Fizikai területen a „Toborzási Himalája”-ként leírható helyzetek okoztak fejtörést. A 4-5% körüli feszes munkanélküliségi ráta mellett az olyan – alapesetben is nagyobb kihívást jelentő – kérések, mint az azonnali kezdésű, speciális nyelvtudással rendelkező szakmunkások (például ukránul beszélő varrónők) megtalálása, embert próbáló feladatnak bizonyultak.
„Tavaly a hazai foglalkoztatásban a legnagyobb kihívást a volumen és az időnyomás együttes hatása jelentette minden piaci szereplő számára. Erre a jelenségre a WHC-nál úgy reagáltunk, hogy országosan 1000 fővel bővítettük állományunkat, miközben növeltük hatékonyságunkat. Hogy miként? Önmagáért beszél az eset, amikor 25 munkavállalót a Bécsből Budapestre tartó út alatt, menet közben onboradingoltunk, vagyis léptettünk be. A tableteken elvégzett digitális szerződéskötésnek és oktatásnak köszönhetően a dolgozók a megérkezés pillanatában már készen álltak a munkára, biztosítva a munkáltató sürgető kapacitásigényeinek teljesülését” – tette hozzá Göltl Viktor, a WHC ügyvezetője.
Hasonlóan feszített tempó jellemezte a diákfoglalkoztatás területét is, ahol a legnagyobb kihívást nem a fizikai távolság, hanem a generációs szakadék és a fiatalok extrém időérzékenysége jelentette. A Z- és Alfa-generációs munkavállalók ugyanis már nem napokban, hanem percekben mérik a reakcióidőt. A WHC tapasztalatai szerint, ha egy jelentkező nem kap azonnali visszacsatolást, pillanatok alatt továbblép a következő lehetőségre.
