Évtizedeken át szólt másról a magyarországi szövetkezeti mozgalom, mint amit a fogalom takar. A rendszerváltás után is a politika fordított jóval több energiát a leépítésükre, mint arra, hogy az eredeti szövetkezések tartalmát visszahozza, visszaállítsa. A múlt év vége óta állhat csak vissza a régi-új rend: a jogalkotó gondoskodik a közös vagyon biztonságáról, gyarapíthatóságáról. Átalakíthatóvá válik az üzletrész befektetői részjeggyé, avagy felajánlható lesz az úgynevezett közösségi alapba. Arra is módot kínál a törvény, hogy az üzletrészt átváltsák a szövetkezet tulajdonában lévő gazdasági társaság részvényévé. És persze - amint eddig is - visszavásárlásra is lehetőséget ad a szövetkezeteknek.

A tulajdonlási és működési viszonyok rendezésével, egyértelművé tételével a jelenlegi 5300 szövetkezetnek - és bennük 1,8 millió tagnak - nem a bizonytalanság jelenti a jövőt, hanem végre racionálisan gazdálkodhatnak vagyonukkal, értékeikkel, versenyképesebbek lehetnek a piacon itthon és a nemzetközi porondon egyaránt. Németh Imre országgyűlési képviselő - egy évvel ezelőtt még az agrártárca minisztere - aktív szerepet játszott az új jogszabály, az egységes szövetkezeti törvény megalkotásában. Ő fogalmazta meg a Piac és Profitnak, hogy végre vége annak az állapotnak, amikor a mezőgazdaságból élő emberek mindössze annyit tudtak a szövetkezésről, hogy az a termelővagyontól való megfosztás jelképe, a rendszerváltás után pedig egyesek a legfőbb akadálynak tartották a korábban felhalmozott vagyon ésszerű hasznosításában.

A politika újkori művelői Magyarországon - fejtette ki Németh Imre - egyszerűen elfelejtették: 150 éves múltja van a világban a szövetkezésnek, és Nyugat-Európában általánosan nagyon magas színvonalon állít elő élelmiszer-ipari termékeket. Hollandiában az agrárium szereplőinek 83 százaléka tevékenykedik szövetkezetben, Franciaországban a mezőgazdaság finanszírozási szükségletének több mint a fele szövetkezeti formában működő szerveződésektől származik. A termelő-értékesítő-beszerző integrációk a piaci logisztika alapsejtjeivé alakultak, s a szabályozott rendben piacra vitt termékek eredményezik azt a jövedelmet és jövedelmezőséget, amellyel a globalizálódó világban is életképesek maradhatnak az egymással is közösséget vállaló gazdák és szövetkezések.

A szövetkezeti elvek helyretételét Magyarországon nem pusztán a versenyképesség nagyfokú romlása indokolta, hanem az is, hogy egymás mellett élt két szövetkezeti törvény: az egyik 1992-től hatályos, a másikat 2000-ben alkották meg. Németh Imre jellemzése szerint a 2005. december végén elfogadott új jogszabály a modern nyugat-európai mintákat vette alapul, s hozta létre a "kisemberek társaságának" feltételrendszerét.

Az új törvény a kihirdetést követően hat hónappal lép hatályba. Az azt követően alapított szövetkezetekre világos, egyértelmű szabályok érvényesek. A nagyobb falat a már működő szövetkezetek átalakulási kényszere. Ez azonban elengedhetetlen ahhoz, hogy az elmúlt évtizedben körvonalazódott, a gazdálkodást nehezítő viszonyokat rendezni lehessen. Az 1992-es törvénnyel létrehozott üzletrész intézménye a szövetkezetek számára elég torz vagyoni kapcsolatokat szült, ugyanis közösségi alap nélkül kellett tovább működniük. Hollandiában éppen az a szövetkezet erejének, életképességének a záloga, hogy a fel nem osztható vagyont - tőkét - a tagok generációról generációra gyarapítják, ezzel alapozzák meg a hűtőházakat, csomagoló- és áruszállító rendszereket, értékesítési láncokat is. Magyarországon a szövetkezeti vagyont 100 százalékban nevesítették, s mára már nagyon sok üzletrész gazdát is cserélt, teljesen bizonytalanná téve a szövetkezetek vagyoni helyzetét, gazdálkodásuk tervezhetőségét. Az állam is - az Orbán-kormány idején - igen nagy mennyiségű, 64 milliárd forintnyi üzletrészt vásárolt meg szövetkezeti kívülálló és nyugdíjas tagoktól.

A december végén megszületett törvény arról rendelkezik, hogy az állam 2006. március 31-ével bezárólag ingyenesen visszaadja a felvásárolt üzletrészeket azoknak a szövetkezeteknek, amelyektől az a vagyonelem származik. Mintegy 27 milliárd forintnyi üzletrész visszaadásáról van szó, körülbelül 37 milliárdot ugyanis az időközben bekövetkezett csődök, felszámolások felemésztettek. Szigorú kikötés: az államtól visszaszármazó vagyon nem osztható fel a jelenlegi tagok, üzletrész-tulajdonosok között, azaz be kell tenni a szövetkezet fel nem osztható közösségi alapjába. Ugyanis a decemberben elfogadott törvény egyik legfőbb régi-új intézkedése az, hogy megint lesz oszthatatlan közös vagyona a szövetkezetnek.

