A "kellékek": VLT-130 elválasztó réteg, FLW-400 gyökérvédő réteg, VLU-300 védőréteg, VLF-150 szűrőréteg, terramix ültetőközeg, vegetáció. Az elnevezések azt mindenképpen jelentik, hogy komoly előzmények alapján, rendszerszerűen valósulnak meg zöldtetők. Megvalósulnak, de a lehetségesnél jóval kisebb számban.

Pedig bebizonyosodott: túl azon, hogy esztétikai élményt nyújthatnak, a növényekkel beültetett tetők alapvető módon segítik az épületek hőháztartását. Azért persze akadnak építkezők, akiktől, ha már eldöntötték, hogy megújuló energiahordozókat alkalmaznak új otthonukban, hőszivattyús hőcserélő rendszerrel, napkollektorral, pellitet égető kazánnal látják el lakásaikat, egyáltalán nem idegen, hogy a zöldtetők segítségével tovább csökkentsék a nyári hűtéshez, téli fűtéshez szükséges hagyományos energiahordozók használatát. Vagyis "bevetik" a háztetőt olyan növényekkel, amelyek minimális gondozással, csak a természetből nyert vízzel és persze napfény segítségével is szépen fejlődnek, gyökérzetük pedig nem teszi tönkre a tetőt.

Legalább húsz éve szakavatott gazdái is vannak Magyarországon a házak "parkosításának". Az akkor még önálló Ybl Miklós Műszaki Főiskola sokatmondó kísérleteinek eredményéről napilapos beszámolók is születhettek már. Ezért is kerestük ott mai kérdéseinkre a válaszokat. Például: csupán a pénz hiánya az oka annak, hogy elvétve látni az országban zöldtetős házakat? Vagy: ha valahol uniós pénzeket is megszerezve úgy alakítanak át lakótelepi panelépületeket, hogy a modern szigetelésekkel, a megújuló energiahordozók hasznosításával akár a felére csökkentik a távhőszolgáltatás és melegvíz-előállítás költségeit, miért nem jut eszükbe a beruházóknak egyetlenegy fűmagot elvetni a tetőkön?

- Körülbelül a Római Klub óta látja magáról a világ, hogy a hagyományos energiahordozók készletei végesek, illetve azt is, hogy az ország energiaháztartásában az épületek fűtése egyre nagyobb arányt, tavaly óta már ötven százaléknál is többet foglal el, megelőzve a közlekedést - avat be a több évtizedes inspiráció okába a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának dékánja, dr. Makovényi Ferenc. A szakma tudományos műhelyeinek válaszát is fontosnak tartja tudatosítani a professzor: az ökologikus építést tanszékük "Labor 5" nevű szerveződése úgy képviseli, hogy igyekszik elterjeszteni a természetbarát építést. A környezettudatosság esetükben azt jelenti, hogy nem csak technokrata szemlélettel közelítik meg az építési feladatokat.

Az ökologikus építés tehát mind átfogóbban foglalkozik az energia ügyével. S ez ma már azt is jelenti, hogy az építész a tájolással, a felhasználandó anyagokkal, a helyiségek beosztásával, a méretezésekkel, az árnyékolással eléri, hogy nappal minden napfényt magába szív, azaz hasznosít az épület, éjjel pedig képes minél többet benntartani. Illetve ugyanez fordítva is igaz, mert nyáron megakadályozható a túlmelegedés. E "passzív" megoldások mellett ismertek - sőt, jobban ismertek - a gépészeti jellegű megoldások, a levegővel vagy vízzel működő hőszivattyúk például.

A tetőkön elhelyezhető növényzetnek is az épületek hőháztartása javításában, szabályozásában lehet szerepük. Napjainkban, amikor az energiafogyasztás jelentős arányát a nyári légkondicionáló berendezések "garantálják", akkor pénzben is kifejezhető a haszna a felmelegedést gátló, sok esetben a gépeket teljes egészében kiváltó, növényekkel betelepített tetőnek.

