1945 tavaszán Magyarország végre felszabadult a náci megszállás alól, de az új megszállók, a szovjet hadsereg ténykedése sem járt kevesebb pusztítással. „Kritikus időszak volt, Magyarország (ismét) elvesztett egy világháborút, amelynek utolsó szakasza elképesztő rombolással járt. Budapest romokban hevert, az összes dunai híd elpusztult, a belső kerületekben nem maradt ép ház. Ezután jött a jóvátétel, amikor az oroszok leszerelték a gyárainkat és a munkaképes lakosság jelentős részét kényszermunkára hurcolták. Teljes volt a bizonytalanság, érthető tehát, hogy a „régi pénzbe”, a pengőbe vetett bizalom összeomlott” – vázolta a helyzetet a Piac & Profitnak Bod Péter Ákos, a Corvinus Egyetem tanára. Már a harmincas években leálltunk az „aranystandardról”, így a pengő mögött sem állt fizikai arany, de amíg a nemzeti intézmények rendben működtek, addig fenntartható volt a pénz értékállósága. A háborúban azonban az egymást követő kormányoknak finanszírozniuk kellett a kiadásokat, így több pénzt nyomtattak, az emberek pedig egyre kevésbé bíztak a pengőben. „Ez ördögi körré vált, ahogy kevésbé bíztak az emberek a pengőben, úgy nőttek az árak, ezért egyre több pénzt nyomtattak és még tovább romlott az értékállóságba vetett hit” – mesélte a közgazdász.
Hiperinfláció Magyarországon
A történelem legnagyobb mértékű pénzromlásaként számon tartott magyar hiperinfláció meghaladta a 41 billió százalékot havonta. Ez a mindennapok nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy az árak 15 óránként megduplázódtak. (2008-ban Zimbabwe kormányának sikerült megközelítenie ezt az eredményt, most éppen Venezuela tör hasonló babérokra.) Az eszeveszett ütemű drágulás egyre több és több papírpénzt kívánt, nem volt ritkaság, hogy egy gyári munkás napi bérét talicskában kellett eltolnia a piacra. Adott volt a feladat: új pénzt kellett teremteni, helyreállítani a megroppant bizalmat. „Ebben a helyzetben, 1945-46-ban hatalmas feladat állt a polgári közgazdászok előtt, akik között Varga István, mint az akkori Anyag- és Árhivatal elnöke, rendkívüli fontosságú szerepet töltött be. „Amikor az új pénz, a forint értékét meghatározták, akkor nagyon pontosan ismerni kellett a keresletet és a kínálatot. Varga konjunktúra-kutató volt, az ujjbegyében érezhette, hogy mekkora a magyar kibocsátás, az árualap. A forint sikere részben annak volt betudható, hogy nagyon jól eltalálták az árakat. Megkerülhetetlenek voltak a polgári szakemberek, hiszen az akkor formálódó új, kommunista rezsim emberei hibátlanul tudták idézni Marx és Engels tanait, de ez kevés volt egy mázsa tűzifa árának vagy egy kőműves napi bérének meghatározásához. Az egypártrendszernek is szüksége volt szaktudásra, Varga István szaktudására. De amikor az új rendszer már működött, akkor félretolták a kényelmetlenné vált szakembereket, és jöhettek a megbízható káderek” – mondta Bod Péter Ákos.
Varga Istvánt nem először szorította háttérbe, vagy fenyegette életét az éppen regnáló hatalom. A harmincas években sokáig sikerült megőriznie pozícióját, még zsidó gyökerei ellenére is. Végül azonban ő is a Gestapo börtönében kötött ki. „Azonban még ekkor is távolságtartó, képes szakmai alapon érvelni. Még ekkor is elválasztja személyes élményeit a munkájától A zsidók elleni intézkedések nemzet és gazdaságromboló mivoltát is képes volt szakmai-gazdasági alapokon bizonyítani, holott érintettként bővel lett volna oka a sértettségre, annál is inkább mivel az első Világháborúban Magyarországért harcolt és sebesült meg súlyosan, bátyja pedig életét áldozta a hazájáért. Mégis tudott politikai állásfoglalások nélkül érvelni. Ezt óriási dolognak tartom, mint ahogy azt is, hogy soha, semmilyen körülmények között nem alkudott meg a hatalommal, mindig polgári közgazdásznak tartotta magát” – mondta a kérdésünkre Kovács Árpád, közgazdász, egyetemi tanár, a Költségvetési tanács elnöke.
