kockázatok. A belső ellenőrzés alkalmazkodott ehhez: megnéztük, hogy az új kockázatok - a falon mögöttem a bonyolult folyamatábra mutatja a banki kockázatok megoszlását - megfelelően vannak-e besorolva. Miután a bank eddig is konzervatív pénzügypolitikát folytatott, kevés változtatásra volt szükség, de néhányra igen. Korábban például nem vizsgáltuk egy-egy terület reakcióidejét. Most viszont ez is kockázati tényezővé vált. Azt is értékeljük, hogy az ügyintézők kellő körültekintéssel mérték-e fel egy-egy ágazat kockázati szintjét, és hogy ezek a tényezők beépültek-e a hitelezési és más feltételekbe. Változott az elemzések koncentráltsága is, vannak területek, amelyeket más felbontásban kell vizsgálnunk. Az ügyfélkockázat elemzése nem a mi dolgunk, de egy nagyobb problémás hitelnyújtás esetében például elemezzük, hogy mi okozhatta a negatív eseményt, és az abból levonható tanulságok hasznosítására teszünk javaslatokat. Lényegi változás azonban nincs a munkánkban, ugyanazzal a következetességgel vizsgáljuk a bank működését, mint a válságot megelőző időszakban.  

Treasury, hitelezés, kommunikáció, termékfejlesztés vagy a bankcsoport valamely leányának működése, mindegyik terület nagyon speciális tudást igényel. Milyen pálya áll az MFB belső ellenőrzési igazgatója mögött?

- Először is, csapatjátékos vagyok. Kell egy csapat, a közvetlen kollégáim megfelelő szaktudással rendelkeznek, rájuk támaszkodom. Amikor állami ösztöndíjasnak jelentkeztem, úgy vettek fel a Kijevi Állami Egyetem Nemzetközi gazdasági kapcsolatok szakra, hogy a diploma után köteles vagyok a Magyar Nemzeti Banknál elhelyezkedni. Így nyaranta ott töltöttem a szakmai gyakorlatomat, majd friss diplomásként 1979-ben elindultam a szamárlétra legalsó fokától: előadóként kezdtem, és 2001-ben elnöki tanácsadóként távoztam. Szinte mindvégig banküzemi területeken dolgoztam, és ez lett a hazai és nemzetközi kutatási területem is. A szakmai ismeretek mellett azonban a pályám alakulásában fontos szerepe van a multikulturális környezetnek is, amiben felnőttem. Varsóban jártam általános iskolába számos más nemzetiségű gyerekkel együtt. Az ott eltöltött évek komoly hatással voltak rám: megtanultam, hogy milyen fontos ismerni, ahogyan mások rólunk gondolkodnak, milyen fontos a tolerancia, és milyen szerepe lehet az empátiának. Ez utóbbi egyébként napjainkban egyre inkább felértékelődik. Van egy szláv közmondás: „Saját törvényeiddel ne mászkálj más kolostorába." Ez számomra nagyon fontos igazság, amely számtalan esetben segített a munkámban. A nemzetközi színtéren töltött évek alatt azt is megtanultam, hogy a felkészülésnek mindig két része van: a szakmai és a helyismereti. És egyik sem elegendő önmagában.  

Számos kutatási területe közül az egyik az edukáció szerepe. Egy tanulmányában 2005-ben azt írta, hogy a marketingkommunikációért felelős vezetők még mindig nem kezelik megfelelő súllyal az edukációt. Ma is így látja?

- Gondoljuk végig: itthon 1987-re felépült a kétszintű bankrendszer, és most kezdtünk el azzal foglalkozni, hogy vajon az embereknek milyen a pénzügyi kultúrájuk. Bankolni - kártyát használni, befektetni, hitelt igényelni - akár interneten is, a bankok tanították meg az embereket és a cégeket. Ez egy szűk csapat komoly munkája volt, ami szerintem sikeresnek mondható. A kilencvenes évek eleje óta csökken a készpénzforgalom, és kiépült a GIRO elszámolási rendszer. A közalkalmazottak már nem borítékban kapták a fizetésüket, és rövid időn belül a felsőoktatási intézmények is utalták az ösztöndíjakat. Ez nagy előrelépés volt, hiszen a bankrendszerünk tökéletesen EU-konform lett. A magyar állampapírpiac gyakorlatilag dematerializált, működik a valós idejű bruttó elszámolási rendszer, technikailag tehát az euró bevezetése előtt sincs akadály. Végig a törvényes keretek között találtuk meg a jövőre hangolt innovatív megoldásokat. A tudatos, jól átgondolt lépésnek a következménye, hogy az euró bevezetése sok esetben mindössze egy számítógépes konverziót fog jelenteni. A hazai vállalkozók egy része ma tudatosan, a banki likviditási technikákat használva menedzseli a cégét, miközben van egy réteg, amely továbbra is a könyvelőjét használja pénzügyi tanácsadóként. A válság hatására azonban a szofisztikáltabb termékekkel szemben újból a klasszikus banki megoldásokhoz térünk vissza. Ez jót fog tenni a későbbi fellendülésnek.  

