Az állami szerepvállalás hozzájárulhat ahhoz, hogy Magyarország igazi "filmgyárrá" váljon, hiszen eddig is minden rendelkezésre állt, kivéve a forgatáshoz elengedhetetlen stúdiókapacitást és a beruházásokhoz szükséges tőkét - állítja Sipos Kornél producer, a Laurinfilm vezetője, aki olyan filmek készítésében vett részt, mint az Underworld, az Én, a kém vagy a Boldog születésnapot.

- Szeptember végén, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által megrendezett Verseny és együttműködés a filmiparban című konferencián felszólalt a Magyar Fejlesztési Bank fejlesztésekért felelős vezérigazgató-helyettese, Aladics Sándor. Szerinte kétszáz-nyolcszáz filmes cég kaphat állami finanszírozású hitelt a következő két évben. A filmes szakma ilyen nagy számban érintett?

- Ennyien szerintem nem lesznek. Bár valószínűleg mindenki, aki hitelképes, kapva kap a lehetőségen, de a végén legfeljebb tíz-húsz erős filmgyártó cég marad. A televíziós piac más: ha egy vállalkozásnak szerződése van több műsorra, akkor érdemes beruháznia technikai eszközökbe. A filmeseknél ez nem így működik, hiszen nem tudni, mikor lesz a következő megbízás, megrendelés, ezért ők bérlik a technikai felszerelést. A kölcsönzéssel foglalkozó cégekkel együtt az MFB hitele körülbelül hetven-száz céget érinthet, habár a televíziós produkciók piacán ennél több, akár kétszáz vállalkozás is megélhet.

- A gyorsított értékleírás kevesebbeket érinthet, hiszen nem sok filmes vállalkozásnak van milliárdos beruházásra tőkéje.

- A gyorsított amortizáció elsősorban a sok adót fizető cégeket érinti, ilyen ma a magyar filmiparban nincs, de van a kereskedelmi televíziózásban. Azok a cégek viszont, amelyek ki tudják használni ezt a kedvezményt, ha így döntenek, filmipari fejlesztésekbe foghatnak.

- Így a magyar filmek gyártása is lendületet kaphat?

- Az állami szerepvállalás javulását egyelőre a filmgyártók érzik: a magyar filmipar, köszöni szépen, jól van. Ugyanezt viszont nem tudom elmondani a magyar filmről. A támogatási rendszer kaotikus. Filmkészítésre lehet pályázni a Magyar Mozgókép Közalapítványnál, a Magyar Történeti Filmalapítványnál, a Nemzeti Kulturális Alapprogramnál és az Országos Rádió- és Televízió Testületnél. Ahhoz, hogy egy film financiális háttere meglegyen, különböző intézményekhez tartozó kuratóriumi tagok tetszést kell elnyernie egy-egy pályázatnak. Tehát arról, hogy egy film támogatható-e, körülbelül hetven ember dönt, ha összeadjuk az összes szakkuratóriumi, kollégiumi, nagykuratóriumi tagok számát. Ez nonszensz. A beadott pályázatokat a magukat "megrendelőnek" képzelőknek - azaz a különböző intézmények kurátorainak - az ízléséhez igazítjuk, így akár minden alkalommal egy-egy új szinopszist kell beadnunk.

- De hát a kurátor nem megrendelő, nem?

- Nem az, de a kuratóriumi tagok azt gondolják, hogy ők tanácsot adhatnak abban, hogy egy filmnek, mondjuk, milyen legyen a vége.

- Ez azt jelenti, hogy például azt kérik a pályázótól, írja át a film végét?

- Igen, pontosan, dramaturgiai tanácsot adnak. Ez a pályázati rendszer úgy rossz, ahogy van. Mindehhez hozzájárul még, hogy a támogatások utólagos finanszírozásúak, ami azt jelenti, hogy nagyon nehéz likvid eszközként felhasználni őket.

- Nem lehet erre hitelt kapni?

- Lehet, de a bankok az állami garanciavállalásnak csak a hatvan-hetven százalékát finanszírozzák. Ugyanakkor áfát is kell fizetni. Így a magyar filmnek sem a támogatási rendszere, sem a finanszírozhatósága nincs azon a szinten, ami elvárható lenne. A reformmal pedig azért nem foglalkozik senki, mert a politika szerint konszenzus van: a támogató intézmények tartják a kapcsolatot a szakmai képviseletekkel, az egyetlen probléma a pénz. Az én megítélésem szerint ideológiai és közigazgatási reformra is szükség van. A kuratóriumi tagok egy korábbi rendszer struktúrájából jöttek: a Magyar Mozgókép Közalapítvány huszonhét alapítója alapjában véve alkotó, nem gazdasági alapon ítélnek.