„Nem sokra tartom azokat az ítészeket, akik egy politikai prekoncepcióból indulnak ki egy helyzet megítélése során. A Varga Istvánhoz hasonló embereket akkor veszi elő a hatalom, amikor baj van. Ha nem ég a ház, akkor kényelmetlenek” – mondta Kovács Árpád. Azonban Varga és más közgazdász-társak szaktudása is kevés lett volna a forint sikeréhez, ha nem élt volna erős vágy az emberekben az újrakezdésre. „Varga a végtelenségig pragmatikus volt, benne jutott kifejezésre a magyar néplélek egyik legfontosabb vonása: túlélni, dolgozni. Azonkívül ő azt is felismerte, hogy micsoda erőt jelent a vágy az újrakezdésre. Amikor a padlóra kerülsz, amikor minden összeomlott, akkor lehet teljesen új alapokról mindent elkezdeni. Azt hiszem ez állt a bethleni konszolidáció sikere mögött is és ez az érzés hatotta át a 89-es rendszerváltozást, illetve a kilencvenes évek elejének optimizmusát” – vélte Kovács Árpád.
Valutacsoda
Ez a hangulat (is) segített a szakember szerint véghezvinni azt, amit korábban minden közgazdász lehetetlennek tartott, Magyarország saját erőből 1946-ban bevezette az új forintot és sikerrel „kimászott” a hiperinflációból. A váltás pillanatában 400 kvadrillió pengő ért 200 millió adópengőt, és egyetlen új forintot – és a pénznek sikerült is megőriznie az értékét. Nem véletlenül nevezték ezt a nemzetközi szakmai berkekben magyar valutacsodának. Varga Istvánt azonban visszahívták az Anyag- és Árhivatal éléről és a Kisgazda-párt felszámolása után (amelynek tagja volt) hosszú időre negligálja a formálódó kommunista diktatúra, ő pedig csaknem eltűnt a névtelenségben. „Sok embert, aki akkor dolgozott, alig ismerünk, sokukról nem tudjuk, hogy milyen szerepet játszottak a modern magyar közgazdász-szakma megalapozásában. Pedig minél jobban megismerjük azokat az embereket, akik a sorsfordító változások közelében álltak, annál jobban megértjük azt is, mi, és miért történt” – mondta lapunknak Raffai Zsuzsa a Varga-örökséget felkaroló Valutacsoda Alapítvány elnöke.
„Varga István a Monarchiában született, harcolt a Birodalomért, jelen volt annak szétesésénél, majd a formálódó Horthy-rendszerben, túlélte a második Világháború borzalmait, a náci megszállást, a Vészkorszakot, a demokrácia felszámolását és a Rákosi-féle diktatúrát. Életrajza egyben a vérzivataros huszadik század magyar történelmének vázlata is.” A most megjelent életrajzi kötet mögött csaknem 13 év munkája áll, Raffai Zsuzsa és Török Róbert 2010-ben kezdtek el közösen dolgozni Varga István munkásságán, levelezésén, megkeresni a még mindig élő szemtanúkat. „Óriási dolog, hogy tudtunk beszélni ifjabb Matolcsy Mátyással, Huszár Istvánnal, és dr. Müller Péterrel. Az életrajz megjelenésében nagy segítséget jelentett a Magyar Tudományos Akadémia, az ELTE Központi Levéltára, a Corvinus Egyetem és nem utolsósorban a Széchenyi Könyvtár illetve a sok dokumentumot kezelő Varga István Kereskedelmi, Közgazdasági Szakközépiskola és Szakiskola és felbecsülhetetlen munkát végzett Majoros Krisztina, aki doktori értekezését írta Varga István munkásságából. A munka azonban még nem ér véget: tervezzük, hogy könyvformában megjelentetjük Varga István műveit és kötetekre rúgó külföldi levelezését is, így még mélyebben megismerhetjük majd rajta keresztül ezt a korszakot.”