A felelős vállalati magatartást bizonyosan, de a jógazda-mentalitást is magával hozhatta a Siemens, amikor a Hungária körúti, futballpálya nagyságú épülete tetejét egyszerűen kertészek kezére adta. Ehhez a tetthez persze legfőképp pénz kellett. Részben azért, mert az ott alkalmazott megoldás többet jelent, mint egyszerűen zöldet, a ténylegesen kialakított kert alatt nagy súlyt is elbíró épületszerkezetre volt szükség. Részben azért, mert a növényzet ápolásához élőmunka is szükségeltetik.

A Siemens etalon ma még nem lehet. Nem futja rá a kisebbeknek. Ezért főleg arról gondolkodnak a zöld tetőt is építő lakó- és irodaház-tulajdonosok, hogy a "vetemény" képes legyen önmagát gondozni. Ezeknél az egyszerűbb rendszereknél nem kötelező a lapos tető. Akár 20-25 fokos lejtésszögű megoldásokat is "elfogadnak" a kerti fás szárú növényeknél jóval kisebb súlyú ökológiai önfenntartó zöldek.

Az építéstudományi kar dékánjánál kapott információk arról nem szólnak, hogy a "füvesítés" vagy a "fásítás" a követendő út, ugyanis a szakma számára csak az a fontos, hogy az ökologikus építés mit kínál az embereknek. Tehát az, hogy a csapadékot a tetőn lévő zöld jelentős mértékben visszatartja, s ezzel javul az alatta lévő helyiségek mikroklímája. A növényzet nem engedi tovább az UV-sugárzást, meggátolja a nyári túlzott felmelegedést és a téli lehűlést, s sokszor a zajtól is megvédi a lakókat.

Ha ennyire egyszerű a cél és a feladat, sőt a miénknél sokkal zordabb klímájú országokban is gombamód szaporodnak a zöld takarós épületek, akkor miért számít ritka szigetnek Budapesten a Siemens, a MOM-park, a Westend?

- Mert még nem eléggé érett, nem elég fogékony, mérsékelten érdekelt a környezetünk - érvel Makovényi Ferenc. Példával is szolgál, egy beruházás történetével. A Pest közelében lévő település élelmiszer-áruházához az egyetem szakértője hőszivattyús rendszert tervezett, amely úgy működik, hogy a padlóban, falakban lévő csövekben folyik a talajból nyert meleggel és a hőcserélő rendszerben felmelegített - nyáron meg lehűtött - víz. A használatbavételi engedélyt azonban a helyi hatóság a kéményseprő vállalat rendelkezésének megfelelően nem adhatta ki, mert a kéményseprők nem találtak kéményt. Okkal, mert az alternatív energiát használó rendszerhez nincs kályha, nincs égetés, tehát kéményre sincs szükség. De ma még nem tart itt a hatóság.

#page#

A zöldtető és az 50-100 évvel ezelőtt még népszerű futónövénnyel - például vadszőlővel - díszített oldalfal közös erővel nagyon jelentős mennyiségű energia megtakarítását tette lehetővé. Csakhogy Budapesten gyakorlatilag eltűntek a házmesterek, így például az örökzöld falakról jóformán csak múlt időben lehet beszámolni. A fővárosban jellemzően vállalkozói lakásépítés folyik, s a spekulatív tőke működteti az irodapiaci ingatlanfejlesztést. A dékán szerint ezek a beruházók csak az eladásban, hasznosításban érdekeltek, de abban már nem, hogy a másoknak szánt építmények költségkímélő módon, takarékosan "üzemeljenek".

- Sokkal inkább az a baj, hogy Magyarországon nem ismerik eléggé a praktikus megoldásokat - módosítja a szemlélethiány "vádját" a nem tudás vádjára egy másik egyetem, a Corvinus Kertészeti Karának tanszékvezető-helyettese, dr. Gerzson László. Németországban például legalább negyven éve szisztematikusan keresik a legjobb megoldásokat, az emberek pedig már értik és akarják a természettől elvett felületek visszaadását. A zöldtetőt manapság szívesen nevezik ötödik homlokzatrésznek. Az egyetemi szakember is úgy is számol, hogy ha elvesznek 100 négyzetmétert egy ház javára a természettől, akkor ugyanannyit, sőt többet is vissza lehet adni neki, mert a födém 100 négyzetmétere mellett az oldalfalak mentén is megél számos növényféleség. Telente meggátolják a hőveszteséget, nyaranta pedig árnyékolnak, szabályozzák a belső klímát, feleslegessé teszik a villamos árammal működő hűtőrendszerek használatát.

