A vendéglátóhelyeknek mindössze 8-10 százaléka vezette be a felszolgálási díjat - derül ki a Magyar Vendéglátók Ipartestületének felméréséből -, holott tavaly október elsejétől a jogszabály feljogosítja őket erre.

Miért nem?

Nem véletlen, hogy ennyire figyelmen kívül hagyják e lehetőséget a vendéglátóhelyek. Egyrészt egy sor technikai részletet nem sikerült tisztázni, még a rendelet hatálybalépése után sem. Másrészt a megkérdezett éttermek, kávézók vezetőinek 85 százaléka szerint túlságosan kicsi a fizetőképes kereslet ahhoz, hogy még egy újabb tétel hivatalosan megjelenhessen az árakban. Elvben ugyan maximum 15 százalék lehetne a felszolgálási díj - amelynek alapja a vendég által elfogyasztott ételek és italok áfás ára -, ám sok helyen az alkalmazott kereskedelmi árrés sem több 15 százaléknál, állítják az érintettek.

Vannak persze más problémák is ott, ahol mégis bevezették a felszolgálási díjat. Mivel ez az összeg magát a felszolgálót és nem a vállalkozást illeti meg, akadtak olyan pincérek, akik emiatt magasabb adózási sávba kerültek, és így nemhogy nem nőtt, hanem csökkent a tényleges jövedelmük. Ők tehát továbbra is inkább a nem nyomon követhető borravalóra számítanak.

Másutt pedig, ahol a vendégek gyakran fizetnek bankkártyával, nem megoldott a kifizetett felszolgálási díjnak a kasszából való kiemelése. Különösen az idén február óta nem, amikor megjelent a Pénzügyminisztérium állásfoglalása arról, hogy a felszolgálási díj 20 százalékos általános forgalmi adót (áfát) tartalmaz. Akkor most mennyi is vehető ki, és milyen formában? (A lapunk által megkérdezett szakértő szerint például 1500 forintból 1087 forint.) Ami a vendéglátó vállalkozásokat megnyugtatta, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal értelmezése szerint - amint azt honlapján is közzétette - a felszolgálási díj után fizetendő nyugdíjjárulék nem pluszkiadás a munkáltatónak, hanem azt magából a díjból kell levonni.

Ha felszámítják, ki kell fizetni

Én nem szerettem volna borravalót adni a pincérnek, mert nem voltam megelégedve a kiszolgálással, ám a kihozott számla 10 százalékos felszolgálási díjat tartalmazott, amit kifizettettek velem, mondják olyanok, akik már találkoztak ezzel az új tétellel. A vendég nem véletlenül keveri a felszolgálási díjat a borravalóval, hiszen gyakran hallhatta, hogy az a borravalót hivatott kiváltani. Ez valóban így van, de a kettő mégsem azonos: míg a díjat mint kötelezően fizetendő tételt kívánságunk ellenére is elkérhetik, addig a borravaló továbbra is önkéntes.

A felszolgálási díj bevezetésével párhuzamosan egyébként a felszolgálónak adott borravaló adózását is kedvezőbbé tették. Igaz, más megközelítésben, a szakma szerint, egy eddig adómentes jövedelem vált tavaly ősszel járulékkötelessé. Csakhogy a felszolgálási díj - mint már említettük - nem azonos a borravalóval, amely után egyébként korábban kellett volna adózni. Más kérdés, hogy ez nemigen történt meg, hiszen azt sem a vendégnek, sem a pincérnek nem volt érdeke bevallani.

Pontosítsunk hát! "A felszolgálási díj vagy borravaló adóterhet nem viselő járandóság, ami azt jelenti, hogy része az összevont adóalapnak, de a rá eső személyi jövedelemadót nem kell megfizetni. Közterhe l5 százalékos nyugdíjbiztosítási járulék, amit egyrészt a kifizető, másrészt az azt kapó magánszemély fizet(het) meg. Ellentételezésként a 15 százalékos járulék alapjának 81 százaléka beszámít a nyugdíj megállapításánál" - olvasható az APEH közleményében. Ez a szabályozás azonban csak a vendéglátóüzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravalóra vonatkozik. Más, például a taxisoknak, a fodrászoknak, a pizzafutárnak adott borravaló után (elvben) továbbra is összevonandó jövedelemként kell adózni.

A borravaló csak úgy jár

A borravalónak egyébként már régen eltűnt az eredeti funkciója, és szinte semmi köze a szolgáltatás, vagyis ez esetben a felszolgálás vagy a kapott étel-ital minőségéhez. Az emberek többsége egyszerűen úgy érzi, hogy jár a borravaló, akármit nyújt is a szolgáltató.

Igaz, a kilencvenes évek második felében, a magánszektor terebélyesedésekor volt némi visszaesés a borravalózásban. Sokan érezték akkor úgy, hogy a magánfodrász, a magántaxis, szemben az állami fodrásszal vagy az állami taxissal, nem alacsony fizetésért plusz a borravalóért dolgozik, hanem vállalkozóként a teljes bevétel az övé. Mára azonban újra divat lett borravalót adni, mert bizonyos szakmákban ismét egyszerűen elvárásnak tekintik az ügyfelek. Egy felmérés szerint a lakosság 82 százaléka úgy tekint a hálának e formájára, mint amiben semmi kivetnivaló nincs, és a háztartások 92 százalék ad is borravalót rendszeresen.

Emlékezetes: négy-öt évvel ezelőtt az akkori kormányok tettek már egy kísérletet arra, hogy a borravalót bevonják a legális és adóztatható jövedelmek közé. Akkor főként az állami és önkormányzati intézményekben dolgozó orvosokat és fogorvosokat ellenőrizték, hogy elfogadnak-e hálapénzt, illetve hogy bevallják-e a jövedelmükben. Nem sok sikerrel járt az akció.