“Érdemes felkészülni a nagyobb vállalkozásoknak arra, hogy az előző évitől jóval nagyobb adminisztrációs kötelezettség szakad a nyakukba, amikor iparűzési adóalapjukat próbálják megosztani az egyes települések között” – hívja fel az érintett társaságok figyelmét Heinczinger Róbert , az Ernst&Young Kft adószakértője.

Az iparűzési adóalapját sohasem volt egyszerű szétosztani a több önkormányzat működési területén is tevékenységet folytató vállalkozásoknak az egyes települések között, ám az legalább könnyebbséget jelentett számukra, hogy elég volt a „tevékenységükre leginkább jellemző módszert” alkalmazni. Utoljára a 2000-es adóévről készített bevallásban – vagyis tavaly – volt érvényben ez a - mondhatni – liberális szabály, tehát hogy nem volt előírva kötelezően követendő adóalap megosztási szabály. A tavalyi év viszont akár mérföldkőnek is nevezhető a helyi iparűzési adó tekintetében, hiszen a 2001-es adóév az első, amikor először kötelező a törvény által meghatározott adóalap megosztási módszerek közül választani. A kötelező előírás szerint viszont olyan adatokra van szükség, amit csak hosszadalmas, nem egyszer manuális munka révén lehet csak a vállalkozások részletező nyilvántartásaiból kigyűjteni. Már ha egyáltalán van erre lehetőség… Az sem biztos, hogy elegendő lesz pusztán a gazdálkodó szervezetek kész főkönyvi adataiból kiindulni a megosztás kalkulálásakor, hiszen számos vállalat könyveiben összesített értékcsökkenési leírási, lízing és bérleti díj összegek szerepelnek, gyakran tehát nem lehet megtalálni ezen költségelemek telephelyenkénti megosztását. Gondot jelenthet egy teljesen leírt tárgyi eszköz öt évvel ezelőtti teljes éves értékcsökkenését megadni, egyszerűen azért, mert a különböző években más adminisztrációs és nyilvántartási rendszert alkalmaztak. A felmerülő problémák az adóalap-megosztás végzése során tovább sokasodhatnak.

Általánosságban ugyanis már most elmondható, hogy minél nagyobb egy vállalat és minél több telephellyel rendelkezik, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a legnagyobb igyekezete ellenére sem tudja majd a törvényben meghatározott adatokat pontosan meghatározni. Vagyis egyszerűen objektív okok miatt egyes nagyvállalatok képtelenek lesznek az új előírások pontos betartására, ezért célszerű lenne, ha a jogalkotók ősszel módosítának a szabályokon.


Az iparűzési adóalap megosztásra a törvény által meghatározott 3 féle módszer:
1. a személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás: ennek lényege, hogy az egyes önkormányzatok területén foglalkoztatottak után az adott adóévben elszámolt személyi jellegű ráfordítások arányában kell az összadóalapot megosztani. Arról nem szabad elfeledkezni, hogy a személyi jellegű ráfordítás számviteli kategóriájába tartozik az adóévben teljesített bármilyen kifizetés, amely statisztikai szempontból keresetnek minősül (tehát például a megbízási és a vállalkozási díj is!), de ide kell sorolni a természetbeni juttatásokat és ezek megfizetett adó- és járulékterheit, valamint a különböző bérjárulékokat (szakképzési, munkaadói és munkavállalói járulék, stb.) is.

2. az eszközérték arányos megosztási módszer: e szerint az egyes településekhez tartozó eszközérték alapján kell a teljes éves iparűzési adóalapot megosztani. Eszközérték címén a tárgyévben költségként elszámolható értékcsökkenési leírást, bérleti és lízing díjat lehet figyelembe venni. De ennek minősül a már leírt, de a vállalkozás tevékenységéhez még használt tárgyi eszközök tárgyévet megelőző, utolsó évben elszámolt értékcsökkenési leírásának összege is, mely „utolsó év” a tárgyévhez képest öt évvel vagy annál régebben volt. Speciális szabályként saját tulajdonú termőföld esetén aranykoronánként 500 forintot, saját tulajdonú telek esetén a beszerzési érték 2 százalékát kell eszközértéknek tekinteni.

3. a két módszer kombinációja: amennyiben az adóalanynak a tárgyévet megelőző adóévben az iparűzési adóalapja több mint 100 millió forint volt, akkor csak ezt a fajta megosztást alkalmazhatja.

Fontos szabály: Az iparűzési adóalap megosztás során az adózóknak továbbra is a társaságra leginkább jellemző módszerrel kell az iparűzési adó alapját megosztani, de csak kizárólag a törvényben meghatározott három módszer közül lehet választani. Három egymást követő évben csak egyféle megosztási módszert lehet alkalmazni, és a számítást és magát a választott módszert részletesen dokumentálni kell.