A látszat-vagyonkezelés árulkodó jegyei
A szakmai gyakorlat alapján jól körvonalazható, milyen jelek utalnak arra, hogy egy adott bvk valójában nem hosszú távú vagyontervezést, hanem kizárólag adóoptimalizációt szolgál. Öt visszatérő ismertetőjegyet érdemes kiemelni.
- A vagyonrendelő és a vagyonkezelő ugyanaz a személy. Ha az a magánszemély, aki a vagyont kezelésbe adja, egyúttal saját maga kezeli is azt, akkor gazdasági értelemben nem történt valódi vagyonelválás. Sőt, ha az érintett személy meghal, a struktúra jellemzően működésképtelenné válik – éppen az a generációkon átívelő szerep nem valósul meg, amelyre a jogintézményt eredendően kitalálták.
- A vagyonrendelő valójában maga irányítja a vagyonkezelőt. Aggályos lehet az is, ha formálisan egy erre kijelölt cég látja el a vagyonkezelői feladatot, de ennek a társaságnak kizárólagos tulajdonosa, ügyvezetője vagy egyszemélyes irányítója éppen maga a vagyonrendelő. Ilyenkor a „kontroll-elválás” csak papíron létezik, gazdasági értelemben nem.
- A vagyonkezelő csak a vagyonrendelő utasításait hajtja végre. Ha az érdemi döntéseket továbbra is a vagyonrendelő hozza meg, és a vagyonkezelő pusztán ennek végrehajtója, akkor a vagyonkezelő nem tekinthető önálló szereplőnek – csupán utasításokat követ.
- A kedvezményezettek juttatási rendszere kidolgozatlan. Egy valódi vagyonkezelési szerződés részletesen rendezi, hogy ki, mikor és milyen feltételek mentén részesülhet a kezelt vagyonból. Ha ezek a szabályok sablonosak, formálisak vagy életszerűtlenek, az erősen arra utal, hogy a konstrukció elsődleges célja nem a tartós, kontrollált vagyontranszfer.
- A kezelt vagyon gyorsan „kiüríthető” az ötéves időtartam után. Az eszközérték-növekmény adómentessége legalább ötéves vagyonkezelést feltételez. Ha a struktúrát úgy állították össze, hogy ennek a periódusnak a végén a teljes vagyon érdemi korlátozás nélkül visszakerülhet a vagyonrendelőhöz vagy a hozzá közel állókhoz, akkor a konstrukció valójában az adóelőny megszerzéséhez igazodik – nem pedig a hosszú távú vagyonmegőrzéshez.
A szakemberek szerint további jelek is árulkodóak lehetnek: Aggályos például, ha hiányzik az azonosítható befektetési politika vagy a hosszú távú vagyonmegőrzési koncepció; ha a vagyonkezelés megszüntetésének feltételei mechanikusan az ötéves adózási határidőhöz igazodnak; vagy ha a vagyonrendelő a kezelésbe adás után is úgy használja és irányítja a vagyont, mintha az továbbra is a sajátja lenne.
