A török gazdaság 2001-ben teljesen összeomlott. Az előző kormány bőkezű adakozása és féktelen költése két vállra fektette az ország gazdaságát. A külföldi tőke szinte teljesen elmenekült az országból. A hatalmon lévő iszlamista párt a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) kapott segítséggel nagyon szigorú fiskális rendet hirdetett.
Meredeken fölfelé
A reformok rövid időn belül tartós növekedési pályára állították a gazdaságot, amely 2002-2006 között átlagosan évi 7,5 százalékos GDP-növekedést produkált. A hetvenes évek óta folyamatosan növekvő infláció az 1993-2002-es évtizedben érte el csúcspontját, mértéke ekkor megközelítette a 70,5 százalékot. 2003-ban már 20 százalék alá került, majd egy számjegyűvé redukálódott, s ma 8-9 százalék között mozog. A török GDP is stabilan növekvő tendenciát mutat (4,5 százalék), az államháztartási hiány pedig alig haladja meg a 2 százalékot. A török líra a 2001-es gazdasági intézkedések nyomán újra megerősödött, hat nullát "levágtak", és ezzel egy líra közel 150 forintba kerül.
A közvetlen külföldi tőkebefektetések immár hat éve töretlenül emelkednek. A Török Központi Bank adatai szerint 2007 első negyedévében 10 milliárd dollár áramlott a török gazdaságba, ez óriási növekedés a 2006 hasonló időszakában mért 1,7 milliárd dollárhoz képest. 2008-ra 20-25 milliárd dollár körüli összeget prognosztizálnak - mutatott rá Zeynep Emre, a Török Üzletemberek Társasága gazdasági kutatórészlegének vezetője.
Az utóbbi néhány év során tapasztalható konjunktúrát nagyban támogatja majd a 2008 folyamán felgyorsuló privatizáció. Számos állami résztulajdonban lévő bank, telekommunikációs cég, áram- és gázszolgáltatók, cukorgyárak, autópályák és hidak, valamint a török állami szerencsejáték-vállalat is várhatóan új tulajdonost kap.
A török tőkével megvalósult magyarországi befektetések mintegy 90 millió euróra tehetők, közülük kiemelkedő, hogy a Celebi Holding 2006-ban 39 millió euróért megvásárolta a Budapest Airport földi kiszolgáló üzletágát végző Budapest Airport Handling Kft. 100 százalékos tulajdonrészét. A közel 300-ra tehető kisebb török befektetés jellemzően az értékesítési, vendéglátási szolgáltatások területén működik.
A törökországi magyar befektetések közül az Egis által generikus gyógyszerek törökországi forgalmazására létrehozott vállalatot érdemes kiemelni, amely jelenleg 43 alkalmazottal működik. Számos magyar szoftvercég folytat tárgyalásokat törökországi érdekeltség létesítéséről, főleg logisztikai, szállítmányozási szoftverek értékesítése céljából. További együttműködés várható a még a hetvenes években épült törökországi erőművek esedékes felújításával, a Heller szárazhűtési technológiával épülő új erőművek megvalósításával, s így a magyar vállalatok jelentős mértékben hozzájárulhatnak az évi 3-4 milliárd dolláros beruházást igénylő kapacitásbővítési programhoz.
Évtizedes szünet után ismét sikerült magyar autóbuszokat értékesíteni Törökországban. A Magyar Járműtechnikai Zrt. 52 darab DAF alvázra épített emeletes autóbuszt szállított az Isztambuli Tömegközlekedési Vállalat számára. A korábban vásárolt Ikarusz buszok százai a mai napig szállítják az utasokat Isztambulban.
Az ország nyugati része jóval fejlettebb, mint a keleti. Az országos bankok többsége egyáltalán nem, vagy alig rendelkezik fiókokkal a rurális területeken, a társadalmi különbségek pedig óriásiak. Emiatt is indult meg az utóbbi évtizedekben egyre erőteljesebben az ország nyugati felébe irányuló migráció. A falusi emberek tömegével özönlik el a városokat, majd amikor anyagilag egyenesbe jöttek, továbbállnak egy még nagyobb városba, a végcél természetesen Isztambul, a lehetőségek városa.
