Mit szólna ma Marx a marxista Kínához?

2019. január 08. kedd - 13:30 / piacesprofit.hu
  •    

Kína hamarosan a világ vezető gazdaságává válik, a kontinensnyi ország tehát sikeresen hajtott végre gazdasági szerkezetátalakítást, miközben megőrizte egypártrendszer-jellegét. Vajon mit szólna a 19. századi gondolkodó, Karl Marx a tanain alapuló rendszerhez? Kopátsy Sándor, a Piac & Profit alapítója, szerkesztő bizottsági tagja válaszol erre a kérdésre.

Karl Marx a 19. század egyik legnagyobb társadalomtudósa volt, hitvallása szerint történelmi materialista akart lenni, de a sors fintora révén valláslapító lett. Vallása pedig példátlanul gyorsan világvallás lett. 1883-as halála után alig harminc évvel, 1917-ben már Ázsia jelentős északi területei és Európa keleti, főleg ortodox keresztény népei már a bolsevik marxista párt vezetése alatt álltak. Ez a párt a fő céljának a kommunista társadalom előszobájának, a szocialista diktatúrának az építését tekintette feladatának. Ekkor a nyugat-európai fejlett tőkésállamokban is erősek voltak már a baloldali marxista pártok, a mérsékelten marxisa szociáldemokraták és a marxista kommunista pártok.

Adócsökkentést a nőknek
A társadalom nem honorálja kellőképpen a nők gyermekvállalását, ezt a jövedelemadóban kompenzálni kellene – véli Kopátsy Sándor, történész-közgazdász. A Piac & Profit egyik alapítóját Yuvel Noah Harari Sapiens című könyve inspirálta, hogy a nemek közti egyenlőtlenséget tűzze tollhegyre legfrissebb cikkében, amelyet változtatás nélkül közlünk.

A második világháború után a magát marxistának valló Szovjetunió felügyeleti jogot kapott a megosztott Németország keleti tartományai és az ettől keletre lévő országok felett. Ezek az országok így gyorsan áttértek a „marxista hitre”, őket követte Kína, Észak-Korea, Vietnam Kuba és egy sor kisebb-nagyobb ázsiai, afrikai ország.  A marxizmus abban a tekintetben tehát nagyon sikeres volt, hogy világvallássá emelkedett alig hatvan évvel a prófétája halála után. Igaz, a gyors terjedés annak is köszönhető volt, hogy Szovjetunió költséget nem kímélve terjesztette az ideológiáját, de igazán a kommunikációs technika forradalma gyorsította fel a marxizmus terjesztését.

A bolsevik marxista diktatúra, a Szovjetunió szétesésével és az utódállamok mindegyike, ugyan nagyon eltérő mértékben, de feladta a marxista diktatúráját, de ezzel egy időben a kommunista Kína lett a történelem legnagyobb sikerű gazdasági átalakulást végrehajtó országa. Kína a világ legnépesebb, az emberiség ötödé jelentő, keményen puritán országa. Ez ismerte fel, hogy nem elég a puritanizmus, a sikernek van további két feltétele, a gazdaság piacosítása és a népesség növekedésének megállítása. Ez nemcsak hogy megfér a marxizmussal, de éppen ez az igazi marxizmus.

 Ezt az írást azért kezdtem el, mert elgondolkodtam azon, mit szólna a feltámadt Marx ahhoz, amit Kína csinál?

Mit szólna Marx? - Kép: Pixabay

Mit szólna Marx? – Kép: Pixabay

Weber két tévedése

Marxot a történelem legnagyobbjai egyikének, zseninek tartom, de az ő korában még senki nem sejthette, hogy a gyarmatbirodalmak hatalma és gazdagsága megszűnik, hogy az Egyesült Államok lesz az emberiség első szuperhatalma, és hogy alig harminc éven belül mellé társul a Kommunista Kína. Marx számára egyértelmű volt, hogy a fejlettebb társadalmak lesznek előbb kommunisták. Azt csak a követői emlegetik, hogy öreg korában már felvetette a gyengébb társadalmakban a tőkésosztály uralmának a felszámolását. A tévedése abból eredt, hogy a nyomortól, a háborúzástól és a tudásvágy üldözéséről lemondó társadalmak túlnépesedni fognak. A túlnépesedés veszélyét kortársa, Malthus már akkor felvetette, amikor a gyarmattartó tőkés társadalmakban az 1-2 ezrelékes népszaporulat megkétszereződött.

