Emellett több célzott jogalkotói eszköz is rendelkezésre áll a problémás struktúrák visszaszorítására, anélkül, hogy az egész jogintézményt érintenék:
- A korábbi sortartási kötelezettség visszaállítása. Korábban élt egy szabály, amely szerint a vagyon kiadásakor először a hozamot kellett kifizetni, és csak utána a tőkét. Ez gazdaságilag indokolt fékként működött, és érdemi átalakítás nélkül, gyakorlatilag azonnal visszaállítható.
- Az eszközérték-növekmény adómentességének újrahangolása. A kedvezmény hosszabb futamidőhöz kötésével, az adómentes hozam mértékének differenciálásával vagy további feltételek beépítésével úgy is fenntartható, hogy abból csak a ténylegesen hosszú távú struktúrák részesüljenek. A teljes eltörlés nehezen indokolható – különösen úgy, hogy a sokkal szélesebb kört érintő tartós befektetési számla (TBSZ) hasonló kedvezményei nincsenek érintve –, és szükségtelenül durva eszköz egy célzottan egyébként hatékonyan kezelhető problémához.
- Célzott szabályok a visszaélés-jegyekre. A személyazonosság, a tényleges kontroll vagy a kizárólagos kedvezményezetti pozíció mint tényállási elemek a Polgári Törvénykönyv vagy az adójogi szabályok módosításával jogilag is megfogható módon kezelhetők.
Dr. Horváth Balázs az SQN Trust Bizalmi Vagyonkezelő Zrt. igazgatósági tagja egy további lényeges veszélyre is figyelmeztet, mint mindenképpen elkerülendő lépés. Maga a vagyonrendelés megadóztatása – tehát új adóztatási pont létrehozása a vagyon kezelésbe adásánál – a tapasztalatok szerint az egész jogintézmény ellehetetlenüléséhez vezet. Az osztrák, francia és román példák egyaránt azt mutatják, hogy egy markánsan ellenséges adózási környezet a vagyonkezelési jogintézményt rövid időn belül gyakorlatilag holt joganyaggá teszi. A magyar modell jelenlegi sikerét éppen az adja, hogy az adószabályok eddig „rásimultak” a polgári jogi szabályozásra, és az adósemlegesség elve mentén szinkronban illeszkednek hozzá.