- Ennek ellenére azért ön nem panaszkodhat, több magyar és külföldi nagyjátékfilmben közreműködött, száznál is több reklámfilmet jegyez a produkciós irodája, ez azért nem kevés.

- Sok a munka, most már az is gyakran előfordul, hogy külföldről kell hoznunk munkaerőt. Mellesleg ideje elgondolkodni a technikai szakképzés elindításának lehetőségeiről, hiszen érezhetően kicsi a szakalkalmazotti gárda, kevés például a maszkmester, a világosító vagy éppen a kameraasszisztens.

- Sok a munka, ez bérmunkát és koprodukciós alkotásokat jelent?

- Ezeknél a produkciónál az alkotók hetven százalékát a magyar stáb adja, bár van, ahol kilencven százalék helyi munkaerő. Például legutóbbi filmünknél, a Harag napja című angol-magyar koprodukció forgatásán szinte csak magyar szakember dolgozott, az Underworldnél hatvanöt százalék. A bérmunka és a koprodukció között csupán egy különbség van: ha egy amerikai cég úgy dönt, hogy más európai adókedvezményt is igénybe vesz, akkor azt már csak koprodukcióként tudja megvalósítani. A koprodukció több egyszerű bedolgozásnál, akkor mi is részesedünk a tortából, és a kreatív szakembereket, mint az operatőrt, a jelmeztervezőt vagy a zeneszerzőt Magyarországról adhatjuk. Ez hosszú távon nagyon fontos, ha nem a legfontosabb. Habár az elmúlt három évben a magyar filmipar nagy fejlődésen ment keresztül, mégis érezhető a nagy stúdiók hiánya.

- Akkor hol forgatnak a filmesek?

- A Mafilm adott, csak éppen három műterme van. Összehasonlításképpen: Bukarest harminccal rendelkezik. 1992 után privatizálták a román állami filmgyárat, így elindulhatott a fejlesztés, új műtermek épültek. Magyarországon nem így történt, Budapesten nincs kapacitás.

- Spielberg és a többi amerikai rendező azért bejutott a Mafilm-műterembe.

- Ők nagyrészt külső helyszíneken forgattak. Miután a Mafilmben nincs hely, a műtermi jeleneteket ott forgatták, ahol mi is: a Műszaki Egyetem úgynevezett tüskés csarnokában. Ami egykoron kosárlabdapályának készült, nincs benne áram, víz, de nekünk, filmeseknek kiváló: nem süt be a nap, és nincsenek középen oszlopok. De forgattunk már a tököli hangárban, a Ganz nagycsarnokaiban is. Az amortizációs könnyítések és az állami támogatású hitelek elindították a beruházásokat, és ma több mint öt próbálkozásról tudunk. Az etyeki bázis jó lenne, mert más dimenzióba emelné a filmipart. Amennyire tudom, Nagykovácsiban már elkészültek a műtermek.

- Egy amerikai film ritkán kíván magyar helyszínt. Így ön szerint nem baj, hogy a néző Münchennek, Berlinnek vagy Buenos Airesnek gondolja Budapestet?

- Nem feltétlenül. Magyarország és Budapest szerencsés, legalábbis filmes szempontból, szecessziós, klasszicista építészetének köszönhetően itt le lehet forgatni Párizst, Bécset, Barcelonát, Berlint, Szentpétervárt. De például az Én, a kém eredetileg prágai helyszínre íródott, de - Andy Vajnának köszönhetően - végül Budapest lett a film helyszíne. Büszke vagyok rá, hogy két készülő filmünk a magyar fővárosban játszódik a történet New York és London helyett, miután meggyőztük a rendezőt és a producert, hogy írják át a forgatókönyvet.

- Nyugathoz képest nagyságrendekkel olcsóbban lehet nálunk forgatni?

- New Yorkhoz vagy Párizshoz képest fele költségen. Azt hiszem, London ma az egyik legdrágább helyszín, és nem csak a közterület kibérlése miatt. A honoráriumok is sokkal nagyobbak, a szakalkalmazottak bére pedig nagyságrendekkel nagyobb, mint idehaza.

- Itthon egységesen keveset kérnek?

- Először is el kell jutnunk arra a szintre, hogy legyenek itthon is filmes szakszervezetek. Sok kollégám szerint addig örüljünk, amíg nincsenek, de szerintem ez nem teljesen van így, sok szempontból jó lenne jelenlétük. Ilyen korporatív szervezetnek fontos szerepe lenne például a költségvetés tervezhetőségben.