Forráshiánnyal küzd a közétkeztetési terület?
Alapból azt mondanám, hogy igen, de rögtön árnyalnám is a képet. Egy szolgáltató szempontjából két nagy költségelemet különböztetünk meg.
Fotó: Klasszis Média / Dala Gábor
Az egyik a nyersanyagnorma, vagyis az az összeg, amit az alapanyagokra költ. A másik a rezsiköltség és minden egyéb tétel. Az összes költség mintegy 80 százalékát a nyersanyagnorma és a rezsiből a munkabér teszi ki.
A finanszírozás legnagyobb kihívása az, hogy miközben ezek a költségek folyamatosan emelkednek, az aktuális nyersanyagnorma értéke összefüggésben van a szülők által befizetett térítési díjjal, amit az önkormányzat saját rendeletben határoz meg.
Jogilag milyen szabályok határozzák meg a közétkeztetési piac finanszírozását, működését?
Az egyik legfontosabb szabály a gyermekvédelmi törvényben van. Ennek van egy külön része, ami a gyermekétkeztetés finanszírozásával foglalkozik.
Ha az önkormányzat saját maga biztosítja a közétkeztetést, akkor a szülők által befizetett térítési díjnak meg kell egyeznie a nyersanyagnormával. Vagyis azzal az összeggel, amit az önkormányzat alapanyag-vásárlásra fordíthat. Ha azonban külső szolgáltató végzi a feladatot, akkor más a helyzet. Ilyenkor a vállalkozó által meghatározott nyersanyagnorma lesz a kiindulópont és az önkormányzat dönti el, hogy ebből mennyit hárít át a szülőkre, és mennyit vállal át saját költségvetéséből.