A nem széthordható tulajdon intézménye úgy jöhet létre, hogy vele párhuzamosan a meglévő üzletrészek jogi státusa is rendeződik. Németh Imrétől tudjuk, hogyan is intézkedik a jogszabály az üzletrészek átalakításának "menetrendjéről". Végső határidőként 2007. június 30-át jelöli meg, eddig kell módosítaniuk a szövetkezeteknek az alapszabályukat. Ennek folyományaként alakítják át az üzletrészeket, 2007. május 1-jéig szabadon megválasztott módon.

Arról kell dönteniük a közgyűléseknek, hogy az üzletrészeket befektetői, illetve átalakított befektetői részjeggyé változtassák-e át. Az előbbi az üzletrész-tulajdonos tagokat, míg az átalakított befektetői részjegy a külső üzletész-tulajdonosokat megillető lehetőség. A szövetkezetek dönthetnek úgy is, hogy becserélik a meglévő szövetkezeti üzletrészeket az általuk tulajdonolt társasági vagyonra, kft-üzletrészre vagy részvényre. Ha pedig úgy foglalnak állást a tagok, hogy a leendő szövetkezet közösségi alapjából járó szociális juttatások fontosabbak nekik, akkor felajánlhatják üzletrészüket a szövetkezet közösségi alapja javára, hogy annak a hozadékából életük végéig részesülhessenek. A szociális szövetkezet rokon kategória, azt a tagok saját munkafeltételeik megteremtése végett hozhatják létre, s ezzel saját szociális helyzetükön javíthatnak.

Új forrás

Az új szabályozás megteremti a befektető tag intézményét. Az is része az előírásnak, hogy a tagok legfeljebb 10 százaléka lehet ilyen, illetve a befektetői részjegy maximum 30 százalékos mértékű lehet a részjegyben testet öltő tőkeként. A lényeg, hogy ily módon új forrás is megjelenhet a szövetkezetben, kiváltképp akkor, amikor valamilyen gazdasági célt akarnak megvalósítani tőketulajdonosok közreműködésével. Sok esetben a gazdálkodás azt igényli, hogy vagy maga a szövetkezet hozzon létre társaságokat, vagy összeolvadjon más szövetkezetekkel, s az sem kizárt, hogy ők maguk alakuljanak át. Ám a társasági forma választása azzal is jár, hogy a tagság lemond a közösségi alapról, amely azokat illeti meg, akik továbbra is helyben, szövetkezeti formában gazdálkodnak.

Németh Imre arra nem vállalkozott, hogy megjósolja, a törvény nyomán minden falu létrehozza-e a maga szövetkezetét, avagy a meglévők erősödnek meg, alakulnak át, s lesznek a térség meghatározó gazdálkodói. A képviselő azt valószínűsíti, hogy az első időkben a meglévő szövetkezetek lesznek képesek stabilizálni a helyzetüket. Azokon a településeken, kistérségekben, ahol az elmúlt időszakban társasággá alakultak, avagy felszámolódtak a szövetkezetek, ott elképzelhetően születnek újak a mezőgazdaságból élők kiszolgálására.

Az lenne szerencsés, ha főleg a kertészeti ágazatban jönnének létre a termelő, értékesítő szervezetek sokkal szélesebb körben, mint ahogy napjainkban jelen vannak az agráriumban. Az Európai Unió ugyanis a kertészeti tevékenységet csak az ilyen szerveződéseken keresztül támogatja. Az agrártáca 2003-ban elindította a termelői csoportokat mint integrációs formát, az azonos terméket előállítóknak fontos ez az együttműködési alakzat, hiszen így lehetnek hatékonyabbak a piacon. A beszerző, értékesítő, termeltető integrációkra egyszerűen rákényszerül a magyar mezőgazdaság is. De ennek a hozadékát az EU-ban megtapasztalhatjuk, Németh Imre ezt úgy fordítja le a szakma nyelvére, hogy az igazán sikeresen gazdálkodó nyugat-európai országok, térségek a megtermelt áruikat nem akarják a piacra erőltetni, hanem kihasználva szervezettségüket, a piaci információk birtokában irányítják, befolyásolják a termelésüket. A szükségletekhez igazított termelés sokkal kisebb veszteséggel jár együtt, miközben jövedelmezőbb is.

Az agrárium működési feltételeit korszerűsítő, tágító szövetkezeti törvény kicsit véletlenszerűen ugyan, de akkor született meg, amikor a világ is, az unió is a mezőgazdasági termelést kényszerpályára állítja.

A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) a múlt év végén lezajlott tanácskozáson arról döntött, hogy 2013-ra az Európai Unió leépíti a mezőgazdasági exporttámogatásokat. Az országgyűlési képviselő a Piac és Profitnak kommentálva e történést elmondta: nem lehet nem észrevenni, hogy az európai agrárgazdaság a piacgazdaság részévé válik, s versenygazdaság lesz minden tekintetben. Ebben a környezetben a kiskertek Magyarországa teljesen életképtelen lesz. A kihívásnak persze megfelelhetnek némely, a mezőgazdaságból élő egyéni gazdák, hiszen kiváló termékeket állítanak elő, hatékonyan. De hogy ezt ne csak egyesek tudják, hanem minél többen - tette hozzá Németh Imre -, szükség van a szolidaritási elvű integrációra, ahol egy tag, egy szavazat alapon szövetkezhetnek a gazdák.