Viszont Max Weber volt az első, aki felismerte, hogy a többi viselkedési kultúránál hatékonyabb a puritanizmus. Ezt azzal fogalmazta meg, hogy csak a protestáns népek képesek a többi kultúránál hatékonyabb felépítményt építeni és működtetni. Ezzel elsőként találta meg valaki a történelmi materialisták között, aki felismerte, hogy a tőkésosztály társadalmán túllépni csak a puritán viselkedésű népek lehetnek képesek. Weber felismerése az óta maradéktalanul megvalósult, mert a világ legfejlettebb és a leggyorsabban fejlődő társadalmai mindegyikében a lakosság többsége puritán.

Kopátsy Sándor: a homogén társadalmak hatékonyabbak
Az Európai Unió sora a jövő évi EU választásokon dőlhet el. Azon ugyanis az lesz a tét, hogy az EU Európai német-francia nyomásra Európai Egyesült Államok akar-e lenni, vagy a térsége vámunióként a szuverén államok szövetsége lesz. Ha az előbbi, akkor egyre jobban lemarad mind az óceánokon túli négy angolszász országhoz, de a Távol-Keleti puritán országokhoz képest is. Erre a sorsdöntő választásra időben fel kell készülni. A Piac & Profit egyik alapítójának és máig aktív szerkesztőbiztossági tagjának írása.

Weber abban ugyan tévedett, hogy puritán viselkedésű népek csak protestánsok. Ez már Európában sem igaz, mert a németek, franciák, olaszok és szlávok mindegyike puritán módon viselkedik. Még nagyobb tévedése az volt, hogy ő sem ismerte fel, hogy az európai protestáns népeknél a távol-keleti népek még a Nyugat protestánsainál is puritánabbak, és kétszer annyian is vannak.

Meg kell állítani a lakosság gyors növekedését

Marxnak arról sem lehetett fogalma, hogy az egészségügy forradalmának köszönhetően az elmaradt társadalmakban a népesség növekedése 3-4 százalékos is lehet. A huszadik század technológiai fejlődésének köszönhetően a Föld minden részén társadalmi fejlődés nélkül megsokszorozódott a népesség növekedése. Ez nemcsak Marx korában, de még a 20. század első harmadában is elképzelhetetlen volt. De azt is csak most kezdik felismerni, hogy a társadalmi fejlettséget nem lehet csak az országok nemzeti jövedelemnövekedésével mérni, hanem csak több olyan mutató eredőjével, mint az egy főre jutó jövedelemmel és vagyonnal, a várható életkorral és az iskolázottsággal. Ezek az adatok rendelkezésre állnak, hiszen immár csaknem hatvan éve méri ezt globálisan az ENSZ, de a mai közgazdaságtan még mindig alig használja.

Mindig hiányoltam azonban egy mérőszámot, az egy főre jutó nemzeti vagyont, mert engem egy könyv terelt a népszaporulat vizsgálata felé, amelyik bebizonyította, hogy az egy főre jutó jövedelem és vagyon aránya minden kultúrában viszonylag állandó, de a kultúrák között nagyok a különbségek. Ennek köszönhetően döbbentem rá, hogy az 1-2 ezreléknél gyorsabb népszaporulattal járó vagyonigény, különösen a puritán kultúrájú népek esetében már elviselhetetlen felhalmozási igénnyel jár. Ez a könyv az 50-es évek elején jelent meg. A szerzői Rácz Jenő, a forintot bevezető kisgazdapárti miniszter és Bródy András akadémikus közgazdász. A címe: A tőkés társadalmak vagyonigénye. Ez a könyv aztán arról is meggyőzött, hogy mi volt az alapja Max Weber felismerésének, hogy a kultúrák között csak a protestánsok lesznek képesek a többi kultúránál hatékonyabb társadalmi felépítményt létrehozni. A nyugati kultúrák közül ugyanis a protestánsok vagyonigénye a legnagyobb. Márpedig minél nagyobb egy kultúra viszonylagos vagyonigénye, annál alacsonyabb lakosságnövekedést képes elviselni. Akkor és azóta is néhányszor felmértem Magyarország etnikumainak a viszonylagos vagyonigényét. Ez száz éve valóban nem változott.

