A használatból kivont járművek ártalmatlanítását az uniós elvekre épülő szabályozás a gyártók, forgalmazók kötelességévé teszi. Az új magyar rendelkezés is a már bevált gyártói felelősségre épül: 2007. január elsejétől vagy a márkakereskedések, vagy a gyártóval, forgalmazóval szerződéses kapcsolatban álló bontók kötelesek visszafogadni a forgalomból kivont járműveket.
A brüsszeli rendelet az autók anyagösszetétele mellett az ártalmatlanítandó roncsok mennyiségét is meghatározta, az új modellek esetében pedig azt, hogy a gyártók kötelesek csökkenteni a járművek előállítása során felhasznált káros anyagok - például a higany és az ólom - mennyiségét. A rendelkezés célja az, hogy megvalósíthatóvá váljék a forgalomba helyezett járművek több mint 85 százalékának újrahasznosítása.
A hulladékfeldolgozó-ipar tehát dörzsölhetné tenyerét.
Költséges kezelés
A Car-Rec Kht.-t hat, kizárólag hulladékkezeléssel foglalkozó cég hozta létre. A kht.-nak 25 gyártói-importőri szerződése van, és közel 70 bontó- és átvevőtelep található az országos visszavevő és kezelőrendszerében. Mint azt Szép Krisztina, a cég környezetvédelmi megbízottja elmondta, rendelkezésével az állam - a "termék előállítója a felelős" elvből kiindulva - a gyártóra rója a használatból kivont járművek kezelésének a feladatát. A törvény megadja a szükséges kereteket ahhoz, hogy az előállító a hulladékgazdálkodás és a környezetvédelem szempontjából a legkedvezőbb megoldást válassza.
Ez azonban a hazai feldolgozók részéről komoly infrastrukturális fejlesztést igényelne. Az acélhulladék világpiaci ára folyamatosan esett az elmúlt években, s emiatt a roncsautók feldolgozása során nyert anyagok értéke nem fedezi a szabályos bontás költségeit, azaz a kezelés költségeinek egy részéhez a kötelezett cégeknek forrásokat kellene biztosítaniuk.
2005-ben mintegy 70 ezer autót vontak ki a forgalomból, ennek azonban csak körülbelül az egyhatoda került legális bontókba. 2006 során kettős fordulat állt be. Egyfelől örömteli, hogy a végleges kivonásokból származó roncsok 98 százaléka már a regisztrált bontókhoz jut, másfelől viszont a végleges kivonások száma a felére csökkent az előző évhez képest. A bontóhelyek esetében ez mindössze néhány száz gépkocsit jelent évente, ezért nem éri meg nekik csak ezért fenntartani egy üzemet, így többségük kénytelen egyéb hulladékfeldolgozással is foglalkozni.
Új anyagok
A kereskedők közül csak némileg jár más utat a Porsche Hungaria. Náluk a márkakereskedés feladata a roncs bontóba juttatásának megszervezése. Bár a kereskedések itt is csak lehetséges leadási helyként szerepelnek, a jelenleg 22 szerződött bontójuk bármelyikénél is leadható a roncs. Az importőr a bontásért külön díjazást nem fizet, a bontók érdekeltsége a roncsautóban megjelent, értékesíthető és újrahasznosítható anyagok eladásából jelentkezik.
Horváth András, a cég logisztikai vezetője szerint a mai nyersanyagárak mellett a bontásból tisztességes üzletmenet mellett meg lehet élni, és ezt igazolják a bontóktól, köztük szerződött partnereiktől kapott visszajelzések is. A problémát a logisztikai vezető inkább a jelen szabályozásban meglévő rendkívül bonyolult adminisztrációban látja. A legálisan bontóknak ugyanis úgynevezett anyagmérleget kell készíteniük, amelyet tételes mérések alapján kell összeállítaniuk.
