Jogosan kezelendő kihívás avagy miért érdemes a látszat-vagyonkezelést visszaszorítani?

A 12 éves magyar gyakorlat azt is megmutatta, hogy a bvk mellett kialakult egy jól körülhatárolható – és kevésbé szimpatikus – használati mód is. Ezeknél a struktúráknál csak a látszat van meg: a jogi forma a helyén, papíron minden rendben, de a tényleges cél nem a hosszú távú vagyonátadás, hanem kizárólag (vagy túlnyomórészt) az adóelőnyök kihasználása. A magánjogi keret megvan, ám a gazdasági tartalom részben hiányzik.

Az, hogy ezeket a „látszat-struktúrákat” a jog ne kezelje ugyanúgy, mint a valódi vagyonkezelést, legitim és helyes jogalkotói cél. Fontos azonban tisztán látni: a probléma nem az átláthatóság hiányából fakad. A bvk Magyarországon nyilvántartott, jelentési kötelezettségek alá tartozó intézmény, amely érdemben nem alkalmas jövedelmek vagy vagyon eltitkolására. A visszaélések tipikusan nem abból erednek, hogy a hatóság nem lát be a rendszerbe, hanem abból, hogy az adóelőnyök elérhetők olyan szerkezetek számára is, amelyek mögött nincs valódi vagyonkezelési tartalom.

A szabályozási kihívás ezért nem maga a jogintézmény visszametszése, hanem a valódi és a látszat-konstrukciók megbízható megkülönböztetése. Ha ez a megkülönböztetés nem sikerül, a szigorítás éppúgy eltalálja a generációváltást szolgáló családi konstrukciókat, mint az adóoptimalizációs trükköket.