És azt is tudja, bár erről egymásnak igen ellentmondó információkat kap, hogy nem elsősorban a gazdasággal van baj - hiszen a növekedés üteme elfogadható, a beruházásokkal sincs gond, jön a működő tőke, a reálkeresetek is emelkednek -, hanem az államháztartással. S ez hiába kevéssé megfogható a hétköznapokban, azért ő a reform nem mindig szeretnivaló hatásait bizony érezni fogja a hétköznapokban is.
Nem véletlen a közvélemény szokatlanul mély tájékozottsága. Szokatlanul aktív most a gazdaságpolitikai közélet is, tudós emberek - köztük volt miniszterek -, intézmények, sőt sajtótermékek teszik közzé reformprogramjaikat - akár alternatív kormányprogramként is aposztrofálhatnánk ezeket -, gazdasági érdekképviseletek kiáltványt fogalmaznak a gazdaság reformjának érdekében.
Választások után, várva a kormányprogramra s benne az elkerülhetetlen reformokra, ez az aktivitás végül is érthető. Hogy a javaslatoknak lesz-e igazán hatásuk, az kétséges, bár számos elemük biztosan megjelenik majd a kormányprogramban, hiszen a gondok és megoldásuk lehetőségei régóta ismertek.
Az alternatív programok sok ponton hasonlóak, és persze sok mindenben eltérnek egymástól. Beszélgetni, vitatkozni róluk érdemes és érdekes is lehet. De ezek a diskurzusok a gyakorlat, a valóság szempontjából épp amiatt nem feltétlenül hatékonyak, ami miatt az egyes reformjavaslatok a hasonlóságok ellenére egyediek, és ami miatt a kormányprogram is az lesz. Ez pedig a társadalomszemlélet, a politikai megfontolások, a részletek keveréke, aránya, patikamérlegen kimért adagolása.
Mert tetszik, nem tetszik ez a közgazdászoknak, a nemzetgazdaság nem úgy működik, mint egy vállalkozás, túl sok benne a szubjektív elem: tízmillió magyar állampolgár. Emiatt a legracionálisabbnak tűnő megoldások is pillanatok alatt irracionálisak lesznek. Éppen emiatt kormányprogramot csak maga a kormány tud írni, mi pedig reménykedhetünk, hogy a gazdaság és a politika optimális keverékét lesz képes előállítani. Természetesen ezt csak akkor tudja megtenni, ha a valóságra épít, és e téren a gazdaság tényeinek elfogadása mellett megint csak egyenrangúan fontos a társadalmi reakciók reális felmérése.
A közvélemény a gazdaság állapota, a reformok fontossága mellett olyan fogalmakkal is megismerkedett az elmúlt időszakban, mint például a konvergenciakritériumok és a túlzottdeficit-eljárás. Persze le tudja fordítani a hétköznapok nyelvére is ezeket: mikor lesz eurónk? A választ is ismeri. A nemcsak a kormány-, hanem a felzárkózási programban is megjelenő reformlépések remélhető eredményességéről Magyarországnak az Európai Uniót is meg kell győznie, ezeket a lépéseket adott időn belül meg is kell tennie, s mindemellett az ez évi költségvetési tervet valamilyen módon ha nem is tartania, de legalább megközelítenie kellene. Még a bulvármédia is ezzel van tele.
Nem valószínű, hogy a - jelenlegi és a remélhetőleg június közepére felálló új - kormány ne lenne tisztában mindezzel. Kétségtelen, hogy a győztesek a választás időszakában, ha nem is állítottak valótlanságokat, nagy igyekezettel nem beszéltek ezekről a kérdésekről. De az is kétségtelen, hogy ebbéli igyekezetük inkább csak a napirendről tuszkolta le ezeket a problémákat, amelyek a háttérben továbbra is ott sötétlettek. Feltehető hát, hogy a kormányprogram a tények, a helyzet és a lehetséges kimenetek ismeretére épül, és ezekre alapozva határozza meg a tervezett lépéseket.
Éppen ezért bár méltányolható, de nem igazán érthető, hogy miért léptek ki a programírók a nagyközönség elé, miért nem maradtak meg a szakmai fórumokon. S ugyanígy erősen kétséges annak a kiáltványnak a súlya is, amelyet nagyon is fontos gazdasági szervezetek és érdekképviseletek fogalmaztak meg, és amely már-már közhelyes általánosságokat tartalmaz - ennél még a gazdasági miniszternek az ellenzék által épp általánossága miatt bírált augusztusi "közös gazdaságpolitikai nyilatkozata" is jóval konkrétabb -, ráadásul mindennek megvitatására egy új, háromoldalú fórumot javasol és új "társadalmi szerződés" megkötését.
A kormányprogram megvitatására mindenképpen szükség van. Ehhez azonban - bármennyire is ég mindenkiben a tettvágy - meg kell ismerni az új kormány konkrét elképzeléseit. Társadalmi párbeszédre is szükség van. De ennek is megvannak a maga kialakult fórumai a parlamenttől a szakmai és társadalmi érdekképviseleteken keresztül az érdekegyeztető tanácsig.
