Az áruk csomagolása egyre nagyobb szerepet játszik a fogyasztók befolyásolásában. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a csomagolások költségesebbek lennének, éppen ellenkezőleg: az egyszerűen felhasználható termék csomagolása könnyebb, karcsúbb, célszerűbb lett.
Beszédes számok
Az interneten leadott megrendelést ugyanis a termék fizikai kiszállítása követi. És eközben bizony sérülhet az áru. Hacsak meg nem óvja a csomagolás! Amely ekkor nem feltétlenül esztétikus, talán reklámfelület sincs rajta, ámde mindenképpen tartós.
Egy felmérés szerint egyébként a hazai vásárlási szokásokat még ma is elsősorban a gyakorlati jellemzők - például a súly és az ár - és csak másodsorban az esztétikai értékek határozzák meg.
A környezetvédelemmel összefüggő ismérvek, mint a csomagolás termékhez viszonyított aránya, anyaga vagy minősége, harmadsorban jelentkeznek. Mivel a házhoz szállított áruk és ezzel együtt a csomagolóanyagok mennyisége várhatóan növekszik, a gyártók fejlesztéseinek a célja új, még könnyebb, még tartósabb csomagolóanyagok felfedezése. Amelyek nemcsak az árut őrzik-védik a sérüléstől, hanem a környezetünket is.
Európában mintegy 20 ezer vállalat gyárt csomagolóanyagot, amelynek értéke tavaly elérte a 85 milliárd eurót. Ebből 42 százalékkal részesedik a papír és a hullámpapír, 36 százalék jut a műanyagra, 14 a fémre, 8 pedig az üvegre. A csomagolóanyagok legfontosabb vásárlója az élelmiszeripar, majd a gyógyszer- és kozmetikai ipar.
A nyugat-európai csomagolási piac 1996 és 2002 között évente átlagosan 4 százalékkal növekedett. A múltban ugyanis leginkább kisebb, nemzeti gyártó vállalatok uralták a csomagolási piacokat, és a felhasználó üzemek közelében telepedtek le, hogy érvényesíthessék az alacsony szállítási költségek előnyét. A felhasználó vállalatok koncentrációját azonban követték a csomagolóanyag-gyártók: multinacionális vállalatokba tömörülnek, amelyek szerte Európában rendelkeznek gyártó üzemekkel, és termékeiket, szolgáltatásaikat országhatároktól függetlenül értékesítik.
A világban 2005-ben a fogyasztói csomagolások értéke 370 milliárd dollárt tett ki - 2006-ra ezen a területen a szakértők 5 százalék növekedést jeleznek -, ebből 70 százalék jutott ital- és élelmiszer-csomagolásokra (18, illetve 52 százalék megoszlásban), illetve Európára az összes egyharmada.
Még több műanyag?
A csomagolóanyagok magyarországi termeléséről - a statisztikai adatszolgáltatási kényszer 1990-es megszűnése óta - korlátozottan, importjáról pedig egyáltalán nem állnak rendelkezésre adatok. Így csupán a becsomagolt termékek vám- és vállalati adataiból lehet ezekre következtetni. Eszerint napjainkban a papír és az üveg csomagolóanyagok visszaszorulása, majd átmeneti fellendülése és újbóli visszaszorulása a jellemző. A csomagolási szerkezet - bár a hazai műanyagalapanyag-gyártás stagnál - a műanyagok irányába tolódott el, nem utolsósorban e csomagolószerek jelentős importja miatt.
Maga a csomagolási kultúra a történelemben három, többé-kevésbé elhatárolható szakaszra bontható. A házi tárolás kora a 19. század első feléig tartott, ezt követte az iparosodás időszaka a 20. század közepéig, s azután jött a tömeges használat, a mindent becsomagolás időszaka. Századunk középső harmadában két szálon futott a csomagolási technológiák története: egyrészt folytatódott a korábban kialakult rendszerek - üveg, konzervdoboz, papír - térhódítása, és a háttérben, a vegyipar talaján kialakultak a műanyag alapú csomagolóeszközök.