Az EU fejlettebb országaiban elegendő a rendeletben meghirdetett tömegarányok alkalmazása. Ez a jármű forgalmi okmányába bejegyzett saját tömegéből kiindulva állapítja meg a bontó anyagmérlegét és az újrahasznosítási hányadot. Itt a magyar szabályozás sürgősen egyszerűsítésre szorul, a regisztrált, azaz legális bontók működésének megkönnyítése érdekében.
Variációk kivonásra
Egyes becslések 100 ezerre teszik azoknak a járműveknek a számát, amelyek illegális bontókban tűnnek el, például fiktív adásvételekkel vagy a gépjármű-bűnözéshez kapcsolódó más formában.
A gépkocsik legális bontóba terelésének legnagyobb visszatartó ereje maga a bontási igazolás, amelynek ára 2950 forint. A bontási igazolásnak az utolsó tulajdonos számára ingyenesnek kell lennie, de maga az okmány, lévén sorszámozott, szigorú számadású, vízjeles papíron készült nyomtatvány, nem ingyenes. Hiába mentesül a gépjárműadó és a kötelező felelősségbiztosítás díjfizetési kötelezettsége alól a tulajdonos, ha az okmányért fizetnie kell. A mentességeket a forgalomból való ideiglenes kivonás, illetve a fiktív adásvétel is "tudja". Megoldás lehetne, ha az átírásnál mindkét fél, azaz az eladó és a vevő jelenlétét is megkövetelnék. Egy "másik" megoldást jelent jelenleg az illegális bontó, hiszen ráadásul viszonylag jelentős összeget kínál az autóroncsért. Az ilyen bontók ellenőrzése szinte lehetetlen, egyet bezárnak, holnapra máshol nyílik egy új.
Jelenleg három formában lehet egy autót kivonatni a forgalomból. Véglegesen, ehhez kell bontási igazolás, ami nem ingyenes. E mellett létezik az ideiglenes és az átmeneti igazolás. Korábban többen ideiglenes kivonási engedély birtokában szabadultak meg elhasznált autójuktól. Amióta ennek időtartamát fél évben korlátozták, az átmeneti kivonás vált tömegessé. Ezt tíz évre adják, és kérhető például "ellopás" esetén.
Pénz, pénz, pénz
Az is igaz, hogy az illegális bontók csak akkor fogadják a roncsot, ha látnak benne fantáziát, úgynevezett alkatrész-maradványértéket, ami általában tízezer forintos nagyságrend körül mozog. Ha az utolsó üzemben tartó a feldolgozóhoz vinné, akkor is ilyen összegre számíthatna, hiszen a lemezhulladék ára körülbelül 20 ezer forint tonnánként.
A szállítást a tulajdonosnak kell megszerveznie és kifizetnie.
Az akkumulátorért néhol fizetnek, de van olyan cég is, amely jelentős összeget kér a veszélyes hulladék elszállításáért és ártalmatlanításáért. Az autógumikkal is hasonló a helyzet; van, ahol, fizetni kell, és van, ahol fizetnek érte.
A bontási anomáliákra a tökéletes megoldás a termékdíj lehetne, vélik a szakemberek. Bár 2004-ig szó volt róla, hogy az autók legnagyobb tömegű fődarabja, a karosszéria és elemei is termékdíjas legyen, az erős gépkocsilobbi hatására ez lekerült a napirendről. Az autógyártók tiltakoztak, és azzal érveltek, hogy a direktíva több millió eurós többletkiadást róna az iparágra, és csőddel fenyegeti az így is küszködő autógyártókat.
Jelenleg a gépkocsit alkotó elemek közül termékdíjas az akkumulátor, a gumiabroncs, a kenőolaj, a klímaberendezés, az autóba szerelt szórakoztató elektronika és mobiltelefon. Ám ezeknek a sorsa sem megoldott. A díj több mint tíz éve létezik Magyarországon, és mintegy évi 30 milliárd forint bevételt jelent az államnak. Mivel azonban ez az összeg szabadon átcsoportosítható, a valóságban csak 200-300 millió forintot fordítanak ebből a pénzből a termékdíjas termékek környezetkímélő feldolgozására.