A világháború előtt a magyarországi etnikumok közül a magyar zsidóságnak volt a legmagasabb a jövedelme, de ehhez viszonyítva is négyszeres volt a jövedelem/vagyon aránya. A protestáns magyarok és svábok vagyona a jövedelmükhöz képes háromszoros volt. A katolikus magyarok jövedelmükhöz viszonyított vagyona kétszeres volt. A protestánsokhoz képest kisebb vagyon elsődleges oka a nagyobb számú gyermekvállalásuk, tehát a gyorsabb népszaporulatuk volt. A Trianon előtti Magyarországon a legkisebb jövedelme és vagyona az olyan, sokszor csak megtűrt nemzeti kisebbségeknek, mint a ruténeknek, románoknak, a szerbeknek és a horvátoknak volt. A Trianon utáni Magyarországon az etnikumok viszonylagos vagyonaránya érdemben nem változott, a zsidóságé csökkent – nem utolsósorban a Horthy-korszak elnyomó törvényeinek köszönhetően –, a magyaroké viszont nőtt. Ezt kimondani még száz év után is hazaárulásnak számít, mégis leírom, az ország lakossága jobban élt-él, és több a vagyona, mint ahogy az egész Kárpát-medencére kiterjedő országban volt. Ezért irritáló például a határon túli kisebbségbe került magyarságnak olyan kettős állampolgárságot ajándékozni, ami nem teszi számukra lehetővé, hogy a megmaradt országukban élhessenek.

Itt kell leírni azt is, hogy a római katolikus egyház hibázik, amikor szembehelyezkedik a fogamzásgátlók használatával és az abortusszal, mert éppen ezzel hátráltatja a legjobban a latin-amerikai országok fejlődését. Fajunk története azt bizonyítja, hogy az ember csak azért élhette túl az osztálytársadalmak évezredeit, mert minden társadalom fokozta a természetes halálozást. A fajunk sorsáért felelősek tiltakoztak a kizsákmányolás, a háborúzás és tudás üldözése ellen. Mégsem jutott el senki odáig, mi lett volna, ezek nélkül, de a túlnépesedés veszélyét is először csak Malthus publikálta, amiért a vallások azonnal üldözni kezdték, mert szerintük a szaporaságunk is isten akarata. A tudományok pedig azért, mert a mű színvonala nem felelt meg a szakma igényeinek.

A gyenge forint a sikerünk egyik forrása
Habár a forint elmúlt években végbement leértékelődése komoly fájdalmakkal járt, Kopátsy Sándor szerint mégis ez jelenti a magyar gazdaság jelenlegi sikereinek egyik legfontosabb alapját. A Piac & Profit egyik alapítójának és máig aktív szerkesztőbiztossági tagjának írását változtatás nélkül közöljük.

A piac tudja a társadalom érdekét érvényesíteni

Marx legnagyobb tudományos műve, a Tőke (1867) azt állítja, hogy az árak ingadozásának a tengelye az érték, tudományos munkáját tehát az árak általa vélt centrumának, az értéknek a meghatározására szánta. Azt, hogy a valóságban nincs ilyen centrum, már az 50-es évek elején. Az áraknak nincs kiszámítható centruma, csak a kereslet és a kínálat egyensúlya lehet az ár meghatározója. Ezt megelőzően a Szovjetunió működési kudarcát azzal magyaráztam, amit Webertől tanultam, az orosz nép ortodox kereszténysége volt az európai kereszténységek legkevésbé puritán formája, vagyis az orosz kultúra eleve alkalmatlan volt arra, hogy a kommunista diktatúra fölényt mutathasson. Nem volt erre képes a tőkés gazdaságban sem, miért lenne képes a marxista vallás fölényének bizonyításában. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy a bolsevizmusnak voltak bizonyos sikerei, fejlettségében a mai orosz nép közelebb áll a nyugati társadalmakhoz, mint a saját korában a cári Oroszország. Ugyanakkor a keletnémeteket, a cseheket és a balti államokat a bolsevizmus csak lejjebb szorította, és mi magyarok, a szlovákok és a lengyelek is csak abban a tekintetben nyertünk, hogy megszabadítottak minket az arisztokraták és az úri középosztály hatalmától, és felemelték az alsóbb rétegeket és a nőket.