Gerzson László a dísznövény tanszék fölött "kazetták" sokaságát helyezte el, mindegyikben más és más növényzet tulajdonságait tanulmányozva. Arról ugyan nincsenek számításai az egyetemnek, hogy a legnagyobb belső tereket, a közlekedőfolyosókat mennyivel kevesebb energiával kell telente fűteni. De az tapasztalati tény, hogy az egyébként sok évtizeddel ezelőtt épített ház szobáiban a nyári kánikula egyszerűen elviselhetővé vált, s hogy, hogy nem, a tető gyepesítése előtti időkből ismert rendszeres beázások teljesen elmaradnak. Gerzson tanár úrnak arról természetesen vannak számai, hogy mi és mennyibe kerül manapság. Szerinte az is belátható, hogy nem csupán a milliomosok "játékszere" lakásaik látványos, tetszetős hőháztartásának kialakítása. De az egykoron Kertészeti Egyetemként ismert munkahelyének tetején sétálva, és rálátva a környék épületeire, nemcsak azt állapította meg, hogy indokolatlanul "kopasz" mindegyik, hanem azt is, amit tanártársa, a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának dékánja.

- Az ismeretek hiányán túl szemléleti kérdés is, hogy sem a tetők, sem a falak zöld felületekkel való ellátására nem gondolnak az építkezők - érvel a tanszékvezető-helyettes is. Repkény a neve annak a növénynek, amellyel korábban "emberi" kísérleteket folytatott az egyetemi oktató. Történt volt, hogy egy lakótelep magasföldszintjén lakott, s elhatározta, befuttatja a csupasz, sivár és rém rosszul szigetelt panelt az ablaka alá saját kezűleg telepített növénnyel. Az oxigéntermelő, pormegkötő feladatokat is teljesíteni hivatott repkénynek azonban nem volt esélye az életben maradásra, mivel menetrendszerű programja volt a környékbéli lakóknak, hogy kitépjék, tönkretegyék.

Az extenzív zöld tetők - melyek növényei beérik 5-10 centis talajréteggel is - öntözés nélküli "szolgáltatást" kínálnak. Az önfenntartó rendszerhez tehát bérköltség nem párosul, évekig magától szépen elvan. A csekély termőréteg alatt a szigetelés telente nem fagy meg, azaz nem keletkeznek beázások, nincs szükség menetrendszerű tetőjavításokra. A rendszerint célszerűen összeállított keverékből álló földnek köbmétere 8-10 ezer forint - ezt a beruházási költséget tartja a "leghúzósabbnak" Gerzson László. A szigetelőrétegen, filcen való elterítés négyzetméterenként mintegy 200 forintot emészt fel. A szűrőréteg 300 forint, a szivárogtató réteg 800-1400 forint négyzetméterenként. De ha nem külön-külön szerzi be az építtető a szükséges anyagokat, hanem megbíz egy zöldtetőt készítő céget, akkor a "kertészeti felépítményt" négyzetméterenként körülbelül 4 ezer forintért meg lehet kapni. Az extenzív zöldtetőnél évelő, lágyszárú növényt - például varjúhájféléket - ültetnek, vetnek a leggyakrabban. De ma már egyre világosabb, hogy csupán így számolni, költségekkel kalkulálni nem szerencsés, mert az az adat, amelyikkel összehasonlítjuk a kapott számainkat, szokatlanul gyorsan változik.

A 2006-ban Gerzson Lászlótól származó megállapítás - tíz-tizenöt évet vizsgálva beigazolódik, hogy az ugyanakkora felületű hagyományos tetőnél olcsóbb a növényekkel ellátott - a fogyó és dráguló fosszilis energiahordozók miatt akár már egy év múlva is módosulhat. Mégpedig számottevő mértékben. Kiderülhet, sajnos, vagy szerencsére, hogy már nem tíz-tizenöt, hanem hat-nyolc év alatt is gazdaságosabbá válik a növényekkel ellátott födém, mint a klasszikus építőanyagokból készülő. De most talán még nem késő tetőinket "bevetni", az ezt megakadályozó személetünket pedig sürgősen elvetni.