Még a nyár folyamán hangzott el az unortodox megoldásairól ismert Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter fémjelezte gazdasági kormányzat egyik ötlete, miszerint különleges gazdasági övezeteket (szabad vállalkozási zónákat) hoznának létre Magyarország legszegényebb kistérségeiben. A különleges gazdasági övezetek (kgö) létrehozása egyike az Orbán-kormány azon kevés ötleteinek, amelyek az Európai Unióban és a világ más pontjain már bizonyították, hogy koherens és kiszámítható döntéshozói környezetben óriási sikerrel járhatnak. Nem véletlenül vetette fel kgö-k létrehozását a gazdaságpolitikailag meglehetősen konzervatív nézeteket valló Angela Merkel német kancellár is az euróövezet gazdasági nehézségekkel küzdő déli országaiban.

Ilyen volt.... Kína mezőgazdasági régiói - Kép: SXC

A tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy az egyszerűsített ügyintézés, a befektetőknek juttatott jelentős adókedvezmények, illetve egyes szélsőséges esetekben a lazított munkavédelmi és környezetvédelmi szabályozás jelentős befektetési kedvet generál az érintett térségekben. A különleges gazdasági övezetekben tapasztalható fejlődés pedig a környező térségeket is „magával húzza”, így indultak robbanásszerű fejlődésnek például a kínai keleti parti szupervárosok, amelyek először sárkányfogakként kezdték egy-egy övezet magjaként, míg végül felnövekedve immár a világ pénzügyi-ipari központjainak, igazi gazdasági sárkányoknak számítanak. A különleges gazdasági övezetekre azonban az az örök érvényű szabály is igaz, hogy nagy befektetésből lesz nagy nyereség: az Orbán-kormány ötletében szereplő – azaz a legelmaradottabb - magyar kistérségekben nagyléptékű infrastrukturális fejlesztésekre lenne szükség ahhoz, hogy valóban a befektetők számára csábító területté válhassanak.

Magyar terv: kevés konkrétum, kevés forrás

A magyarországi különleges gazdasági övezetek, vagy a szabad vállalkozási zónák létrehozásáról már többször felröppent a hír, legutóbb júliusban, mikor a kormányzati oldalhoz közel álló Magyar Nemzet lebbentette fel a fátylat a tervezet néhány részletéről. A napilap értesülése szerint az Orbán Viktor által meghirdetett munkahelyvédelmi akciótervben eredetileg egy ilyen pont is szerepelt, de végül kimaradt a nyilvánosság előtt július elején bejelentett csomagból.  Az eredeti elképzelések szerint az érintett cégek a társasági adóban lényegesen enyhébb feltételekkel juthatnának hozzá fejlesztési adókedvezményekhez. Másrészt azon vállalkozásoknak, amelyek a fejlesztési adókedvezményt is igénybe veszik, a szociális hozzájárulási adó mértéke 100 ezer forint bruttó bérig 14 százalék lenne a jelenlegi 27 helyett. A lapnak pontosan meg nem nevezett kormányzati források elmondták azt is, hogy a kormány eredeti szándékai szerint ezeket a kedvezményeket a beruházás kezdete utáni öt évben lehetne igénybe venni.

Mint a kiszivárgott kormányzati tervekből is látszik, a szabad vállalkozási zónák elsősorban adminisztratív eszközökkel megtámogatott fejlesztési területek lennének. Ettől azonban még nem válik például az Ormánság Közép-Európa kistigrisévé. A kormányzat által preferált kistérségekben ugyanis sem az infrastruktúra, sem az elérhető szolgáltatások minősége nem megfelelő. A már említett Ormánságban ugyanis a teljes több mint 220 kilométeres úthálózatnak csak alig a fele rendelkezik burkolattal és ennek minősége is sok helyütt meglehetősen kérdéses. A terület Baranya és Somogy megye határán, a horvátországi határszakaszon fekszik, délről a Dráva határolja, elhelyezkedése ellenére a 100 kilométeres határszakaszon nincs egyetlen határátkelő sem, a Dráván pedig nincs teherkikötő. A területet nem köti össze közvetlen vasútvonal a Dunával, így a vasúti szállítás a Duna irányába csak közvetett módon, Pécsen keresztül történhet. Hasonlóan lesújtó a szolgáltatások helyzete: mindössze egyetlen országos hálózattal rendelkező bank tart fent egy darab fiókot a kistérségben, az országos átlagtól messze elmarad a vendéglátóipari egységek száma, a térség kisebb falvaiban mobilposta üzemel. Az ipart mindössze néhány mikrovállalkozás, az élelmiszeripart csak egy-két pékség képviseli, így beszállítói szempontból is rossz a helyzet. A területen nincs nagyobb, ipari célokra is szolgáló energiatermelő kapacitás.

Márpedig ahhoz, hogy a példaként tárgyalt Ormánságban megjelenjenek a munkahelyeket teremtő befektetők és a legszegényebb kistérségek egyike magyar tigrissé válhasson, legalább az infrastrukturális fejlesztéseket végre kellene hajtani. Aszfaltozni kellene az utak jelentős részét, közvetlen gyorsforgalmi, vagy autópálya összeköttetést kellene teremteni a déli irányba  tartó M6-os, illetve a nyugati irányba tartó M7-es sztrádával. Vasúti összeköttetést kellene teremteni a mohácsi átrakodó-kikötővel, Dráva-hidak építésével legalább két határátkelőt kellene nyitni dél felé, Horvátország irányába. A fejlesztéseket pedig egy későbbi fellendülés reményében az államnak – tehát az adófizetőknek - kellene finanszíroznia. Még uniós források igénybevételével is egyedül a leromlott úthálózat fejlesztése több tízmilliárdos nagyságrendű terhet róna a költségvetésre, amire belátható időn belül nem lesznek források a költségvetésben. Ez azonban nem azt jelenti, hogy átgondolt, hosszú távú stratégia mentén végrehajtott fejlesztési terv keretében egy elmaradott kistérség fejlesztése ne lenne sikeres, erre több külföldi példát is láthatunk.