Törökország gazdasági motorja ugyanis a 12 millió lakosú Isztambul, ez a város adja az ország GDP-jének 60 százalékát, a török kereskedelem 75 százalékát is innen intézik, és itt székel az állami tulajdonú tőzsde is, amelyet néhány éve költöztettek át a fővárosból, Ankarából.
A török gazdasági elit tagjai - akik szinte kizárólag a világi, az iszlámot kevésbé követők (szekulárisok) táborába tartoznak - elismerően nyilatkoznak az iszlamista kormány gazdasági eredményeiről, ám úgy vélekednek, hogy ilyen összetételű testülettel az országnak kevés esélye lesz az uniós csatlakozásra. Az unió részéről pedig fontos kérdés, hogy hogyan fogadnának a jelenlegi tagországok egy kulturálisan, vallásilag tőlük teljesen különböző Törökországot, amely e szempontok alapján sem "EU-konform". Ráadásul az, hogy a török hadsereg "vigyázza" az igencsak ingatag demokráciát (előrehozott parlamenti választások, megismételt köztársaságielnök-választás, terrorizmus elleni harc erősödése), nem hosszú távú megoldás, hiszen ez a kényes helyzet csak uniós csatlakozásig tartható fenn.
A gazdaság hajtóerői
A török vállalkozások 94 százaléka - szám szerint közel 2 millió - a kis- és középvállalat. Közülük 300 ezer a termelői szektorban - döntő többségük az autó-, a textil-, a szórakoztató elektronikai, valamint élelmiszeripar területén - tevékenykedik, de jelentős számban képviseltetik magukat a szolgáltatásban is, elsősorban a takarító- és a turisztikai cégek között. Legtöbbjük egy nagyvállalat alvállalkozója, s a működésük is kizárólag tőlük függ - mondta el Levent Celebioglu, a Török Kereskedelmi Bank vezérigazgató-helyettese.
A kkv-k teremtik meg a munkahelyek 77 százalékát, ők rendelkeznek a befektetések 27 százalékával, adják a termelés 38, az export 8, s veszik fel a banki hitelek 10 százalékát. Ha a mikrocégeket is beleszámoljuk, akkor a banki hitelek 25 százalékát helyezik ki kkv-khoz. Ezek a számok messze alatta maradnak a német vagy japán cégek mutatóinak, legfőképp az export és a banki hitelek tekintetében.
A török gazdaság számára létfontosságú - s ennek érdekében a kormány minden eszközt megragad -, hogy a jelentős méreteket öltő korrupciót és feketegazdaságot visszaszorítsa. Becslések szerint a GDP 35 százalékát teszi a feketegazdaság mértéke. A vállalkozásoknál dolgozók közül csupán minden másodikat jelentenek be. A cégek mindössze fele "bankképes". Az alultőkésítettség és a feketegazdaság megszüntetése érdekében a kormány támogatott, kedvezményes hiteleket kínál a vállalkozóknak.
A tervek között szerepel, hogy az élőmunka irracionális terheit radikálisan csökkentsék. További kedvezményekre számíthatnak az elmaradott régiókban munkahelyeket teremtő cégek. Az ipari parkok és a K+F projektek pedig adókedvezményben részesülhetnek, vagy bizonyos esetekben akár adómentességet is kaphatnak. A jelenlegi adótörvények értelmében egy vállalkozást 48 százalékos adóteher sújt, nem csoda, ha mindenki feketézni szeretne - summázta a helyzetet Mete Akinci, a Poleco Nemzetközi Kereskedelmi és Befektetési Társaság vezérigazgatója, aki korábban Magyarországon is dolgozott.