Azt, hogyan lehet képes a marxista diktatúra nagyot teljesíteni, a kommunista Kína mutatta meg. Kiderült, hogy a gazdaságát piacosított és a túlnépesedését erőszakkal megállító Kína a történelem egyik leghatékonyabb társadalmává válhat. Abban ugyan nem vagyok biztos, hogy Marx a jelenlegi Kínát marxista társadalomnak tekintené, mert nem sokban hasonlít arra, amilyent Marx elképzelt. Például mit szólt volna ahhoz, hogy jelenleg a dollármilliomosok száma gyorsabban szaporodik, mint bárhol a világon? Ugyanakkor azt is el kellene ismernie, hogy az elmúlt 17 évben, Kínában 400 millió lakos szabadult meg a mélyszegénységből, az egy főre jutó jövedelem és vagyon, valamint az iskolázottság sokkal gyorsabban nőtt, mint a történelemben bárhol máshol. Az is imponálna neki, hogy szinte biztosak lehetünk abban, hogy a század közepére Amerika mellett Kína lesz a másik szuperhatalom.

A kínai marxisták idejében felismerték, hogy az árakat nem az értékük, hanem a keresletük és kínálatuk egyensúlya határozza meg, tehát a marxista politikai hatalom gazdasága is csak akkor lehet hatékony, ha szabadon működhet a piac, tehát az áruk és szolgáltatások keresletének és kínálatának az egyensúlya határozza meg. Ha Marx a Tőkében ezt bizonyítja, akkor ő is azt javasolta volna, hogy a kommunizmus csak akkor működhet hatékonyan, ha szabadon működik a piac. Ez esetben a munkaerő kizsákmányolásának is a tőkehiány és a munkaerő túlkínálat az oka. Ezért nem a tőkéseket kell kisajátítani, és nem erőszakkal kell létrehozni a munkások kizsákmányolásának megszüntetését, hanem a tőke munkaerő keresletét és a munkaerő kínálata között kell egyensúlyt teremteni.

Az ipari társadalmakat a gyáripari termelés magas tőkeigénye és a munkaerő túlkínálata hozta létre. Az elmaradt technikával működő céhes és háziipar felszámolása ugyanis sokkal több munkaerőt szabadított fel, mint amennyit a gyáripari termelés igényelt, ezért válhatott jellemzővé a munkaerő kizsákmányolása. Marx azt sem vette tudomásul, hogy a háborúk és a járványok idején, amikor lecsökkent a munkaerő-kínálat, emelkedtek a bérek, jobban megbecsülte a tőkés a munkaerejét. Vagyis a kizsákmányolás ténye és mértéke nem a tőkéseken, hanem a munkaerő keresletének és kínálatának változásain múlt. A marxizmus még nagyobb hibája, hogy nem ismerte fel a túlnépesedés megállításának a szükségességét. Az osztálytársadalmak közös jellemzőjét, a kizsákmányolásnak ugyanis közös oka, a túlnépesedés volt.

Az euróövezettől mentsen meg az isten
Az elmúlt hónapokban több alkalommal szólaltattunk meg neves közgazdászokat az esetleges magyar euróövezeti tagság előnyeiről-hátrányairól. Most Kopátsy Sándornak, Magyarország egyik legismertebb közgazdászának a véleménycikkét közöljük a témával kapcsolatban.

Rácz Jenő és Bródy András fentebb említett, az 50-es évek elején megjelent könyvükben kimutatták, hogy nemcsak a munkaerőt, hanem a nemzeti vagyont is újra kell termelni, és ezek egy lakosra jutó aránya a gazdaság fejlettségtől független. Ezt bizonyítja a tény, hogy azóta sok országban – így hazánkban is – az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem a többszörösére nőtt, de az egy lakosra jutó jövedelem/vagyon arány változatlan maradt. Erre a legjobb példa az Egyesült Államok, ahol az egy lakosra jutó jövedelem mintegy hússzorosa az 50-es évek adatának, de a vagyonarányuk közel azonos. Az a tény, hogy a különböző kultúrák jövedelméhez viszonyított vagyonigénye viszonylag stabil, azt jelzi, hogy a lakosság 1-2 százalékos növekedése azt követeli meg, hogy ennek a szinten tartásához nemcsak a lakosság jövedelmét kell növelni, hanem a vagyonát is. Ha egy országban a jövedelemhez viszonyított vagyonigény háromszoros, és a lakosság évente egyetlen százalékkal növekszik, a szinten tartáshoz a nemzeti jövedelemnek évente 4 százalékkal kell növekednie.

