A GKI a magyar felnőttkorú lakosság egészét reprezentáló ezer fős mintán végzett kutatást a távmunka hazai elterjedtségét vizsgálva. 2025 szeptemberében a válaszadó munkavállalók 29 százalékának van lehetősége otthonról (is) dolgozni. Minden második felsőfokú végzettségű számára adott ez a lehetőség, míg a középfokú bizonyítvánnyal rendelkezőknél csak minden ötödiknek. Az önálló értelmiségi szakmákban a távmunka előfordulása 80 százalék feletti, de a felsővezetők több, mint fele is érintett. Érdekes különbség alakult ki a verseny- és a közszféra között. Amíg a versenyszférában a beosztott diplomások és az irodai alkalmazottak 71, illetve 43 százaléka dolgozhat legalább időnként home officeban, addig a közszférában ugyanez a két arány 10 és 16 százalék.
A közép-magyarországi régióban a távmunka csaknem a dolgozók felére kiterjed (44 százalék), de az átlagosnál magasabb a közép-dunántúli régió érintettsége is (37 százalék). A többi vidéki körzetben 20 százalék körüli arányokkal lehetett találkozni. A home office gyakorisága a jövedelem emelkedésével lényegében párhuzamosan nő: a legfeljebb havi 200 ezer forint nettó fizetést keresők között elvétve találhatók távmunkában is foglalkoztatottak, míg a havi nettó 700 ezer forint felett keresők körében a home office aránya 60% körüli. Az otthoni munkavégzés igazán a legfeljebb 29 éves munkavállalók körében népszerű, ezek csaknem fele érintett – ebben a korcsoportban a legmagasabb az igény a munka és a szabadidő rugalmas alakítására. A középgenerációkhoz tartozók közül minden negyedik alkalmazott dolgozik távmunkában is. Az ötvenes éveikben járók harmada, míg a hatvan év felettiek csupán ötöde végez munkát otthonról.