Magyarországon az 1968-as úgynevezett "új gazdasági mechanizmus" hozott a csomagolások alkalmazása területén is gyökeres fordulatot. Ettől kezdve az üveghez és a fémhez képest egyre nagyobb mértékben használták fel a papír, a karton és a műanyag csomagolószereket. Majd az utóbbi öt-tíz évben figyelhető meg egy újabb, jelentős változás: elsősorban a környezetvédelmi szempontok előtérbe kerülése nyomán a természetes alapú csomagolóanyagok iránti igény nőtt meg.
#page#
Terjed a szelektív gyűjtés
Nem könnyű azonban választ adni arra, hogy ténylegesen mely csomagolóeszköz nevezhető igazán környezetbarátnak. Az üveg, amelyik nem bomlik el a természetben, de szinte száz százalékban újratölthető? Vagy a fa, illetve a papír, amihez a nyersanyagszükséglet fedezése erdők kiirtásával jár? Vagy mégiscsak az újrahasznosítható műanyag okozza a legkisebb kárt? Úgy tűnik, szakmai egyetértés egyelőre csak abban van, hogy az a korszerű csomagolóanyag, amelynek a hulladéka szétválasztva gyűjthető, és minél nagyobb arányban újrafeldolgozható.
A szelektív gyűjtés az utóbbi években Magyarországon is jelentősen fejlődött. Az ÖKO-Pack Kht., amely 2003-ban kezdte meg működését, már az első évben eredményesen működött. A koordináló szervezet célja a hulladékká vált csomagolás kötelező - az Európai Unió által előírt! - kezelési, begyűjtési arányainak teljesítése. 2005-ben az összes kibocsátott csomagolási hulladék 835 ezer tonna volt. Ebből az ÖKO-Packkal szerződést kötött intézmények és cégek kibocsátása 102 ezer tonna, amelyből 57 ezer tonnát sikerült hasznosítani, vagyis kicsit többet, mint a hasznosításra vonatkozó 54 százalékos előírás. A lakossági hulladék hasznosítására az előírás 8 százalék volt, amelyet az ÖKO-Pack 8,27 százalékra teljesített.
Az újrahasznosított csomagolóanyagok felhasználási lehetősége végtelen. A legnagyobb mennyiségben újrahasznosított csomagolási hulladék a papír, de egyre jobb eredmények érhetők el a műanyaghulladék, valamint az alumínium, az üveg és a fahulladék újrahasznosításában is.
Az üveg előnye többek között, hogy neutrális, nem ad le semmilyen anyagot, ami az élelmiszer-biztonságot, a termék ízét vagy a gyógyszer biztonságát károsan befolyásolná. Jól viseli a magas hőmérsékletet; mosás vagy forrón töltés esetén formája változatlan marad, és ismételt felhasználáskor is elviseli a forró vizes öblítést, így kifogástalan higiéniai állapotba hozható. Az üveg mindenfajta ital, élelmiszer, élvezeti cikk töltésére korlátozás nélkül alkalmas. Szabadon formázható, így a jellegzetes forma révén akár a gyártója, akár a benne lévő termék eredete azonosítható. Az üveg százszázalékosan újrahasznosítható. Ennek ellenére csak Németországban az utóbbi két évben 3-4 üveggyártó üzemet zártak be. Az Európai Csomagolóüveg Szövetség (FEVE) adatait szerint, míg a csomagolóüveg gyártása (palackok, konzervüvegek és flakonok) 2003-ban az előző évhez képest 0,5 százalékkal növekedett, addig a 2004-es hasonló adat már 1,1 százalékos csökkenést jelez.
Az ok: az energiaárak drasztikus növekedése. Természetesen a gyártók folyamatosan tesznek lépéseket ennek a költségemelkedésnek az ellensúlyozására, egyre hatékonyabb technikákat alkalmaznak az energiaszükséglet csökkentésére. Napjainkban egy kilogramm természetes alapanyagból ötször több üveg készül, mint ötven évvel ezelőtt, és egy italpalack gyártása 77 százalékkal kevesebb energiát igényel, mint harminc éve.