A nyitott kapuk politikája

Különleges gazdasági övezetekre a legjobb példát a kínai tengerparti régiók kínálnak a világban. A hetvenes években gazdaságilag rendkívül elmaradott régiók az 1979-es nyitás óta a világ vezető ipari-pénzügyi központjaivá nőtték ki magukat. A kulturális forradalom után a végletekig lezüllött kínai gazdasági központokat szinte a semmiből kellett felfejleszteni, ami nem történhetett egyik pillanatról a másikra, főként mivel a kínai államnak akkor (igaz, teljesen más okokból) ugyanúgy nem futotta ezekben a zónákban nagy infrastruktúra-fejlesztési kiadásokra, mint most Magyarországnak. A nyitás, illetve a gazdasági zónák kialakítása lépésről, lépésre történt meg, a helyi adottságok (mezőgazdasági és munkaerő-potenciál, tengeri és folyami kikötők stb.) figyelembe vételével. A különleges gazdasági övezetnek nyilvánított városokban először a gazdaság alapjait képező mezőgazdaságra és könnyű feldolgozóiparra vonatkozó szabályozást liberalizálták, így megjelent, illetve felfutott az élelmiszeripar és a textilipar. A könnyített szabályozás – gyakorlatilag alig voltak munkavédelmi, környezetvédelmi szabályok – valamint az olcsó, képzett és óriási létszámú kínai munkaerő és nem utolsósorban a térség logisztikailag előnyös elhelyezkedése vonzotta a külföldi tőkét, amely elsősorban exportra termelt, így emelkedtek az ezekből a térségekből származó adó- és vámbevételek, amelyek egy jelentős részét már infrastruktúra-fejlesztésre és szakképzésre fordíthatta a helyi és központi kínai kormányzat.

Fontos tudnivaló, hogy a kínai különleges gazdasági övezetek hőskorában a nagy termelő beruházások NEM elsősorban kínai, hanem külföldi tulajdonú beszállítókat foglalkoztattak, a kínai kkv-k csak több évtizedes fejlődés után vették át nagy számban a külföldi cégek helyét. A kilencvenes években megtelepedő elektronikai cégek, gépjárműgyártók és telekommunikációs iparág így amellett, hogy továbbra is rendkívül kedvező szabályozási környezetet talált, már megfelelő infrastruktúrával, fejlett beszállítói körrel és magasan képzett munkaerővel rendelkező területre is telepedett. A beruházások emelkedésével arányosan az infrastrukturális beruházások összegei pedig csillagászati magasságokba emelkedtek: csak a Sanghaj-Peking szupergyors vasút kiépítésének költségeit több százmilliárd dollárosra becsülik. A végeredményt ismerjük: jelenleg Kína keleti partvidéke a világ (egyik) legnépesebb és leggyorsabban fejlődő területe. Azonban nem kell a távol-keletre tekintenünk ahhoz, hogy sikeres gazdaságösztönző és munkahelyteremtő lépéseket lássunk.

Ilyen lett... Sanghaj ma a világ legforgalmasabb kereskedelmi kikötője - kép: SXC

Lengyel tigriskarmok

Lengyelország 1995-ben hozta létre első különleges gazdasági zónáit. Ezek mindegyike közigazgatásilag elkülönített területet képez, amelyek kedvező körülmények teremtenek a gazdasági tevékenység folytatására.  A lengyel kgö-k speciális, kedvezményes adózás alá eső területek. , Ha egy vállalkozó egy kgö-ben való beruházás mellett dönt, jövedelme, amelyet annak területén folytatott gazdasági tevékenységből szerez, mentesül a jövedelmi adó megfizetésének kötelezettsége alól. Az adómentesség mellett a vállalkozók további kedvezményeket kapnak: a beruházás számára teljesen előkészített telkek versenyképes áron, térítésmentes segítségnyújtás a beruházással kapcsolatos ügyintézés során, illetve az ingatlanadó alóli felmentés. Ezek az intézkedések az elmúlt tizenhét évben az elmaradott lengyel régiók fellendülését hozták. Csak a tavalyi évben a különleges gazdasági övezetekben megvalósuló új beruházások mértéke meghaladta a 4,7 milliárd zlotyit (mintegy 315 milliárd forintot), és idén legalább három gazdasági övezet zárja az idei évet minimum egymilliárd złoty (67 milliárd forint) értékű beruházással. A vállalkozásösztönző intézkedések mellett a szakképzett lengyel munkaerő és a kiszámítható szabályozási környezet is vonzó a befektetők számára.

A lengyel példa is mutatja, hogy már középtávon is jó befektetés az állam számára a különleges vállalkozási övezet létrehozása, azonban csak adminisztratív intézkedésekkel még nem feltétlenül lehet a vállalkozásokat arra csábítani, hogy áttelepedjenek az olcsóbb adózású területekre. Amíg ugyanis az egymást váltó gazdasági kormányzatok egyetlen tollvonással szabják át az addigi feltételeket, a gazdasági tevékenység csak nehezen tervezhető. Az adóterhek mérséklése és a szabályozási környezet lazítása mellett komoly infrastrukturális beruházásokra is szükség lenne, hogy a külföldi, vagy a magyar vállalkozások munkahelyeket teremtsenek a legszegényebb kistérségekben.