A következő nagy edukációs feladat az euró bevezetése lehet. Érettek vagyunk rá?

- Ez összetett kérdés. Bizonyos szempontból a rendszer átjárható. Ha valaki bankkártyát használ, senki nem kérdezi meg, hogy milyen devizában szeretne fizetni. Természetes, hogy abban, amit az adott országban használnak. A kereskedő, ha határon átnyúló kapcsolatai vannak, köthet euróban üzletet. A személyes tapasztalatom az, hogy az euró akkor válik gyakorlati szempontból hivatalos fizetőeszközzé, amikor az állam elfogadja, azaz, ha az állam felé lehet euróban fizetni, elsősorban adót és járulékokat. Persze ezzel a véleménnyel makrogazdasági szempontból lehet vitatkozni. A közös valuta bevezetése nagyon fontos lépés lesz, és a sikere teljes mértékben azon múlik, hogy hogyan készülünk fel rá. Ezt a velünk együtt csatlakozó és az eurót már bevezető országok példája is mutatja. Az átállás, ahogy említettem, gyakorlatilag egy gombnyomás, de a fogadóképesség kialakítása komoly munkát igényel. Jóllehet a magyar társadalom egy része felkészült a bevezetésére, de még akad számos tennivaló, hiszen egy nagyobb egységhez kell majd alkalmazkodni. Gondoljunk azokra az emberekre, akiknek a nyugdíja, ellátása hirtelen 100-200 euró lesz, és ők nem ekkora számokhoz vannak szokva.

Az embereket ma két dolog foglalkoztatja leginkább, az egészségük és a pénzük. Ezeken a területeken a válságtól függetlenül is egyre több nem várt eseménnyel kell szembenéznünk. A közelmúltban a krízisterápia témakörében tartott konferencián arról beszélt, hogy a pénzügyi szektorban milyen üzletfolytonossági stratégiák léteznek.

- Ismerek olyan nagy ügyfélkapcsolattal rendelkező bankokat, amelyek hetente lekapcsolnak egy rendszert. Tesztelik, hogy az alkalmazottaik tudják-e folytatni a munkájukat. Minden banknak kell, hogy legyen úgynevezett üzletmenet-folytonossági és katasztrófaterve, de nem szeretem a katasztrófa szót használni, hiszen ezek a tervek elsősorban a megelőzésről szólnak. A kérdés az, hogy a pénzintézet felkészült-e bármilyen váratlan helyzetre, tudja-e folytatni az üzleti tevékenységet. Amikor New Yorkban először követtek el merényletet a World Trade Center ellen, egyetlen bankot marasztaltak el, mert csak egy óra múlva folytatta a tevékenységét. Másodszor, amikor az ikertornyok leomlottak, olyat egyetlen média sem közölt, hogy a környéken lévő bankoknál adatvesztés történt volna, pár órával a katasztrófa után pedig mindegyik pénzintézet, ha korlátozottan is, de működött. Nyugodtan állítom, hogy ma bármilyen különleges szituációra felkészültek a bankok. Többek között ez az egyik magyarázata a magas működési költségeknek. Visszatérve az edukáció kérdésére: az ügyfeleknek sem elég csupán azt tudniuk, hogy hogyan kell bankolni, nem árt tisztában lenni a banki működés bizonyos aspektusaival is. Ezért is vállaltam fel ennek a szakmai oktatását és konferenciákon előadásokat, hogy minél szélesebb körben legyenek ismertek a pénzügyi kultúránkhoz tartozó aktualitások.