Ennek fényében érdemes értékelni, hogy 2018-ban a világgazdaság 3,5 százalékkal növekedett, ezzel párhuzamosan a Föld népessége mintegy 82 millióval, azaz közel évi 1 százalékkal nőtt. Az emberiség egésze tehát a népesség-növekedéshez szükséges vagyonnövekedést képes kitermelni.  A világ gondjait az okozza, hogy a népesség és a vagyon nem ugyanott nő.

Kína magasan kiemelkedik az átlagból, itt az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon 1990 óta közel 10 százalékkal növekedik, még úgy is, hogy a lakossága is mintegy éve egy százalékkal nő. A már gazdagnak tekinthető puritán államokban az egy lakosra jutó vagyonnövekedés is eléri a 2 százalékot annak köszönhetően, hogy a lakosságuk stagnál, illetve csökken.

A latin-amerikai országokban azonban stagnál az egy lakosra vetített mutatók szintje, mert ezek részben a római katolikus egyház nyomására lassan térnek rá a fogamzásgátlók használatára. Ezért a lakosságuk száma még mindig évi 1-2 százalékkal nő. Ennek ellenére a javulás felé mozognak. Megállíthatatlannak tűnik a gyermekvállalási kedv csökkenése. A Szovjetunió utódállamaiban eleve lassabb a lakosság növekedése, kisebb az ortodox keresztény egyház befolyása, a politikai hatalom pedig centralizált maradt.

India önmagában is az emberiség ötödét jelenti. Mivel azonban földrajzi, etnikai és vallási tekintetben nagyon tagolt, képtelen a túlnépesedését megfékezni. Véleményem szerint, viszonylag hamar elemire fog szétesni. Talán a szuverén államokra bomlása után azok közül néhányan képesek lesznek a túlnépesedésüket megfékezni. Reményt sem látok viszont a szubszaharai Afrika részére, amely az emberiség leggyorsabban szaporodó, ezért a gyorsan lemaradó régiós közössége. Az itteni országok lakossága a még mindig magas gyermekhalandóság és alacsony átlagéletkor dacára még mindig évente 3-4 százalékkal növekszik, amire semmilyen orvosság nem ajánlható.

A népszaporulat nagysága minden kultúrában, annak minden gazdasági fejlettségi szintjén az építmény legfontosabb eleme. Ezt mindennél jobban bizonyítja Kína jelenkori fejlődése. 1990-ig Kína bolsevik marxista ország volt, amiben a gazdaságot nem a piac, hanem az ideológiai vezetés irányította, a népszaporulata pedig a 3 százalékos növekedés közelében mozgott. Ezért aztán az egy lakosra vetített fejlődése stagnált.  A gazdaság piacosítása és a gyermekvállalás korlátozása ezt példátlan mértékben felgyorsította. Az emberisség háromötöde számára azonban most, a 21 század második évtizedének végén, a dinamikusan növelhető egy lakosra jutó jövedelem és vagyon még mindig elérhetetlen. Webernek abban igaza volt, hogy jóléti társadalmat eddig csak a puritán népek voltak képesek létrehozni, de ezek is csak akkor, ha leállt a népesség növekedése, és a piac szabályozza a gazdaságot.

Szerző:

Kopátsy Sándor

Szerzőnkről:
Kopátsy Sándor 1922. február 27-én született Kaposváron. 1953 óta minden gazdasági reformprogramban részt vett, 1954-ben Nagy Imre számára is kidolgozott egy programot. Az 1956-os forradalom alatt az Országos Tervhivatal és a Minisztériumok Forradalmi Bizottságának elnöke volt. A forradalomban vállalt szerepe miatt a Kádár-rendszer mellőzött fekete báránya lett. Dolgozott a Tervhivatalban, a Pénzügyminisztériumban, alapítója a Pénzügykutató Intézetnek. Eddig közel 30 könyve jelent meg. Hitvallása szerint napjaink fejlett társadalmában már nem a befektetett tőkén vagy az infrastruktúrán áll vagy bukik egy gazdaság sikere, hanem a képzett, tehetséges munkaerő mennyiségén. Az új szemléletű társadalom pedig olyan új közgazdaságtant igényel, ami a fizikai mellett a szellemi tőkével is számol – sőt egyre inkább előtérbe helyezi a tehetséget, a minőségi képzést és a szakértelmet.

Segítünk kiszámolni

EKÁER kalkulátor

kalkulátor

Céges bankszámla

kalkulátor

Pályázatkereső

kalkulátor