– Amerikai, üzleti sikerről szóló szakkönyvek a sikeres üzletember nélkülözhetetlen tudásaként jelölik meg a pénzügyeket, a számvitelt. Ma már hozzáteszik az IT-jártasságot is. Önnél megvoltak ezek a tudások a vízművek előtt?

– Ha ebből a szempontból rakom össze szakmai életutamat, akkor hibátlan a tanulási folyamat. A Külkerfőiskola elvégzése után a Külkereskedelmi Bankban kezdtem dolgozni, négy-öt évet nyomtam le az ország elit bankjában, hatalmas tudású tanítómesterek között. Kultúrkörnyezetben csak azt éreztem, hogy a mérce iszonyatosan magas. Bankárpalánta társaim képességei is rendkívül magasak voltak. Volt tehát néhány motiváció, ami húzott engem felfelé. Azután külkervállalatnál, vegyesvállalatoknál töltöttem néhány évet, s voltam főkönyvelő is. E pozíciómban végeztem el a közgazdasági egyetemet is. Pénzügyi tanácsadóként kitanultam a számvitel és a likviditás összefüggéseit. Az egyik legnagyobb iskolám az IKEA felépítése volt. Az első vegyesvállalati formában működő áruházat a rendszerváltás utáni napokban adtuk át. Az IKEA ügyvezető igazgatókénti működtetése már nem izgatott. Az ÁB–Aegonban öt évet töltöttem el operatív igazgatóként. Hozzám tartozott többek között a hálózat és a számítástechnika kiépítése. Az IT-jártasságom megszerzésének bizonyítéka, hogy beválasztottak az International IT-commitybe. Az információs technológiákhoz való viszonyom nem csak technikai jellegű. Mély meggyőződésem, hogy a folyamatosan változó világot irányítás és kontroll alatt tartani csak a fejlett IT-t alkalmazva lehet.

– S tudta ezt a tudást hasznosítani a vízműveknél is?

– Hogyne. Átalakítottuk az ügyfélszolgálatot, call-centerünk egyedülálló, GPS-es autókövető rendszer alkalmazását tervezzük gépjárműveink logisztikájához, egységes SAP-rendszert vezettünk be, egységes adatbázis építettünk ki, s szolgáltatói tevékenységünk profi. A vízszolgáltató szervezetek szolgáltatási színvonalát mérő, szigetországbeli, független Office of Water mércéje szerint a legjobbak kategóriájában vagyunk a vízminőség és a vízellátás szempontjából.

– Ha nem nyereségorientált a szervezet, akkor milyen érdekeltségi rendszer űzi, hajtja ebbe az irányba a vízműveket vezető menedzsmentet?

– Szerencsés a tulajdonosi struktúra: a 24 százalékos külföldi tulajdon, valamint a menedzsment kinevezési jogának külföldi tulajdonlása az ambiciózus vállalatvezetésnek, irányításnak kedvez. Valóban nem a minél magasabb nyereség elérése a cél, hanem az optimális üzemeltetés. Ez azt jelenti, hogy viszonylag alacsony vízdíj mellett a lehető legmagasabb színvonalú szolgáltatásra kell törekednünk. S nekem, akit a külföldiek hoztak a vállalat élére, innentől fogva nagy szabadságom van. A velem szemben megfogalmazott elvárásokat ugyanis már az első évben magasan túlteljesítettem. Állandóan előrerohanok, jóval többet teszek az asztalra, mint amennyit várnak tőlem, emiatt nem zavaró a kontroll fölöttem.

– Ezt tudatosan csinálta, vagy ilyen a habitusa?

– Ilyen vagyok. Már túl vagyok azon, hogy mások elvárásainak akarjak megfelelni. A magam belső mércéje viszont nagyon magas. A legjobb teljesítmény elérése, a maximalizmus motorja hajt. A nagy dolgok véghezvitele, a nagy változások generálása, megvalósítása, az új megteremtése érdekel.

– Nehéz lehet a munkatársainak.

– Valóban nem könnyű. De egyre többen vannak a környezetemben, akiket nagyon ambicionál, hogy a legjobbak legyenek, hogy ők találhatják ki, s valósíthatják meg, hogy együtt küzdünk meg az eredményekért, hogy nagy dolgokra vagyunk együtt képesek. Valóban, a tempó rendkívül gyors, a változás állandó a szervezetben. Igazi változásmenedzselést csinálunk. Ez feszültséggel, stresszel jár együtt. Van, aki nem bírja. Őket nagyon sajnálom, tudom, hogy iszonyatosan nyomasztóan hathatok rájuk. De ettől még nem változom meg.

– Domináns alkatú vezetőként milyen hangulatú vezetői értekezleteket tart?

– Egymás szavába vágunk, kötetlen, kreativitást kihozó stílusban, közvetlen hangulatban, minden formalitástól mentesen értekezünk. Azt gondolom, hogy a meghatározó munkatársaimban mélyen beleivódott a büszkeségérzet. Néhány év, és a köztudatban is úgy rögződik: rangot jelent a Fővárosi Vízműveknél dolgozni.

– Honnan szedi az erejét, amit sugároz a környezetének, s amiből merítkezik nap mint nap?

– A sikerből. Nekem mindig csak a legjobb teljesítmény a jó. Nincs alku. Sok példa volt előttem életemben, amikor megcsapott a lemaradás érzése. Elviselhetetlennek tartom. Ezért a mércét mindig magasabbra tettem, mint azt a realitások indokolták. De talán akkor vagyok a legboldogabb, amikor látom a környezetem elégedettségét, amikor az emberek, a munkatársaim jól érzik magukat az általunk teremtett világunkban.